Szó lenni a levélben,<br>fény lenni a sötétben,<br>szél lenni kertjében,<br>csendesedni szerényen,<br>leülni fakérgen,<br>nap lenni egész fent,<br>ragyogni míg felébred,<br>néha fájni, néha szűnni-múlni,<br>s néha nem akarni, de könny lenni ott,<br>hol gördülni bőrén egészen, még egy múlik percében,<br>sok múlik egész bent lelke mélyébe, sötétben.

Kértem az Istent boldogságért<br>Soha nem múló vidámságért<br>Kértem már az éj sötétjét<br>Izzó nap bölcs fényességét<br>Szelek csattogó korbácsát<br>Szellők vigadó románcát.<br><br>Mikor már a hitem veszni látszott<br>Minden reményem halni vágyott<br>Egy angyal szárnyalt az égen<br>Zöld föld felett meseszépen<br>Bíbor fény tavába állva<br>Fekete magányba várva.<br><br>Hajnalpír zuhant messzeségre<br>Bársonyt borít égi szépségre<br>De nap utolsó fényében<br>Egy mosoly kíséretében<br>Szívét vígan tárta elém.<br>Most őrzöm szerelmes felét.<br><br><br>(Egy a P Mobil - Zöld, bíbor, és fekete ihlette szerelem emlékére.)

Ha az egészség elillan<br>A halál keze felvillan<br>Az életkedvem messze száll<br>A halál hozzám közel áll.<br><br>Rám támadt a bódító láz<br>Csorog rólam az izzadt máz<br>Fehérebb vagyok, mint a fal<br>Érzem, e ragály most felfal.<br><br>Sápadt szám száraz Szahara,<br>Forró égető vihara.<br>De mégis ráz sarki hideg!<br>Ezt nem bírja beteg ideg.<br><br>Tehetek e kínok ellen?<br>Nem! Kísért, mint gonosz szellem<br>Keresi az áldozatot,<br>Ki kap örök kárhozatot.<br>

Nem fontos, hogy mit hozott múlt <br>Szabadságért hány magyar hullt!<br>Mit hoz közelgő jövendő<br>Csak az fontos, most döntendő.<br>Rabláncokat széttépve<br>Gyarló idegent kiűzve<br>Szent Magyarság győzelmére<br>Büszke turult küldve égre.<br>Kiáltjuk szép Kárpátokból<br>Elég volt az elnyomókból!<br>Vagy tán fogolyként rettegve<br>Kínzó bilincsekbe verve<br>Magyarok istenét kérve<br>Örök rabságra ítélve<br>Suttogjuk bús Kárpátokból<br>Hogy kérünk a szabadságból.<br>De mit hoz majdan jövendő?<br>Az rajtunk áll, most döntendő.<br>

Bimbózó virágok nyílnak a réten<br>Víg kis madárkák szavalnak szépen<br>Szivárvány játszik fenn az égen<br>Napsugárból szőtt gyönyörű fényben<br>Új szerelem szárnyal a sebes szélben<br>Bús bánatot hagyva a messzeségben<br>Kérlek engem, engem kerülj el<br>Ne kínozz, kerülj messzire el<br>Fájó szívem vak sötét völgyében<br>Dühöngve tomboló tél idejében<br>Itt nincs helye friss bimbózó virágnak<br>Itt nincs helye csalfa vidámságnak<br>Most magány szele szabja testem<br>Mivel szerelem bűnébe estem<br>Ezen tüzes szablyákkal forgó szelek<br>És a hosszú magányos rideg telek<br>Ronggyá tépték én lángoló szívem<br>Szerelmem miattad lett vétkem <br>Igen te miattad ifjú Tavasz<br>Újabb szerelmekkel tovább ne hamvassz<br>Bőven elég volt egy, a szörnyű véghez<br>Így kérlek, mint haldokló kegyelmez!<br>Ne ölelj szép szerelmes széllel!<br>Ne vakíts engem szikrázó fénnyel<br>Nem kérek illatos virágaidból<br>Kímélj meg kis madárkák víg zajától<br>Ízleltem már keserű szerelmed<br>Nekem elég volt add kegyelmed.<br>