Szeretlek, mint az életet<br>Szeretlek, mint a véremet<br>Szeretlek, mint a kék eget<br>Szeretlek, mint a felleget.<br><br>Szeretlek bódító nyárba<br>Szeretlek bolondul vágyva<br>Szeretlek halálos télbe<br>Szeretlek becézve, félve.<br><br>Szeretlek, ha gőggel nevetsz<br>Szeretlek, ha nem is szeretsz<br>Szeretlek dalos ajakkal<br>Szeretlek aranyhajaddal.

Néked szól minden, tiéd a dal<br>Tiéd a sírás, a víg kacaj<br>Tiéd bús, bánatos életem<br>Hozzád száll sikongó énekem.<br>Hozzád a panasz és az öröm<br>Tiéd az élet, én gyötrődöm.<br>Heverek kemény kínok között<br>S az élet, az élet rám röhög.<br><br>Hallom dölyfösen hangos zaját<br>Tivornyás, büszke kacaját<br>S az életlárma messze elriaszt<br>Szemem gödrében félénken virraszt.<br><br>A Te sötét szemed könytelen<br>Nem fakaszt könnyet a szerelem<br>Nem élsz bágyadt, beteg bánatban<br>Nem fetrengsz álmatlanul ágyadban.<br>Enyém a bánat, a borzalom<br>Barázdás, fakó halvány arcom;<br>Enyém a kín, tiéd az élet<br>Tiéd a test, enyém a lélek.

Hazudjunk kacajt és vígságot<br>Hazudjunk cifra hazugságot,<br>Hazudjunk,<br>Hazudjunk, mert kell a tested<br>Kell a lelked, szűzi lelked<br>Kell a szemed, búja szemed<br>Kell a kezed, halvány kezed<br>Hazudjunk,<br>Hazudjunk és éljünk vakon<br>Nézzünk homályos ablakon<br>És hazudjunk,<br>Hazudj hitet és hűséget<br>Hazudjon ajkad ezer szépet<br>Hazudjon ezt, hazudjon azt<br>Hazudjon,<br>Csak ne hazudd a csókot, a mámort<br>Ölelj, csókolj; soha ne mondd: kár volt.<br>Hazudj, hazudj, ha űz az élet<br>Ha nem találsz más menedéket,<br>Hazudj, hazudj.

Szeresd a fénylő, kék eget<br>Szeresd az embert, ha nevet.<br><br>Szeresd a dalos, víg éneket<br>Szeresd a sugaras életet.<br><br>Szeresd a fényes csillagot<br>Szeresd a pompás illatot.<br><br>Szeresd a szép, szőke nőket<br>Szeresd, öleld, csókold meg őket.<br><br>Élj vígan, kacagj, dalolj, nevess<br>A világon mindenkit csak szeress.

Nyomodban egy furcsa idegen<br>Követ mint néma árnyék<br>Kacagva, ólmos hidegen<br>Kisér a komor idegen.<br><br>Nyár volt még mikor eléd jött<br>Nyár, színes szép tarka nyár,<br>A fákon friss gyümölcs ért<br>Színes volt, víg, vidám táj.<br><br>Pár napja mindig nyomodba jár<br>A furcsa kusza sárga ember,<br>Pár napja már, hogy mult a nyár<br>Hogy jött az ősz, a bús halál.<br><br>Kisér, egy nap majd átölel<br>Hervasztó karja elsárgít<br>Csókja arcodra ráncot hint<br>Elhervaszt majd a sápadt ősz.