Múltamban vájkálás…

Hatvannyolc vagyok, régen volt minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen….

Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő
Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő!
Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel,
Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel.
*
Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek,
Igy csukott szemmel a múltamba révedek,
De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek.

Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek,
És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek.
Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok?
Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok.
*
Megéltem a mélységet a magasságot
Megéltem én az illúziós vágyálmot,
Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat!

Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent
És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent…
Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket,
Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent…

Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás.

Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.

Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.

(Septolet)
Kimásztam,
Bicajt kihúztam,
Tanakodtam…

Ázott ürge voltam,
Magamba karoltam,
Menjek-e… hosszan meditáltam.
Magamba, komorodtam.
*

(Sedoka duó)
Fönt irtóztatón dörrent,
Majd’ fejemre estek a felhők.
Eső fürdetett.

Föltámadt a szélvihar,
Arcomba vágta, mind… az esőt.
Csak menekülni…
*

(3 soros-zárttükrös)
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
*

(Bokorrímes)
Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
*

(3 soros-zárttükrös)
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
*

(Bokorrímes)
Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!

Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.

Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Turi Pista családunk tagja,
Van több orvosi szakvizsgája.
Harminc évig volt körzeti orvos,
Most a legjobb reumatológus.

Jó fej a doki, igen szeretjük,
Mint embert is felettébb kedveljük.
Kár, hogy nem találkoztam vele máma,
Oly’ felüdülést jelent társasága.

Rendelőnk, igazgató főorvosa
És rheumathológus főorvosa.
Betegen is öröm hozzá járni,
Mindig szívből segít meggyógyulni.

Egyik érdekes régi esete,
Az Annus néni székrekedése.
Ha három napig állt benne széke,
Szíve verte magát nagyon félre.

Jajongott a család, hívták mentőt,
A Pistát tisztelték, mint megmentőt.
Pedig aztán nem irt fel csak hashajtót,
De panaszt megszüntette, gyorsan, legott.

Játszottam nyomozót Rendőrségen,
Vele voltunk halottszemlén, ketten.
Fölöttébb szerettünk együtt dolgozni,
Ha tehettem, intézkedtem: őt hívni!

Jól eligazodik orvoslásban
És mint főnök az igazgatásban.
Rokonok, beosztottak szeretik,
A betegek istenként tisztelik.

Igen jó ember az isten adta,
De neki is van egy nagy hibája.
Cigizik, dohányzik, láncdohányos,
Nem számít, ki a passzív dohányos.

Ne bántsuk őt, alig van hibája,
Köszvényére nincsen diétája.
Pedig magának tudná csinálni,
Igaz, azt be is kéne tartani.

No és még egy utolsó megrovás,
Igen szereti a sört nem vitás.
Ezt már csak azért rójuk fel neki,
Köszvény a sört, bizony nem szereti.

Igen sok sakkozás és olvasás,
Kedvenc főétele a babgulyás.
Igen érdekesen eszi lelkem,
Közben bagózik, mi nagyon mérgem.

Szeret utazni, mi dicséretes,
Bejárta Ázsiát, mily’ érdekes.
Korea, Thaiföld, oh, mily’ helyek,
Élmények maradók, érdekesek.

Művelt, okos, világlátott ember,
Mi vitte erre rá, tán a kényszer?
Belső igénye van mindezekre,
Ritka ember, mily’ sok az ő esze.

Mi csak Pista bácsinak nevezzük,
Ebből is láthatja, hogy szeretjük.
Jó így nekünk, kellemes a család,
Maradj velünk soká, ne légy galád

Pista bácsi.

Vecsés, 1997. május 9. – Kustra Ferenc József- íródott kedves és szeretett hozzátartozómról.

Ámor víg hangja
Messzire száll a tájon.
Párhívogató!
Idő van - fészekrakó.
Lesz benne egypár lakó.

Sok madár csábít,
Daluk színezett ős-vágy.
Szerelem-forrás!
Élő rendje világnak,
Példa helyes iránynak.

Párban szép a lét.
Az utód nemi ösztön.
Élet gyökere!
A hím és nős lény násza
Jog...lét-fennmaradásra.

Isten áldása
Égi, földre szállt angyal.
Törvényt fogantat!
Természetnek menny-virág,
Tovább folyik a világ!

Dunatőkés, 2024. április 8.

Szerelmed kívánom, Laura!
Vége enyém lehetnél már… na!
Szerelmet kívánok,
Csak tiedre vágyok!
Lelkemnek nagyon kell már, biz’ a.

Hiányod marja sérült lelkem,
Hogy igy maradunk, azt már félem…
Óvó ölelésed,
Lelki véleményed!
Értelme közös létnek? Félem…

Van végzet óvó ölelésben,
Ha elmarad, bárcsak… lélekben…
Lélekben minden van,
Benne lötyög mi van.
Szerelmed Laura… lelkemben...!

Vecsés, 2023. június 27. –-Kustra Ferenc József- íródott: Romantikus LIMERIK csokorban.