Szasz! Én leszek csábítód, Ella, <br>Ne rebegj, nem leszek én béna… <br>Gyere vacsizzunk meg… <br>Jólesett? Desszert meg… <br>Ülj le bátran… már foglak Ella! <br> * <br>Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró! <br>Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó! <br>Vacsorád fenséges, <br>Desszerted veszélyes... <br>Fogni csak az tud, ki hódoló! <br> * <br>Félsz? Egyesítsük lelkeinket, <br>Száj, szájba… ne mozogj, se tetet. <br>Amígy ezt nem lehet… <br>Ölelj, add szemedet. <br>Jó, ha rám tapasztod testedet! <br> * <br>Nem félek, csak érzem szívedet, <br>Szavak nélkül tudom, mit lehet. <br>Ha szemed rám talál, <br>A világom szétmál. <br>És magamhoz húzom testedet. <br> * <br>Befúj a szél az ablakomon, <br>Párnám harapom… haverkodón! <br>Téged kén’ megenni… <br>Húsodat csókolni… <br>Minket fúj a szél ablakomon. <br> * <br>Te vagy, ki elcsavart a szélben, <br>Simogatón, de nem is félszen. <br>Jöjj hadd harapjalak, <br>Karomba zárjalak! <br>Szívem tárva... ott lenni éden! <br> * <br>Felkérlek tangózni az ágyba, <br>Őrületbe űzlek… a vágyba. <br>Közben beszélgetünk… <br>Képek, miket élünk… <br>Egyénileg süllyedünk vágyba! <br> * <br>Táncba hívsz, mily’ csábító szavak! <br>Majd ringunk, mint vízen a csónak. <br>A szóval is ölelsz, <br>Karoddal átölelsz. <br>Őrülté tesznek égő vágyak! <br> * <br>Asztalon volt, megszólalt telód! <br>Szemedben volt, hogy kár… Akarod! <br>Külföldön volt… megjött <br>A férjed, itt… lökött! <br>Lelkünk együtt… tangó! Tagadod? <br> * <br>A telefon tévesen csörgött, <br>A férjem már rég elköltözött. <br>Én nem vagyok ravasz, <br>Most jön egy új tavasz. <br>Nem tagadom, lelkünk összejött! <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta! <br>

Sétáltunk a tavaszban… <br> <br>Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben. <br> <br>Sétálunk együtt, <br>Tavasz lehel, part susog. <br>Kéz a kézbe búj. <br> <br>Árnyék közt susog, <br>Egy halk „maradj még velem”! <br>Két szív együtt ver. <br>* <br>Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult. <br> <br>Nap már lepihent, <br>Lágy fény simul az égre. <br>Csend ölel minket. <br> <br>Hold bújik elő, <br>Fénye válladra simul. <br>El sem engedném. <br>* <br>Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever… <br> <br>Hajó fodroz, megy, <br>Sziklák közt víz ébred föl. <br>Tekintetben fény. <br> <br>Szél ír rád egy dalt, <br>Amit csak én hallhatok. <br>Szívem dudorász. <br> <br>Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József-: a leoninusokat én írtam, a senrjúkat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>

Sétáltunk a tavaszban… <br> <br>Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben. <br>Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed. <br> <br>Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult. <br>Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog. <br> <br>Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever… <br>A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban. <br> <br>Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>

Ez a ballagás még nem örökre szól… <br> <br>(Két egysoros leoninus) <br>Hosszú utakat… azokat végig kell járni… azokat. <br> <br>(septolet) <br>Ballagás feszül… <br>Virágosztás készül… <br> <br>Fiúcskák, lányocskák elballagnak, <br>Nem maradhatnak! <br>Rövid kijelölt út, <br>Homokút, <br>Életút. <br> <br>A jövőt nem ismerjük… mit az élet rájuk rótt, majd azt kell élniük. <br> <br>Vecsés, 2023. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: ballagásra. <br>

Ez a ballagás gyermekkorból az utolsó… <br> <br>(3 soros leoninusban) <br>Búcsúéneket hangosan énekelnek, mi tetszik a vendégségnek. <br>Ölelik a tanárokat, a volt társakat, az eljött rokonokat. <br>Mindenki öle tele van virággal, méregetik egymást barátsággal. <br> <br>(septolet) <br>Már ez ballagás… <br>Sírás, nevetés… <br> <br>Fiú és lány végleg elballag, <br>Készülnek: sápatag! <br>Kijelölt út? <br>Életút… <br>* <br> <br>Indul felnőttlét, <br>Lehet még más ballagás… <br>Ez élet sora! <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Kustra Ferenc József – írtam: ballagásra! <br>