(3 soros-zárttükrös trió) <br>Hajamba kergetőzik a lágyan ringó szél, <br>Nap meleget önt, ez ügyben kicsit sem henyél… <br>Hajamba kergetőzik a lágyan ringó szél. <br> <br>Ó, de jó az erdei örvényen, ott hűsebb van, <br>Erdei csöndben madársereg tömkelege van… <br>Ó, de jó az erdei örvényen, ott hűsebb van. <br> <br>El is értem egy nyitott tisztásra, éreztem a tűző Napot <br>Amint erejével fejem süti, nem adott szalmakalapot… <br>El is értem egy nyitott tisztásra, éreztem a tűző Napot. <br> <br>(HIQ trió) <br>Füttyhangja <br>Zeng madaraknak. <br>Biz’ süt Nap. <br> <br>Befogad <br>Hazafelé… völgy. <br>Biz’ süt Nap. <br> <br>Emléket <br>Sorsomba mentem… <br>Biz’ süt Nap. <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, a természetről. <br>

– Mások a pokol!<br>Sartre bátran kijelentette.<br>Még színdarabot is írt róla<br>hogy e gondolatot terjeszthesse.<br><br>-Ha meghallom a kultúra szót<br>– mondta az SS főparancsnok -<br>előveszem pisztolyom,<br>mert ilyet tűrni nem akarok!<br><br>Mao kulturális forradalma<br>kiölte egy népnek lelkét.<br>A hangyaboly mentalitás <br>tartja fenn a rideg elvét.<br><br>Feldaraboltak bennünket, <br>mint agymosottak, elveszettek,<br>ellentétes csoportokra osztva,<br>s mint gyilkos harcosként sorozva.<br>Új téma a rezonancia,<br>magas fokú rezgések,<br>ahol minden ember lelke,<br>békességben megélhet. <br><br>Gondolhatnánk alkotmányra<br>mely szolgál mindenkinek javára?<br>Törekedjünk oly királyságra,<br>melynek emberi lélek a királya..

Fáknak lombja alatt vakult az éjszaka,<br>Felhőbe bújt a Hold, nem ad fényt sugara.<br>Ezernyi hang suttog, neszeknek halmaza,<br>Kitárul lúdbőrös rejtelmek ablaka.<br><br>Levelek rezdülnek lidérc fuvallatban,<br>Titkok merülnek hömpölygő folyóban.<br>Sötétség étvágya hízik a bokrokban,<br>Palástján szuszogva lapul az avarban.<br><br>Korom fekete tinta erdőnek a lelke,<br>Szétterül párával mindent kebelezve.<br>Borzongató félelmek osonnak reszketve,<br>A nyúlszívű izzad, és rejtőzik a hetyke.<br><br>Hegyezett fülekbe pattognak a hangok,<br>Feszült éjszakában hallgat minden dalnok.<br>Erdő rejtekében élet-halál harcok,<br>Hajnalig az idő bezsebel lét-sarcot.<br><br>Pirkadatnak fénye ingereket lágyít,<br>Zsibbad az éberség a szél is már sántít.<br>Felébred a foton horizonton sárgít, <br>Szemfüles mi mozgott jó nagyokat ásít.

Lelkem érezte, régen tán íjjász lehettem,<br>Gyerek koromban ezt magam készítettem.<br>Hogy meggyőződjem róla, hát próbát tettem.<br>Íjász kellékeket egyszer én megvettem.<br><br>Örült biz szívem, ősök vére pezsdült,<br>Szállott a sebes nyíl, régmúltba repült.<br>Lélek-vágyam szárnyalt messzire velem,<br>Feszült mint az ín, dagasztotta mellem.<br><br>Emlékeket lassan múltból felidéztem,<br>Felajzott íjjam, ősidőkből feszítettem.<br>Gyerek és harcos egyszerre élt bennem,<br>De végül aztán csak hobbi íjász lettem.

Randis<br><br>Mit lát a jó csaj?<br>Két klassz tag vár most itt rá...<br>A hős és a nős!<br>Félre csúszott az idő,<br>Melyik lesz most a nyerő?<br> *<br> A nő<br> <br>Hol van az a nő,<br>Ki hű...nem lát és nem hall,<br>Ha a nagy ő csal.<br> *<br>A férj<br><br>A nős férj egy hős,<br>Ki nőt nem ver, csak tesz vesz...<br>pénzt hoz...költ, ha mer!<br>Kényelmesen papucsban<br>Elmotyog a garázsban.<br> *<br>A hős<br><br>Hány az a nős hős,<br>Ha teng leng egy szép hölgy, és...<br>A vér csak hűs jég?!