Kigyúlnak ünnepi fények
Szentkarácsony ünnepén,
feldíszített fenyőfa áll
bent a város főterén.

Két kis gyermek áll a hóban
bámul rongyos ruhában,
szállni látnak angyalokat
hisznek még a csodában.

Gazdag házak ablakában
sütemény illatozik,
halból, kalácsból nincs hiány
itt mindenki jól lakik.

Elindul a két kis gyermek
városszéli házukba,
útközben a sok-sok csodát
tátott szájjal bámulva.

Kopottas kis házhoz érnek
szegénység is itt lakik,
bízik benne a két gyermek
talán ma még jól lakik.

Toporogva lépnek hát be
jól befűtött helyiségbe,
örömkönnyet csalva ezzel
édesanyjuk szemébe.

Mosolyogva ad kezükbe
egy-egy szelet kalácsot,
pislákoló fény köszönti
ezt a kedves családot.

Asztalon ég egy szál gyertya
rá nem tettek egyebet,
de az összes gazdagságnál
fontosabb a szeretet.

Csendes erdő sötét mélyén
kis házikó bújik meg.
Hajnaltájban idős asszony
a ház előtt eltipeg.

Karjában egy vászonkosár
benne dió, mogyoró.
Lépte fájdalmasan lassú,
de az arca mosolygó.

Erdő szélen kis állatok
gyülekeznek nesztelen,
egerek is családostól
vannak is, vagy negyvenen.

Jóllakik az összes állat
a kosár tartalmából,
egyikük sem álmodhatott
ekkora gazdagságról.

Hideg télben falatokért
hálás a kis cinege,
kis állatnak senki más, csak
az ember az istene.

Hétköznapi pszichológia…

Ha lennél még nekem, a kipihent reggeleink várágillatban tobzódnának,
Pedig majdnem voltál, de az átkozott sorsom és Te meg amúgy... imígy döntöttél.
Ha lennél még nekem hosszú éjszakáink biztosan tüzes katlanok volnának
És
A nappalokban egy életvonaton élnénk… vonatról-lelkemből kiköltöztél.

Szerelmünket sor-paraván eltakarja, szép gondolatok, már nem bennünk hálnak.

Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József

(Bokorrímes)
Köszöntöm a sorsomat bár, csak nagyon frusztrált és nem adott semmit,
Ebédnél meg kilöttyintette a levest és benne a nokedlit.
Amúgy egyébként rég' kilökte alólam a rozoga hokedlit.

Mindez persze mindegy, amíg ad nekem jó, famenetes papírokat,
És van kalamáris, tentával, hogy belemárthassam a lúdtollakat,
Hogy le tudjam írni a kútfőmben megfogalmazott gondolatokat.
*

(3 soros-zárttükrös)
Gyűlnek a szavak,
Sötétek… falak…
Gyűlnek a szavak.
*

(Apeva trió)
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet néznél.

A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet remél.

A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet regél.
*

(Senrjú)
Jegyzet szakszerű
Sorokban… sok mondandó!
Veletek osztom.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő,
Érdekes a sok betű keverékben, a gondolatuk lánggal égő…
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő.

Megvan a szabályos ritmus
Megvan, ez már szinte rítus…
Megvan a szabályos ritmus.

A gondolatok szép sorokban elszaporodnak,
Az olvasók meg olvasás közben, álmodoznak…
A gondolatok szép sorokban elszaporodnak.

Vecsés, 2016. április 15. - Kustra Ferenc József

Tűz fénye pislákol a prérin
mellette ül két indián.
-Hogy éljem életem? szól ifjú.
Kérlek mond el nekem apám.

Utunk csak egy, ne járj mögöttem,
sem előttem nem követlek,
járj mellettem, hogy egyek legyünk
csak szavaimmal vezetlek.

Két kutya lakik benned fiam
az egyik gonosz a másik jó,
folyton egymás ellen harcolnak,
mint két fekete kiscsikó.

Te döntöd el mit teszel fiam,
hogy melyik kutyát eteted,
az győz melyik többet kap enni,
így éljed le az életed.