az utcát betakarja az éj sötétje<br>munkából battyogok haza<br>csend honol a környéken<br>vak mindegyik ház ablaka<br><br>árnyak szökkennek az úton<br>ahogy pár autó arra halad<br>egyedüli gyalogos vagyok<br>a félelem a torkomba szalad<br><br>gonosz játékot űznek az árnyak<br>hatásukat figyelik rajtam a rettegőn<br>majd kacagva táncra perdülnek<br>s hátat fordítva eltűnnek a háztetőn

Mondják az okosok, <br>Mondanivalód, ne cifrázd. <br>A kevesebb, tán’ több. <br>* <br>Ők, kik tán’ nem írnak, <br>Talán csak úgy, pacsmagolnak. <br>Mondanivaló kell! <br>* <br>Röviden írni tán’ <br>Nem rossz, de érthetően írsz? <br>Tudsz jól fogalmazni? <br>* <br>Ahol történet nagy, <br>Azt biz’ hosszabban kell írni! <br>Érthető sorokban. <br>* <br>A másik fejével <br>Gondolkozz, értelmes legyél. <br>Biz’ kellhet cifra szó! <br> * <br> Szólj csak oda, ha kell! <br> De operálj, értelemmel. <br> Ne hordj, hetet-havat. <br> * <br>Ne légy megalkuvó <br>De szépen írjál rosszról is… <br>Sértegetni nem kell. <br>* <br>Tudd, ha őszinte szó <br>Hemzseg a versedben, nem jó! <br>Ez távolságot tart! <br>* <br>Homályosan ne írj, <br>Azt olvasó, majd nem érti. <br>Finoman, ne sértsd meg! <br>* <br>Használj írásjelet! <br>Szórendet, kordába tartod! <br>Ne én értelmezzem… <br>* <br>Prózavers meg nincsen! <br>Petőfi, talán írt ilyet? <br>Akkor nem ismernénk! <br>* <br> <br>Szólj, nagy erővel, vagy <br>Gyengéden, de illendően! <br>Légy ember, poéta! <br> <br>Vecsés, 2015. január 25. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban. (Ezt a versformát én szerkesztettem meg a haiku mintájára. Szótagszám: 6-8-6) <br>

A „nincs” filozófiája… <br> <br>Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas <br>Vagy mint egy ázsiai éhező has. <br>De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, <br>Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. <br> <br>Én ellenséges vizeken evezek, <br>Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? <br>Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, <br>Valóságom kárhozat, mint a faló. <br> <br>Környezet nélkül mindenki csak senki, <br>Kit mások támogatnak, az valaki. <br>Senki vagyok, mert senkinek születtem, <br>Rossz vagyok, senkinek nem kell életem <br> <br>Vecsés, 1999. május 28. – Kustra Ferenc József <br>

Szegény vagyok, mint a mókus télen, <br>Mint róka a viharverte réten. <br>Nincsen semmim, csak a lelki érték, <br>A mai világban ez nem érték… <br> <br>Ülök és várok, jön-e jó sorsom. <br>Bizonyítani volna alkalom? <br>Karmámat érdekli, velem mi van? <br>Nem... egy vagyok a tucat áruban… <br> <br>Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József <br>

Betonrengetegben céltalanul, botorkálva... bandukolok, <br>Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok… <br>A kezdődő naplemente sugara is megtörik, <br>Üres gondolataimból talán, minden törlődik… <br> <br>A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet, <br>Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet! <br>Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem, <br>A sötétség beborít… ad igazit nekem… <br> <br>Az este izgalmakat ígér, csend már tobzódik... sötéten át, <br>A sötétség sűrűsödik, végleg eltapossa... napfény nyomát. <br>A sötétedő este, akar... csak csábít a hívó szavával… <br>Bandukolok, nem látok, tapogatok, éjsötét… húz magával! <br> <br>Vecsés, 2014. február 24. – Kustra Ferenc József <br>