Nem baj, hogy ha rám sem nézel,<br>Az sem baj, ha nem szeretsz,<br>Lesz majd, aki nem szeret Téged<br>Majd megtudod milyen lesz!<br><br>Úgy fog fájni a szíved, <br>Hogy azt hiszed majd belehalsz,<br>Ne félj nem fogsz belehalni,<br>Csak amig élsz szenvedsz majd.<br><br>Ahogyan én is szenvedtem,<br>Hűtlen, hazug szavaidért,<br>De azért azt,ugye tudod,<br>Hogy visszajár a kölcsönkenyér...

Édes az emlék,<br>Keserű a bánat,<br>Amit régóta érzek,<br>Úgy mennék utánad.<br><br>Miért hallgatsz másra,<br>Mért nem a szívedre,<br>Ami hozzám húz,<br>Érzem én ne feledd el!<br><br>Milyen boldog és őrült <br>Volt utolsó napunk,<br>Mikor nálam voltál,<br>Ugye jól tudod?<br><br>Azután jött a villám<br>És közénk csapott,<br>Azóta mindennek vége,<br>Nem látlak, hallak sehol.

Eldobtad a boldogságot,<br>Soha többé nem találod,<br>Magad sem tudod, hogy <br>Miért hagytál árván engem.<br><br>Egyszer még majd visszajönnél,<br>Mert szívedet összetörték,<br>Könyörögnél, hogy gyógyítsam,<br>Beteg szíved foltozgassam.<br><br>Meg is teszem, de már késő<br>Az én szívem olyan mint a kő,<br>Fájdalombtól megrepedt,<br>Azután meg kőszikla lett.

Kell nekem szerelmünk,<br>Mely nélkül élni nem tudok,<br><br>Éjszaka nézem a csillagokat<br> Nélküled, aludni sem akarok, <br><br>Keresem azt, amit együtt választottunk,<br>Oly rég, hogy már nem tudom melyik volt,<br><br>Elvitte az idő és már Te sem vagy sehol <br>Annyira hiányzol, hogy ez fáj nekem, nagyon,<br> <br>Kell nekem szerelmünk,<br>Mert Nélküled élni nem tudok,<br><br>Szeress Te is engem, megbánni nem fogod,<br>Forró csókjaimat, százszor visszaadod.

Négy év küzdelem megéri,<br>s ha boldogan megéli,<br>tudás fájának gyümölcsével<br>hidd el, a diák beéri.<br><br>Tanul, okul a félérett,<br>a tudás elérése végett,<br>a tanárnak munka ő,<br>és diákunk beérett.<br><br>Négy esztendő elszaladt<br>A diák a próba felé haladt<br>írásbelik, szóbelik réme<br>jaj, a szó bennszakadt. <br><br>Levizsgázott a kis sereg<br>Senki sem pityereg<br>Büszke tanárok körében<br>Most banketten tetszeleg.<br><br>Mint ki jól végezte dolgát<br>s nem játszva a balgát, <br>érett gyümölcskosárként,<br>Most lógatja a lábát.<br><br>Négy év küzdelem megérte,<br>És boldogan megélte,<br>a tudás fájának gyümölcsével<br>Minden diák beérte.<br>