M. Laurens
A MEGBOCSÁJTÁS
(Parafrázis Juhász Gyula nyomdokain)

Teremtő istenem, sosem ítélted el őket,
A gyűlölettől fröcsögő hazug köpködőket.
Szomorúan nézted fentről e tévelygő világot,
S átélted velünk, az összes nyomorúságot.

Mert tudtad, hogy mekkora teher az élet,
És mindig is a kezedben volt a végső ítélet.
Hatalmas szíved van, végtelen hatalmad,
És számtalan lélek alkotta örök birodalmad.

A megbocsájtás és mindannyiunk terhe,
A magos égbe szállt veled: föl a fellegekbe.
Ám ma is hallod ott fenn, az isteni magasban,
A vak gyűlölet hangját, egyre hangosabban.

Teremtő istenem, nyugtasd le, odafent őket,
A gyűlölettől fröcsögő esztelen köpködőket.
Bocsáss meg nékik, mert mégis csak emberek,
Nem tudják szegények, mit is cselekszenek.

Budatétény 2026. július. 09.

M. Laurens
A HATALOM JOGÁN

Térképeket rajzol át, törtető becsvágya,
S otthonod mindenestől felszántja.
Lövészárkokat ás, ember s ember közé,
Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé.

Családokat szakít el, s pusztít nemzetet,
Oly jövőt akar, melyben őszintén élni nem lehet.
Összeköt vagy elválaszt? Ez számára nem vita.
Fegyverei ellen, nem segít már, semmilyen ima.

S mert az emberek nem tudták befogadni,
Az igazságot egyetlen hatalomként elfogadni,
Megtették hát, magát a hatalmat igazságnak,
S azóta tanúja e föld, az oktalan pusztításnak.

A Hatalom, térképeket rajzol át, önkénye jogán,
S otthonod pusztítja, szenvtelen-mód: mostohán.
Majd lövészárkokat ás, ember s ember közé,
Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé.

Budatétény 2023/2026

Mikor még szűz vadon volt a felhőkarcolók helyett,
Akkor még az emberek jól élhették az életet.
Amikor még nem ismerték a számítógépeket,
Akkor még lóhátról, nyíllal lőtték a verebeket.

Ember; technikát szolgálatába állította
És ezzel megfeneklett az élete hajója.
Egymásra figyelés, emberség, biz’ az elmúlt, ó...!
Ennek helyébe lépett a globalizáció.

Embernek való, hogy ember embernek farkasa,
Hogy előtérbe kerül az embernek a mocska?
Modernizációval ember a tömegsírját ássa,
Egy van neki az emberség és nincsen is neki mása.

Budapest, 2004. november 24. – Kustra Ferenc József

Hamvadós, már a… cigarettavég,
Kis szivarka volt… ő bizony nem rég.
Füstöt ereget… szürke a légkör,
Füstkarika oly’… füst szürke fénykör.

Öt centi volt, hej (!)… rövid élete,
Négy centi slukk, hej (!)… rövid a vége.
Fogy a nikotin… lassan füstölög,
Ezért kell inni… kávé gőzölög.

Köhög a szomszéd… végét szívjuk már,
Hogy lát és honnét… kiderítjük már.
Mutatjuk neki… meg nem szereti,
Mi is elnyomjuk… kezdjük feledni.

Vecsés, 2010. szeptember 9. – Kustra Ferenc József

Jó lenne végre, kedvesem…

Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
Lám… Te csak fütyülsz rám,
Hogy pátyolgass, várnám…
Ez így, semmi állapot Zsuzsó!

Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne…
Kóstolhatnánk, kapucsínóba…

Meg korzózhatnánk kézen fogva,
Biz’ megtehetnénk mutatóba!
Hívnék én egy konflist,
Így csökkenne a list’.
Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!

Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.