A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja,
A sorsom nem elég, hogy nagy genyó, de köd borítja…
A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja.

Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel?
Küzd a sorsommal a lelkem, de mikor van végkimenetel…
Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel?

Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca,
Sorsom mindig rossz volt, de így öregen és mára…
Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca.

Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz,
Sorsom az esti szürkületben is… mi-jót se tartalmaz…
Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz.

Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang,
Sorsom estpirkadatán, göröngyöket rugdosok, zúg a temetői harang…
Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang.

Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett,
Téged hívlak, egyfolytában, de válasz semmi, lelkemnek bevégeztetett…
Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett.

Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett,
Sorsom már nem is tud olyat, még hazudni sem, kétségtelenük mára kiöregedett…
Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett.

Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet,
Sorsom fénye, hallom a méla-néma csendben, kinevet…
Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet.

Vecsés, 2021. január 11. – Kustra Ferenc József – íródott sorsversként: anaforás, 3 soros-zárttükrösben, belső és önrímes versformában. Önéletrajzi írás.

Forró Aszfalton

Forró aszfalton,mezítláb!
Bele írom neved,ott hagyom neked!
Ha majd egyszer te is arra jársz,
meglátod nevem, és neved!
Egy szív, egy sóhaj, sok sok éjjel,
valaki titokban csak téged szeret!
Érted él ,érted szenved,szemedbe nézni
nem mer…. elenged, csak szeret!
Megmarad , az örök eltitkolt szerelem
sziklafalára írva,csak ennyi, semmi más:szeretlek!
Szeretni nem merek,szívem csak remeg,élni nem mer,
sötét utcákon ténfereg!
Tartod a tükröt, s a szerelem néz vissza,
és a szomorú sápadt csillagok!
Sirassák helyetted is a meg nem élt szerelmet,
és eltemetnek minden bánatot, szomorúságot!

Haikuk eredeti Bashó féle stílusban…

Melankólia
Ücsörög búsan, tájon.
Hajnal már deres.
*
Szellő csak játszik,
Esti sötét meg támad…
A hajnal deres.
*
Hold, már megy haza,
Napkorong megérkezik.
Deres már a táj.
*
Nap aranyfényű,
Süt még, de már hidegen.
Deres pirkadat.
*
Levegő hideg,
Deres, csak kóstolónak…
Fázós hajnalok.
*
Meztelen a fa,
Ágai csak hajlongnak.
Reggelt dér lepi.
*
Lágyan csendesek
Az erdő fái, bokrok.
Reggelre deres.
*
Dermedt a határ
És reggel dér az úr!
Színváltozatok.
*
A reggeli dér
Kristályos a rét füvén.
Vaddisznó séta.
*
Fúj a hűvös szél,
Rét felett, ott hintázik.
Dértől, fehéres.
*
Deresen dermedt
A gyep, már nem legelő.
Éhező állat!
*
Dér ütötte ág,
A levéllombok helyén.
Hideg már eső.
*
Majd feljön a hold,
Gyönyörű, tiszta égben.
Hideg, fehér dér.
*
Álmok tengere
Visszahozza napsütést.
Deres az udvar.
*
Reggeli hűvös,
Dermesztő! Hideg vadul.
Minden dérlepte.
*
Erdő zöldjére
Rőtös- sárga telepszik.
Fehér dér befed.
*
Didergő hideg
Ücsörög, erdő mélyén.
Deres már minden.
*
Dérrel takarva
Tűri rét, szél rohamát.
Régi lábnyomok.
*
Idő is fázik,
Szelet, kabátnak vett fel.
Dér fehéríti.
*
Deres évszakban,
Örvény-fényt vet a csillag.
Felhőtlen égbolt.
*
Az ég kékje a
Földre zuhant, fák közé.
Deres fűcsomók.
*
Vad rengetegben
Az esttel nőnek árnyak.
Gallyak deresek.
*
Nyitott szemű lét.
Szőlőfürtöket, dér csíp.
Bor lesz belőle.
*
Az aszúszüret
Ideje még nem jött el.
Kell dér csípése.

Vecsés, 2016. október 7. – Kustra Ferenc József

Bátran várhatjuk a telet?

(3 soros-zárttükrös)
Ültünk kettesben az erdei tisztáson,
Egy rozzant, ódon, már nagyon szálkás padon…
Ültünk kettesben az erdei tisztáson.

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
A régiséget dér borította, de alattunk elolvadt,
Én csak csókoltam a kedvest, ő hagyta, élvezte… elolvadt…
A régiséget, dér borította, de alattunk elolvadt.

(Anaforás, bokorrímes)
Közben éreztem az ősz velünk van, de már végét járja,
Közben meg lestem, hogy jön-e már, a felhők új barátja…
Közben a kedvesem átvette, ő csókolt... ó, de finom a szája,
Közben éreztem, már nincs messze a tél, jő már felhők új barátja.

(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
Mi nem is beszéltünk, még sokáig csak nyaltuk-faltuk egymást,
Mi nem is beszéltünk, szél is föltámadott… nem akartunk mást.
Mi nem is beszéltünk, de a hűsben ennék lángost, fokhagymást…

(Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímes)
Hazafelé egy nagyon fokhagymás lángost ettünk.
Ettől fölmelegedett a lelkünk.

Hazafelé úgy döntöttünk, tovább nem éhezünk.
Meleg lángost élvezte lelkünk…

Vecsés, 2019. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

(3 soros-zárttükrös)
Reggel a morózus eső is felébred,
Kérdi nőktől: elhagyta ernyőjét kegyed?
Reggel a morózus eső is felébred.
*

(Bokorrímes)
Csal az idő, mi még klassz, élvezhető, meleg nyarat szeretnénk,
Mert pocsolya van mindenhol… nekünk ez nem kell, nem érti elménk.
Nyári turista kiadvány a pocsolyában. Oda elmennénk!

(3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja.
Hangbillentő szél, billegő templomharangot kongatja…
Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja.
*

(Tíz szavas duó)
Őszi eső a lelkeket is zavarja,
Befogadni, senki nem akarja.
*
Metronómszerű ütemben érkezik a széllökés,
Természetnek, ez a lelkiismeretes törődés?
*

(3 soros-zárttükrös)
Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél.
Ki jóval tovább aludt, ezt láthatja, így jár, ki lassan kél…
Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél.

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Ázottak már… az utca, a járdák,
Ázottak már… a kertekben kutyák…
Ázottak már… az utca, a járdák.

Vecsés, 2020. augusztus 29. - Kustra Ferenc József – Íródott: Alloiostrofikus versformában.