Idő 
Értékelés 
Értékelés Temetőben mindenhol látható a múlt sötét árnya,
Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna.
Nem halálért megyek a temetőbe,
Őseim csöndjét, ott kapom örökbe…
Láng libben, az esteledésben,
Segít az emlékképfestésben…
Elegáns görcsök szorítanak a szívben,
Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben?
Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok.
A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok…
Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok…
Nagyon átélem a temető halotti csendjét,
A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését…
Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét…
Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél
És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél?
Közben a szél regél, de nem értem mit mesél…
Előjönnek az elfeledett érintések,
Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek!
Gondolkozok, hogy is volt minden, régen,
Meg azon is, hogy milyen lesz a végen…
Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza,
Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja.
Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója…
Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala…
Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom,
Nekem még van hátra, életemet megvalósítom.
Egyszer összehoz minket megint... a halál…
De nem most... Gondolom erre azért vártál…
Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek.
De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek.
Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad,
Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad…
De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad…
Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József
Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna.
Nem halálért megyek a temetőbe,
Őseim csöndjét, ott kapom örökbe…
Láng libben, az esteledésben,
Segít az emlékképfestésben…
Elegáns görcsök szorítanak a szívben,
Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben?
Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok.
A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok…
Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok…
Nagyon átélem a temető halotti csendjét,
A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését…
Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét…
Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél
És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél?
Közben a szél regél, de nem értem mit mesél…
Előjönnek az elfeledett érintések,
Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek!
Gondolkozok, hogy is volt minden, régen,
Meg azon is, hogy milyen lesz a végen…
Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza,
Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja.
Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója…
Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala…
Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom,
Nekem még van hátra, életemet megvalósítom.
Egyszer összehoz minket megint... a halál…
De nem most... Gondolom erre azért vártál…
Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek.
De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek.
Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad,
Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad…
De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad…
Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József
Reggelente az első értelem
Köszönt alázatos tisztelettel
S amíg újra behunyom szemem
Egész nap velem leszel.
Magamban őrzöm minden lépted
Szinte érzem szívverésed
És lelked itt van
Hittel- bennem
Eggyé lett a szeretetben.
Összetart a szellem
A szív mágikus ereje
Együtt vagyunk Egész
És nemcsak reggelente.
Köszönt alázatos tisztelettel
S amíg újra behunyom szemem
Egész nap velem leszel.
Magamban őrzöm minden lépted
Szinte érzem szívverésed
És lelked itt van
Hittel- bennem
Eggyé lett a szeretetben.
Összetart a szellem
A szív mágikus ereje
Együtt vagyunk Egész
És nemcsak reggelente.
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…
(leoninus csokor)
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
(leoninus csokor)
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
Reggelente az első értelem
Köszönt alázatos tisztelettel
S amíg újra behunyom szemem
Egész nap velem leszel.
Magamban őrzöm minden lépted
Szinte érzem szívverésed
És lelked itt van
Hittel- bennem
Eggyé lett a szeretetben.
Összetart a szellem
A szív mágikus ereje
Együtt vagyunk Egész
És nemcsak reggelente.
Köszönt alázatos tisztelettel
S amíg újra behunyom szemem
Egész nap velem leszel.
Magamban őrzöm minden lépted
Szinte érzem szívverésed
És lelked itt van
Hittel- bennem
Eggyé lett a szeretetben.
Összetart a szellem
A szív mágikus ereje
Együtt vagyunk Egész
És nemcsak reggelente.
Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…
(leoninus duó)
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők!
A ’nyugatok’ messzehatókat adnak, az ellen-seregben meg mit fognak… akarnak?
Szakértők: ’ez a kommunizmus újjáéledése’! Hiszik, hogy nagy szeretet lesz a vége?
Ez már volt a történelemben hetven évig! Úristen… és hogy bíztak benne végig…
Lehet bármilyen társadalmi rend, látni, hogy társadalmakban pénz és butaság a rend…
*
(senrjú csokor)
Háború… helyzet!
Ölés eleje, vége.
Élvezi kaszás!
*
Hivatalosan
Háromszázezer halott!
Csak kint a fronton.
*
Millió fölött
A hozzánk menekültek…
Mi befogadunk.
*
Óvodás meg az
Iskolások ötezer.
Mai adatsor!
*
Mozgássérültek
Is várhatják behívót!
Halál így terjed.
*
Társadalom lesz
Majd élő és félárva.
Gazdag gazdagabb!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát,
Kórházban interjú! Nincsenek kezei és vak lett! Volt katonát…
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát.
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák,
Bemérés és a bomba pontos! Ők ezt nem tudják. Volt katonák…
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák.
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek,
Csak könnyes arcok, összetört lelkek, roncsolt eszek, ily’ életek…
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek.
*
Kínai; „bambuszliget”: 4x 7 szótag, csi-csüe = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen)
Fronttól jó nem várható
Ott halál uralkodó.
Ott nincsen életremény!
Élő is majd’ haldokló…
*
(HIQ
Ki fronton
Van, még él majd hal…
Túlélők?
Családja
Sírva vár reá…
Ha túlél!
Közben meg
Jók… a gazdagok?
Pénz-sokkban!
Vecsés, 2023. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség -jelen- katasztrofális, történelmi sőt, háborús helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
(leoninus duó)
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők!
A ’nyugatok’ messzehatókat adnak, az ellen-seregben meg mit fognak… akarnak?
Szakértők: ’ez a kommunizmus újjáéledése’! Hiszik, hogy nagy szeretet lesz a vége?
Ez már volt a történelemben hetven évig! Úristen… és hogy bíztak benne végig…
Lehet bármilyen társadalmi rend, látni, hogy társadalmakban pénz és butaság a rend…
*
(senrjú csokor)
Háború… helyzet!
Ölés eleje, vége.
Élvezi kaszás!
*
Hivatalosan
Háromszázezer halott!
Csak kint a fronton.
*
Millió fölött
A hozzánk menekültek…
Mi befogadunk.
*
Óvodás meg az
Iskolások ötezer.
Mai adatsor!
*
Mozgássérültek
Is várhatják behívót!
Halál így terjed.
*
Társadalom lesz
Majd élő és félárva.
Gazdag gazdagabb!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát,
Kórházban interjú! Nincsenek kezei és vak lett! Volt katonát…
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát.
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák,
Bemérés és a bomba pontos! Ők ezt nem tudják. Volt katonák…
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák.
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek,
Csak könnyes arcok, összetört lelkek, roncsolt eszek, ily’ életek…
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek.
*
Kínai; „bambuszliget”: 4x 7 szótag, csi-csüe = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen)
Fronttól jó nem várható
Ott halál uralkodó.
Ott nincsen életremény!
Élő is majd’ haldokló…
*
(HIQ
Ki fronton
Van, még él majd hal…
Túlélők?
Családja
Sírva vár reá…
Ha túlél!
Közben meg
Jók… a gazdagok?
Pénz-sokkban!
Vecsés, 2023. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség -jelen- katasztrofális, történelmi sőt, háborús helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
