A sötét fátyolában megérkezett éjben,
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
Néha hallunk halk állathangokat
Vagy letört nagyobbacska ágakat.

Szomorú sötétség töri a békét,
Rakja tönkre az ember lelkét.
*

Az erdő végül is nem olyan nagy
De sok az ősvény, ami jól elhagy…
Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…

Mind,
Egyszer
Induljunk,
Egyenesen
Sokan haladunk.

Sokan haladunk,
Egyenesen,
Induljunk
Egyszer
Mind.
*

Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
De megyünk előre, talán csak picit!
Egymásba karolunk az bizalmat ad,
Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.

Öröm tölti a reménytelen szívünket,
Mikor a boldogság oka megérkezett.
*

Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…

Új
Minden
Folytatjuk,
Az út vége
Ránk vár örökre.

Ránk vár örökre
Az út vége.
Folytatjuk,
Minden
Új.

Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.

(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!

De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!

És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!

Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.

Általában nem teljesülnek a vágyaim,
Így aztán sokat folynak belül a könnyeim.
Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek,
Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek.

Hittel, akarással, igazi érzelmekkel,
Nem haladok előre, ezekkel... fékekkel.
Ötven évesen ismerem föl élet titkát,
Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát.

Vecsés, 1998. november 28. - Kustra Ferenc József

Én szavaim hazudnak Meli?
Tetteim azt súgják: igazi.
Őrülten, csak vágylak,
Elhagytál… imádlak.
Mért nem hiszel nekem, Te Meli?

Időközben mást megszerettem,
S egy szép jövőben reménykedtem.
Jóról álmodoztunk,
Majd eltávolodtunk…
Életem már másnak szenteltem.
*

Félrevezettek téged, Meli,
Hiába fogok bármit tenni…
Újra hódítanék,
Veled együtt hálnék.
Eltévedt, téves utad… Meli.

Tudom, rossz döntést hoztam, Levi,
Boldogság helyett jött a depi…
Félresiklott a múlt,
De már így alakult.
Nem lehet itt már semmit tenni…
*

Nem leszünk már egy pár… Melinda?
Bár érzem, haza is kívánja.
Életvégig együtt,
Gyermekekkel együtt…
Éltem neked adnám Melinda!

Hajdani kapcsolatunk jó volt,
De a közös jövőképünk holt.
Ábrándok mindenütt,
Nem lehetünk együtt…
Múltunkból marad szép emlékfolt.
*

Csak a reményben élek… Meli!
Micsoda pár lennénk: igazi!
Családban… sok gyerek,
Utódok lennének.
Terítnénk szeretetet… Meli.

Rideg való lélek gyötrője:
Reménytelen kettőnk jövője.
Édes terhet hordok,
Így én el nem válok.
Szív marad szerelmünk őrzője.
*

Vecsés, 2021. november 26. – Pápa, 2023. május 18. - Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosokat szerző-, és poéta társam: Nagyné Vida Renáta

Boldogságot ringatnak a hullámok,
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó!

A nyár vad-meleg hevében forrón-égetőn hallik a csend,
A partok között vitorlások suhannak. Mind szélért esend.
Déli parton vagyunk, szemben a hegyek sötét sziluettje,
Vonulatukon szinte remegőnek látszik a nap kérge…

Most indul el Tihany felé egy dugig rakott teherkomp,
Utasok integetnek, távolodnak, majd lesz: vissza-komp.
Mesésen sima a víztükör, fenyegető felhőzet nem látszik,
Gólyák húznak a nádas felé, öten: éhes a csapat, úgy látszik.

Többen is egyszerre jöttünk rá, itt az ebédidő, menjünk,
Aztán majd gyerekekkel utána strandolunk! Hát üdülünk…

Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József