Te légy a tűz,és égess fel mindent !
Amit egyedül nélküled nem merek,
te légy a tűz,és te szíts fel engem
hogy minden lángommal melletted legyek.

Te légy a tűz,hogy érezzem lángod,
mely minden ízemben felkavar,
te légy a tűz,mely fel éget engem
s nem marad már mi visszatart.

Te légy a tűz,mely fel emészt mindent!
Hogy ne legyen más mit itt hagyok,
csak üres, kopár sík,hogy ne lássak semmit
amibe lelkem belesajog.

Szeptember,szeptember,
esőt hozó kicsi ember.
A nyár szép lassan lépeget,
az ősz bájosan integet.
Nem haragszol senkire,
szépen és csendesen él ilyenkor a természet.
Én is nálad születtem,
köszönöm ezt neked kedvesem.
Szeptember,én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
nagyon bátor vagy,és ezt meg is teheted.

Meghoztad végre a nyarat,
nálad mindenki dalra fakad.
Mosolyog az égen a nap,
nem látogat meg ilyenkor senkit sem a fagy.
Este az égen a csillagok huncutkodnak,
ékes mozgásukkal fényesen ragyognak.
Élénk és kedves a természet,
a hideg ilyenkor senkit sem fenyeget.
Június, én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
a szívemet is elönti a gyengéd szereteted.

Mint egy zord,mogorva öregember,
de az emberek számára cseppet sem ismeretlen.
Vonzod a hideget,és a telet,
cseppet sem társad a csábító meleg.
Fázik még nagyon a természet,
nem vidám még ilyenkor az élet.
Én ilyennek ismerlek és szeretlek február,
még akkor is,ha lelkem is nálad nagykabátban jár.

Ne játssz a tűzzel! Perzsel,éget,
minden mit érint lángra kap,
Ne játssz a tűzzel! Csak martalék lesz
ami belőled megmarad.

Ne játssz a tűzzel,nem kímél meg!
Csak lángol,s örökre megsebez,
ne játssz a tűzzel! csak megéget,
s nem bírsz már többé élni sem.

Ne játssz a tűzzel,ne kapj lángot!
S ha mégis,kerüld el messzire!
Mit érint csak üszkös,kopár sík lesz,
s tova söpör majd messzire.

Menj inkább messze!Hol zúgó szélben
lágyan csörtet a kis patak,
könnyeid elviszi messze,
s csitul a láng ,mely fogva tart.