Hétköznapi pszichológia <br> <br>Nemrég kezed fogtam… Cilikém. <br>Szerelemmel néztél… Cilikém! <br>Reggelre nem voltál, <br>Innen elloholtál! <br>Hova lettél? Hiány: Cilikém! <br> <br>Este ülepedő sötét volt, <br>Szerelmünk… igen összehangolt! <br>Én kielégültem, <br>Éltem veled élem… <br>Aludtam, mint a bunda, álmom volt. <br> <br>Reggel nem hallottam szuszogásod, <br>Eltűnt: mosolyos suttogásod… <br>Nem gondoltam volna, <br>Hogy ily’ mese volna… <br>Valóságra ébredtem… zárod! <br> <br>Vecsés, 2020. január 7. -Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK csokorban <br>

Hétköznapi pszichológia: az emberi sorsról… <br> <br>Velem mindig értetlen volt a világ, <br>Engem soha nem értett meg nagyvilág… <br> <br>Ha bizony meghallották búsongó lelkem panaszát, <br>Rögtön ki is gúnyoltak... nem jártam tovább csacsacsát. <br>Már éltemben kietlen temetővé lett a szerető szívem, <br>Az, amiben a sok-sok, szépséges és valós vágyálmom pihen. <br> <br>Egy biztos! Szívem közepébe van beásva, <br>Az én Krisztusi keresztfejfám jól leásva… <br> <br>Az nemigen fordult elő, hogy szánt valaki, vagy siratott könnyeket, <br>Már mindegy is, rám-énértem ne is sírjon senki hamis-ál könnyeket! <br>Manapság máris úgy tűnik, hogy csak annak-azoknak nyílik a földgolyón kis virág, <br>Ki bizony rosszak rossza, kihasználja állóhaja… kit álnoknak ismer nagyvilág… <br> <br>Bizony-bizony nekem ilyenre sikerült a létem, a földi <br>És így már csak egy jó-nagyobb vágyam van: csak pihenni… pihenni. <br> <br>Vecsés, 2024. július 25. – Kustra Ferenc József – írtam = készült: Szentirmay Elemér (1836-1908) azonos c. verse {1905} átirataként, önéletrajzi írásnak. <br>

(HIQ) <br>Az élet, <br>Apró pillanat! <br>Semmiség! <br> <br>Oly’ rövid. <br>De, elhantolás… <br>Misemség. <br> <br>Életem, <br>Jó-rossz gyűjtője. <br>Nem volt jóm! <br>* <br>(senrjú) <br>Kevés szerencse, <br>Pár egyezésem… enyész. <br>Ó, pechem… jelen! <br> <br>Pech, gnóm dühöngő! <br>Mért’ haragszik rám? Ki ő? <br>Ez bizony őrült… <br> <br>Nem várt egyezés <br>Nem segített! Szerencsém? <br>Summa summárum… <br>* <br>(Apeva) <br>Az <br>Percek <br>Kreálók! <br>Nekem, igy nem, <br>Segítettek… Mit? <br> <br>A <br>Ritka <br>dolgokban, <br>Mi sem volt jó. <br>Magányomban… Mit? <br> <br>Sok <br>Mondat <br>Súlytalan… <br>Pech segített… <br>Na! Mindent? Amit… <br> <br>Vecsés, 2022. február. 2. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: „Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító] <br>

Elveszni a végtelenbe, <br>Feloldódni a semmibe, <br>Fentről nézni lefelé, <br>Imádkozni felfelé. <br> <br>Mi lehet a Teremtő célja? <br>Kinek, hová vezet útja? <br>Kinek útja járhatatlan, <br>Annak élte tüzes katlan! <br> <br>Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc József <br>

Versben és HIAQ –ban… <br> <br>Mostanában van a lelkemben egy nagy érzemény, <br>Hogy hiába bízok én, nem valósul a remény… <br>Így a küzdő élet majd’ tragikus, olyan kemény. <br> <br>A korábban megálmodott, elképzelt, kifundált gondolatot leírom, <br>Mert a lelkem szerint, hogy sokan olvassák… folyvást és szívből ezt akarom… <br>Ez, poéta dolga, elképzelni, gondolni… leírtakat megmutatom! <br>* <br>Szószoló poéta, <br>Elméset papírra vési. <br>Hegyezett friss penna. <br>* <br>Gondolat elszállhat, <br>Ha jő, legott le kell írni. <br>Hagyományozandó! <br>* <br>Bízok és remélem, hogy amikor majd közzéteszem magamat, <br>Akkor az olvasók, nagykanállal, slukkal isszák a szavamat… <br>Szólok én hozzájuk, mert nagyon szeretem, az olvasóimat! <br> <br>Mond kedves poéta társam, ha Te is adsz ki műveket, <br>Megérted-e Te első kézből az ilyen lelkűeket? <br>És vajh’ te is érzel így, amikor kiadod művedet? <br> <br>A pennám és a tenta tele van újabb művekkel, <br>Majd szóba állunk együtt, a leírt történetekkel… <br> <br>Vecsés, 2016. március 28.- Kustra Ferenc József– íródott: versben és HIAQ –ban… <br>