Agya sosem volt slampos.<br>Már mint vörös hajú, <br>szemüveges kis taknyos<br>komoly gondolkodó volt:<br>.<br>- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm<br>többé nem fog felállni,<br>és egy táguló világban,<br>mit is fogunk csinálni?<br><br>Édesanyja megnyugtatta:<br>- Brooklyn viszont nem tágul!<br>Fütyülője csak annak lankad,<br>ki túlmértékben hozzányúl!<br><br>Egyszer megkínálták kokainnal, <br>de ettől hatalmasat tüsszentett.<br>Száz dollár értékű fehér hó<br>a levegőben elveszett.<br><br>Csínos leány lett szeretője. <br>de mire viszonyuk leromlott,<br>a leány bakancsban járt,<br>mert fasiszták kőzt kódorgott. <br><br>Sok filmje a zsidókról szólt,<br>Mert ő maga is zsidó.<br>Tudott önmagán nevetni,<br>és jó humorral szónokolt.<br><br>Úgy változtatta szeretőit,<br>mint más ember az alsóneműt.<br>Még él, de már nyolcvanhat.<br>Vajon fütyülője ép maradt?

Anya, kinek gyermeke minden boldogsága!<br>Szívét melengeti arca mosolygása,<br>Minden kívánsága, hogy őt boldognak lássa.<br>Fájdalmat ne ismerjen,<br>könnyet sose ejtsen.<br>Legyen boldog minden lépte,<br>akkor nyugodt egy anya szíve!

Légy büszke az édesanyádra,<br>hisz neki te vagy az egész világa!<br>Nincs is más vágya,<br>csak gyermekét boldognak lássa.<br>Anya ki védett, óvott,<br>ki rád testében vigyázott,<br>kilenc hónapig méhében hordott,<br>fájdalmat nem ismerve, neked éltetet adott!<br>Az édesanya az egyetlen, <br>kinek két szív dobott testében,<br>minden édesanyát isten sokáig éltessen!!!

Ácsorgok a létem peremén, <br>Onnan nézem a létemet én. <br> <br>Van nekem nagy igazságom, de mélyen hallgat, <br>Tudom, hogy a pusztába kiáltom szavakat… <br> <br>Aknavetőt nem látok, de a szavak gellert kaptak, azzal lőnek, <br>Butákkal szemben hiába érzem magamat, művelt emberfőnek. <br> <br>Életemben, soha nem érintett meg az isteni fuvallat, <br>Mi meghozta volna a jót, a szépet, jó-emberi nyugalmat! <br> <br>Nem tudom, hogy nekem, még meddig lehet itt ácsorogni, <br>De majd jő fuvallat… akkor engemet le fog sodorni… <br> <br>Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József <br>

Utazni a vágyak vonatán, <br>Ezt teszi mindenki... sajátján. <br>Kalauz és a masiniszta, <br>Zúgva robog saját vonata. <br> <br>Szerkocsiban a vágy szén helyett <br>Tölti ki a hajtó elegyet. <br>Víz helyett erünkben véráram, <br>De nem lesz gőz, az nem vágyáram. <br> <br>Pőre kocsira rakjuk mindazt, <br>Mi segít és vágyat úgy fakaszt. <br>Mi is utazunk, de pullmanban <br>És végig ott alszunk vágyunkban. <br> <br>Vecsés, 1999. január 23. - Kustra Ferenc József <br>