/ A lélekszálak, mint emlékek megmaradt... /

Szüntelen rád gondolok Lui,
Nem tudlak fejemből kiverni.
Haragszol rám tudom,
Félreléptem, bánom!
Hogy engeszteljelek ki Lui?
*
Folyvást emlékezek rád Évi.
Folyvást emlékszem ez nem évi...
Ne gondold, nincs harag,
Minek kellne' harag?
Nincs mért', hogy Te engeszteljél ki...
*
Tudom, hogy van egy pici vétkem,
Ütem helyett lábadra léptem.
Ritmusra ver szívem,
Táncolj újra velem!
De, nem vagyok egy könnyű jellem!
*
Évim kedvesem, vétek is már huss!
Nem kell elővenni... lenne suskus.
Rossz ütem, biz' ilyen,
Emlék maradt szívben.
Majd, ha jössz... akkor lesz új tónus...
*
Ha neked közömbös nem leszek,
Megtanulom a lépéseket.
Így együtt örökké!
Keringőt örökké?
Lui, jó tanítványod leszek!

Ezen magasban, nincs közömbség'!
Nézlek téged... nincs közömbösség...
Ott, vétség és mentség!
Ott lent... életszentség.
Most van élség, de majd lesz... sorvég.

Siófok, 2025. március 25. - Vecsés, 2025. március 27. Gránicz Éva- íródott: LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam. A párosokat szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József-, néhai férjemre emlékezve.

Az égen vitéz ül dideregve,
Vállán köd-palást, csillag-seregbe.
Orion neve, Nimród híre,
Zeng messze földre, tenger fölébe.

Öve három fényes csillagból,
Mint harcos övcsat régi kardból.
Alnitak, Alnilam, Mintaka,
Égi arany szikrázik rajta.

Mutat keletet, nyugatot is,
Szélnek s hajósnak vigasz ez is,
S a vándor ég, midőn sötétlik,
Útjukat a népek tőle kérik.

Szóló költemény Gízának köve,
Piramis orma mutat feléje.
Nagy Vadász, nyulat űz télidőn.
Kutyákkal az örök csillagmezőn.

Az égi bölcsőhely méhében,
Új csillag születik, M42 ködében.
S amíg világ... ég és hold kering,
Orion őrzi, amitől idő elring.

Siófok, 2025. április 28. Gránicz Éva- írtam: csillagászati ismertetőként.

Ha Isten itt élne közöttünk, nem vennénk észre.
Nem szórna fényt, nem hordana arany palástot se.
Lehet, hogy épp a boltban sorban állna,
Mögöttünk egy kifliért várva.

Nem lenne glóriája, se komoly hangja,
Mikor kiabálunk, ő csak hallgatna.
És talán akkor is bizakodna,
Ha mi már rég nem hiszünk magunkba?.

Nem tenne csodát, de ott lenne mindenben...
Mosolyban, pillanatban, tettekben...
Egy kézfogásban, egy halk bocsánatban,
Egy padon felejtett meleg kabátban.

Egy kis házban lakna a falu végén,
És dolgozna gondosan a virágos kertjén.
Játszana a gyerekekkel mezítláb a sárban,
Egy padra szívet vésne,
halkan, titokban.

Nem szónokolna, csak lenne egyszerűen,
A mindennapokban, csendben, türelemben.
És észre sem vennénk ha elmenne innen,
Csak éreznénk, hogy valami hiányozna... mélyen, a szívünkben.

Siófok, 2025. április 21. Gránicz Éva: irtam a Húsvét hétfőre.

Pihe cica kedves, pelyhes,
édes, tüneményes,
de rest, egeret nem kerget.
A fene egye meg!

Rendre hempereg.
Emeletes helyre fel sem megy
rendetlen, renyhe teste.
Egér? - Ne merészelj te! s elterül meredve.

?Egér nem kell nekem,
mert rettenetesen eleven.
Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be.
Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek.

Szívesebben heveredek eme fekhelyre,
s elmélkedem lehunyt szemmel rejtelmeken.?
Esteledve meleg helyen, Pihe cica heverész.
Egér nevet fent a szekrény tetején:
Ez aztán a hős legény!

Siófok, 2025 február 11. -Gránicz Éva-

Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok,
Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok…

Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom,
Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom…

Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan,
Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan!

Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.