Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(leoninus trió)
A szomszédban háború árnyéka, égboltot felhő nélkül is kiszorítja!
Igy a nagy ’vezetők’ nem látnak jól, kintről nézik milyen disznó-trágyás ezen akol…
Ágyúdörgés nem hallik Atlanti óceánig… itt így folytatják sokak haláláig...
A háború kimenetele lóg, mint Démoszthenész kardja, honfi ezt nem akarja...
Nem tudhatjuk Föld és a lét túléli-e… de azt tudjuk a kilátás éj-fekete…

(septolet trió)
Árnyat
Szövő,
Szárnyat
Törő,
Ködös jövő…

Háború vetít fekete árnyékot,
Elvakultság űz sötét játékot.
*

Látjuk és halljuk, röpködnek hazugságok, kihaltak a békeszerető társaságok?
A sok halottal fogy a fiatal nemzedék, kik lesznek az állampolgárok, az emlék?
A gazdagok csak tovább gazdagodnak és elveszik milyük van a páriáknak…
Nem kell nekik semmi érték, csak az új milliók bezsebelése a végső érték!
Jobb a jelen gonoszt tűrni, mint egy új mellett tüntetni, ahhoz sokat kellene inni?

Gonoszság
Folyik -
Lakosság
Fuldoklik,
Érték megkopik.

Csak haszonban fontos a számadat…
Emberélet csupán húscafat.
*

Van, ahol a kordé a szamarat megkerüli… Kell nekünk ilyen kordé? Kikerülni!
Jelen problémába aknahang… vak-asszony visszanéz… Kitalálni mit gondol, nem nehéz.
A vak ló is -jobb híján- csak előre megy és a falnak, mi betonkemény és nekimegy…
A döglött lóról végül majd le kell szállni, ne intézzük el, hogy nekünk kell elmálni!
Gazdag hol lakik nem várható telitalálat, mert sok pénzük van, ott nem lesz találat?

Értékrendben
Zavar –
Közéletben
Hamar
Port kavar.

Dúsgazdag, pénzébe markol –
Házára így bomba nem landol?

Vecsés, 2023. június 22. – Pápa, 2023. június 28. -Kustra Ferenc József- íródott; leoninusban, a világ, az emberiség jelen -élő- háborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van! A septolet trió szerző-, és poétatársam, Nagyné Vida Renáta munkája.

Akkor is tél volt, amikor jöttél,
s épp olyan csikorgó hideg,
és én ott álltam nagykabátban,
várva, hogy hozzám siess.

Nem is éreztem azt, hogy fázom,
hiszen te fogtad a kezem.
Olyan meleg volt. Felhevített,
s éreztem, vérem pezseg.

Elindultunk, és kéz a kézben
sietve mentünk haza,
ahol feltörő kályhafényben
várt ránk a meleg szoba.

Az a tűz mely a kályhában égett
bennünk is nyomott hagyott,
s ahogy ott álltunk kéz a kézben,
lelkünk is lángot kapott.

Magara csapó tűznyalábok
mardostak, és az a láng
felégetett mindent, mi bántott,
s hirtelen semmi se fájt.

Sötét volt. És bár mind a ketten
tudtuk, hogy álom, csupán
ami megtörtént, mégis szép volt,
de ma már álom csupán.

Őszben áll
Ráncosodó korom
A fásult lélek
Kérges palástja
A tavasz a nyár
Hol van az már
Csupán pár emlék foszlány

Ajándék a reggel
Minden naplemente
Az elszáradt leveleket
A szél már leverte
Sorvad a hit
Sok remény-terv
A tavaszom s a nyár
Már mögöttem jár

Pár emlék foszlány
Porosodott képek
Szemüvegen át
Kacsintok felétek
Óhajom szerény
Csendes a gondolat
Az Isten talán
Meghallja hangomat
Jól jönne még pár
Tavasz és nyár
Kiket úgy szeretek
Maradhassak veletek

Egy réten él az éticsiga
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába

Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat

Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja

Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak

A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba

Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van

Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama

Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében

Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ

Úgy megy ez az autó
Mint egy kehes póniló
Füstöl prüszköl sokat köhög
Éppen hogy csak el-el döcög

Ahány kerék annyi féle
Inog billeg a hátsó vége
Földig lóg az eleje
olykor olykor túr vele

Megkopott a festék rajta
Hiányzik az ablaka
Boci szerű tarka barka
Mind az összes oldala

Kórmányát csak fél szög tartja
Csupa lyuk az alja
Rég letörött négy ajtaja
De ott fityeg a zárja

A lámpája hunyorgatva
Elpislákol néha
De a duda rezes hangja
Bizony sajnos néma

Paripa mód nem száguld
Ez az ósdi járgány
De veled együtt roboghat
A képzelet szárnyán

Fasámli az üllés helyén
Egész pompás holmi
Hogyha megáll gyere pajtás
Az autót tolni