Nagy munkának álltam neki
eldugult a lefolyó,
ha nem merem ki a vizet
elúszik a folyosó.

Hát, akkor álljak is neki
egy jó kis eszközt hoztam,
kőkeményen dolgozom én
folyik is a víz rólam.

Ugyanannyi víz van benne
nem találtam a hibát.
Ezzel talán nem jó merni?
Fene eszi a szitát!

Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?
Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek?
Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt,
Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt?

Szeretnék én, ilyentájt karácsonykor a jóságban hinni, ez minden!
Míg énbennem dobog, ritmust ver a szívem, legalább van mibe hinnem.

Az életben egyébként, köd borította utakat járom,
Ezt rótta rám a sorsom, ez nekem az állandó homályom.

De mi is a karácsony lényege?
Krisztus születésének emléke?
Menjünk mindannyian haza, nézzük, mi van a fenyőnk alatt,
Már a kapuban fogjuk érezni... kellemes fenyőillat.

A fák alatt biztosan ott lesznek majd az ajándékok,
Körülötte emberi szeretet, szívbéli jóságok.
A jóság azért ne csak ilyenkor szülesen, ilyen tájon,
Ezért is esdek, szívemben és a lelkemben nagyon fájón?

Bár én, mint mondtam csak a ködös utamat járom,
Este majd gyertyafényben, áttörök a homályon?

Megállok én majd a nagy fa előtt,
Imát mormogok mindenekelőtt?
Tisztelgek e szép szimbólum előtt.

Fa alatt, ne legyenek színes hazugságok,
Ne csavarodjanak kitekert fonákságok?
Ez jó hely, erősödjenek a barátságok.

Az ősz már régen levetette a ruháját,
A tél meg felveszi a fehér tarkaságát?
Mi meg élvezzük szeretteink barátságát.

Fenyőfánkon halkan pislog a gyertyafény,
Ma már nincs szükség semmire, ami kemény.
Mindannyian várjuk az újra eljövő csodát,
És szeretettel nézzük a négy adventi gyertyát.

Vecsés, 2015. november 2. - Kustra Ferenc József

Merengés: versben, haikuban és 10 szavasokban…

Lélekbetegség
A nagy elhagyatottság.
Pohár lesz a társ?
*
Papír előttem, de nem tudok mit írni,
Társaság kellene, rossz egyedül félni…
Innék egy pohár borocskát, annyira jólesne,
De a bor-társasága egyedül, nem kellene.
*
Csak érzés számít,
Szeretetem felétek…
Szeretet ünnep!
*
Ajándékaim, már a fa alatt, ami csillog,
Égősor szépen villog.
*
Hála Istennek ez már a karácsony, itt van már a napja,
A karácsonyi ajándékot nálam, mindenki megkapja…
Nagyon-nagyon várom, hogy eljöjjön ide apraja-nagyja.
*
Hangulatvarázs,
Lappangó magányt enyhít.
Szeretet-ünnep.
*
Az éjsötétben halkan szitál, esik a hó.
Idehallatszik... messze távoli harangszó!
Hordozza nekem a karácsonyi szeretetet,
Bízzunk benne, hogy kenegeti a sok lelkeket.
Karácsonykor a harangszó is kissé más,
De a magány csak fönn marad, az nem lesz más…
*
Ritka madárka
A karácsony… évente.
Magányenyhítés.

Vecsés, 2015. október 21. - Kustra Ferenc József

Búsan kong a decemberi este,
De nézd, oly sok szépség is van benne!
Kinézve az ablakomon, látom,
Hóviharban már nincs ott lábnyomom.

Ha karácsony, akkor legyen az igazi,
Legyen szeretetáramlás, nem tavaszi!
Nem csak ajándék fontos kell nagy ölelés,
Mert ebből év közben mindenhol oly’ kevés…

Bús a tél, de közben szépségekről regél,
Akkor is, ha viharként fúj a hideg szél,
Kemény a fagy, de szép is a tükörjég,
De bent a szobában jó, ha a tűz ég.
Bevilágít holdsugár, ragyog a fény
Arcokon a folytonosság a remény,

Ha süt a nap és közben a szél kavarja a szűz havat,
Olyan szép, csak nézem, torkomon nem is megy le a falat.

A hópihék szirmokból font, fehér selyme
Mindent befed, ez nekünk varázsló kelme.
Nézem, ahogy vastagodik kinti szűz pehely,
Közben a lakásban a kazánunk tűzkehely.

Ha neked nem megfelelő a szeretetérzet,
Ha kevesled, alig vársz többet, kis morzsaszemet,
Ha meg sok, úgy érzed most rögtön eleged is lett.

Szeretet! Legalább ma legyünk együtt a kalitkádban!
Kérdésem, hogy férünk el együtt? Széltében, vagy hosszában?
Hallom is a választ, így szólt: jöjj, várlak a kalitkámban…

Most ide karácsonykor eljöttek nekem kedves emberek
Nyakamba borulnak, szeretettel átkarolnak, ölelnek,

Szeretet parancsa, békülj a szívedben!
Ezt akarnám átadni neked, rímekben.
Békülj hát, utólag késő, majd megbánod!
Itt van már a karácsony, csak nem így várod...?!

Tégy és békélj meg velünk, önmagaddal,
Másként nem fogsz úgy ragyogni, mint angyal!

Az Advent-gyertyák gyúltak, és már le is égtek,
Most kell, hogy szélesre táruljon a szívetek…

Vecsés, 2014. november 26. - Kustra Ferenc József

Zsákja súlya nyomja vállát,
temérdek bánat van benne,
meggyújtva szeretet lángját
elégeti lassan, csendbe.

Újra elindul az útján,
hisz van bőven neki dolga,
bánatokat gyűjt a portyán,
övé a lelkeknek mocska.