Idő 
Értékelés 
Értékelés Általában nem teljesülnek a vágyaim,
Így aztán sokat folynak belül a könnyeim.
Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek,
Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek.
Hittel, akarással, igazi érzelmekkel,
Nem haladok előre, ezekkel... fékekkel.
Ötven évesen ismerem föl élet titkát,
Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát.
Vecsés, 1998. november 28. - Kustra Ferenc József
Így aztán sokat folynak belül a könnyeim.
Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek,
Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek.
Hittel, akarással, igazi érzelmekkel,
Nem haladok előre, ezekkel... fékekkel.
Ötven évesen ismerem föl élet titkát,
Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát.
Vecsés, 1998. november 28. - Kustra Ferenc József
Én szavaim hazudnak Meli?
Tetteim azt súgják: igazi.
Őrülten, csak vágylak,
Elhagytál… imádlak.
Mért nem hiszel nekem, Te Meli?
Időközben mást megszerettem,
S egy szép jövőben reménykedtem.
Jóról álmodoztunk,
Majd eltávolodtunk…
Életem már másnak szenteltem.
*
Félrevezettek téged, Meli,
Hiába fogok bármit tenni…
Újra hódítanék,
Veled együtt hálnék.
Eltévedt, téves utad… Meli.
Tudom, rossz döntést hoztam, Levi,
Boldogság helyett jött a depi…
Félresiklott a múlt,
De már így alakult.
Nem lehet itt már semmit tenni…
*
Nem leszünk már egy pár… Melinda?
Bár érzem, haza is kívánja.
Életvégig együtt,
Gyermekekkel együtt…
Éltem neked adnám Melinda!
Hajdani kapcsolatunk jó volt,
De a közös jövőképünk holt.
Ábrándok mindenütt,
Nem lehetünk együtt…
Múltunkból marad szép emlékfolt.
*
Csak a reményben élek… Meli!
Micsoda pár lennénk: igazi!
Családban… sok gyerek,
Utódok lennének.
Terítnénk szeretetet… Meli.
Rideg való lélek gyötrője:
Reménytelen kettőnk jövője.
Édes terhet hordok,
Így én el nem válok.
Szív marad szerelmünk őrzője.
*
Vecsés, 2021. november 26. – Pápa, 2023. május 18. - Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosokat szerző-, és poéta társam: Nagyné Vida Renáta
Tetteim azt súgják: igazi.
Őrülten, csak vágylak,
Elhagytál… imádlak.
Mért nem hiszel nekem, Te Meli?
Időközben mást megszerettem,
S egy szép jövőben reménykedtem.
Jóról álmodoztunk,
Majd eltávolodtunk…
Életem már másnak szenteltem.
*
Félrevezettek téged, Meli,
Hiába fogok bármit tenni…
Újra hódítanék,
Veled együtt hálnék.
Eltévedt, téves utad… Meli.
Tudom, rossz döntést hoztam, Levi,
Boldogság helyett jött a depi…
Félresiklott a múlt,
De már így alakult.
Nem lehet itt már semmit tenni…
*
Nem leszünk már egy pár… Melinda?
Bár érzem, haza is kívánja.
Életvégig együtt,
Gyermekekkel együtt…
Éltem neked adnám Melinda!
Hajdani kapcsolatunk jó volt,
De a közös jövőképünk holt.
Ábrándok mindenütt,
Nem lehetünk együtt…
Múltunkból marad szép emlékfolt.
*
Csak a reményben élek… Meli!
Micsoda pár lennénk: igazi!
Családban… sok gyerek,
Utódok lennének.
Terítnénk szeretetet… Meli.
Rideg való lélek gyötrője:
Reménytelen kettőnk jövője.
Édes terhet hordok,
Így én el nem válok.
Szív marad szerelmünk őrzője.
*
Vecsés, 2021. november 26. – Pápa, 2023. május 18. - Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosokat szerző-, és poéta társam: Nagyné Vida Renáta
Boldogságot ringatnak a hullámok,
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó!
A nyár vad-meleg hevében forrón-égetőn hallik a csend,
A partok között vitorlások suhannak. Mind szélért esend.
Déli parton vagyunk, szemben a hegyek sötét sziluettje,
Vonulatukon szinte remegőnek látszik a nap kérge…
Most indul el Tihany felé egy dugig rakott teherkomp,
Utasok integetnek, távolodnak, majd lesz: vissza-komp.
Mesésen sima a víztükör, fenyegető felhőzet nem látszik,
Gólyák húznak a nádas felé, öten: éhes a csapat, úgy látszik.
Többen is egyszerre jöttünk rá, itt az ebédidő, menjünk,
Aztán majd gyerekekkel utána strandolunk! Hát üdülünk…
Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó!
A nyár vad-meleg hevében forrón-égetőn hallik a csend,
A partok között vitorlások suhannak. Mind szélért esend.
Déli parton vagyunk, szemben a hegyek sötét sziluettje,
Vonulatukon szinte remegőnek látszik a nap kérge…
Most indul el Tihany felé egy dugig rakott teherkomp,
Utasok integetnek, távolodnak, majd lesz: vissza-komp.
Mesésen sima a víztükör, fenyegető felhőzet nem látszik,
Gólyák húznak a nádas felé, öten: éhes a csapat, úgy látszik.
Többen is egyszerre jöttünk rá, itt az ebédidő, menjünk,
Aztán majd gyerekekkel utána strandolunk! Hát üdülünk…
Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József
Azt mondod, nem számít a pénz,
és semmit sem jelent,
hogy üres- e, a pénztárcád,
vagy teli a zsebed.
Nem vehetsz mindent halomra
mit pénzért megvehetsz,
s hiába dúskálsz mindenben,
ha nincs, aki szeret.
Milyen igaz! Mégis azt kérdem:
mért oly rossz neked,
amikor megkapsz minden jót,
mi másé nem lehet?
Pihenhetsz, árnyas fák alatt
mit tengervíz övez,
mi ez, ha nem a boldogság,
ezernyi gond helyett?
Nincsenek filléres gondjaid
és mindent megvehetsz,
nem járkálsz rongyos ruhában
szomjan, éhesen.
Ajtók tárulnak előtted,
és ritka szerelem,
amely akkor is megmarad,
ha majd szegény leszel.
Amikor beteg vagy, ott is pénz kell,
hogy esélyed legyen
meggyógyulni, hisz pénz nélkül már
nem jár semmi sem.
S ha majd a végső nyugalomra
lehajtod fejed,
selyemzsinóron engednek le
rút kötél helyett.
és semmit sem jelent,
hogy üres- e, a pénztárcád,
vagy teli a zsebed.
Nem vehetsz mindent halomra
mit pénzért megvehetsz,
s hiába dúskálsz mindenben,
ha nincs, aki szeret.
Milyen igaz! Mégis azt kérdem:
mért oly rossz neked,
amikor megkapsz minden jót,
mi másé nem lehet?
Pihenhetsz, árnyas fák alatt
mit tengervíz övez,
mi ez, ha nem a boldogság,
ezernyi gond helyett?
Nincsenek filléres gondjaid
és mindent megvehetsz,
nem járkálsz rongyos ruhában
szomjan, éhesen.
Ajtók tárulnak előtted,
és ritka szerelem,
amely akkor is megmarad,
ha majd szegény leszel.
Amikor beteg vagy, ott is pénz kell,
hogy esélyed legyen
meggyógyulni, hisz pénz nélkül már
nem jár semmi sem.
S ha majd a végső nyugalomra
lehajtod fejed,
selyemzsinóron engednek le
rút kötél helyett.
(Bokorrímes)
Láttátok-e a fényes napsugárt,
Mikor este a hegy mögé leszállt?
Aztán később a csillagos égboltot,
Mely csillagfénnyel nektek világított…
(3 soros-zárttükrös)
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Miközben a szél vad hullámon járt…
Láttátok-e a zajló tengerárt?
Láttátok-e az újuló tavaszt,
Ami mesés, zöld rügyeket fakaszt?
Láttatok-e ligetben ibolyát,
Ami földből már kiveté magát?
Láttatok-e olyan, vastag-havas telet,
Mi fehéren teríti mezőre lepelt…
Láttatok-e olyan, vastag-havas telet?
*
(Félrímben)
Láttatok-e szép nyári vihart,
Meg sokágú fényes villámot?
Meg csalárdtalan életútságot…
Láttatok-e tartós boldogságot?
Vecsés, 2023. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Lithvay Viktória: (1846 – 1900) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító]
Láttátok-e a fényes napsugárt,
Mikor este a hegy mögé leszállt?
Aztán később a csillagos égboltot,
Mely csillagfénnyel nektek világított…
(3 soros-zárttükrös)
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Miközben a szél vad hullámon járt…
Láttátok-e a zajló tengerárt?
Láttátok-e az újuló tavaszt,
Ami mesés, zöld rügyeket fakaszt?
Láttatok-e ligetben ibolyát,
Ami földből már kiveté magát?
Láttatok-e olyan, vastag-havas telet,
Mi fehéren teríti mezőre lepelt…
Láttatok-e olyan, vastag-havas telet?
*
(Félrímben)
Láttatok-e szép nyári vihart,
Meg sokágú fényes villámot?
Meg csalárdtalan életútságot…
Láttatok-e tartós boldogságot?
Vecsés, 2023. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Lithvay Viktória: (1846 – 1900) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító]
