Hétköznapi pszichológia… avagy a versírás lélektana. <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia, <br>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia… <br>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan, <br>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? <br> <br>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak, <br>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak… <br>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt, <br>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört. <br>* <br> <br>(Leoninus trió) <br>Persze lopakodva is lehetne verset írni, de minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek? <br>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál-e Te mocskolódó rágalmat? <br>Kívánkoztál-e te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre? <br>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… éreztél olyt’: nem jó, mert ezzel hivalkodsz? <br> <br>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon! <br>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen. <br>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet. <br> <br>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz a világ, csak most teret nyert a másság. <br>Én meg üzenem az ’hívőknek’: káosz a világ, és pusztítja emberiséget, kórság… <br>Az emberi társadalmaknak megvan a rendje. Így nem elintézhető: egye-fene! <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Bármily’ a helyzet nekem <br>Írnom kell! Folyvást és állandón! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Lopakodva irhatok, <br>De azért írok, megjelenjen! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Kevés a jó világban… <br>Alkalmazkodva jeleskedek… <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából… <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba, <br>Szinte puhán, halkan koppan, mert nincs is benne semmi tinta… <br>Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba. <br>* <br>(bokorrímes) <br>Mártsuk be a kalamárisba nagyon óvva -metszett- lúdtollat <br>Kétes jövő tintájába... írjuk az életszagú sorokat… <br>Hol van a gondolat, van-e valahol -ötletes- ég csak egypárleledző gondolat… <br>Mi egy lelket kivallat… Fehérlik a papír, tükrözi, poéta mit is írogat. <br>* <br>(Leoninus) <br>Talán én is embernek számítok, attól, hogy művészi verseket írok. <br>Hangnemem megjelenik a lélek falán, megy tovább az én szívem falán… <br>Poétaként írok, tisztelettel, az olvasó iránti szeretettel. <br> <br>A múlt a történelem, ezt már tudjuk. <br>A jelen nincsen is, már ezt is tudjuk. <br>A jövő nagy rejtély, mi lesz, nem tudjuk. <br> <br>Vecsés, 2015. március 2. - Kustra Ferenc József <br>

A poéta tenta nélkül… <br> <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat, <br>Madárcsicsergést, békességet és boldog mákat… <br>Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat. <br> <br>Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem, <br>Lehet, hogy mi a fejemben mozog leírom… nekem… <br>Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem. <br> <br>Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek, <br>Hátha fönt is lennének új gondolatim és nem nehézkesek… <br>Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek. <br> <br>Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma, <br>De a reggel majd mondja, megérkezett a ma… <br>Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma. <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Írnék én legott verset, mert poéta vagyok, vagy mi a szösz, <br>De a tentám kifogyta magát, ez jelzem is a sorsnak: kösz. <br>Uram, most adj erőt, mert el kell mennem egy üveggel venni, <br>De tentára nincsen pénzem, így bizony, nem is kell megvenni. <br>Az én küldetésem, hogy írjak, mert a népek tőlem ezt bizony várják, <br>Sokan szeretik, amit írok és ha olvasnak, ez nekik boldogság. <br>Nem fussa egy üveg tentára, mert már nyugdíjas vagyok, <br>Én igyekszem és hátha megoldás, hogy alkalmazkodok… <br> <br>Későig elmélkedek és belealszok… reggel meg nagyon megdöbbenek, <br>Hogy új napra ébredtem, vissza is emlékszek tentára, de nincs... kesergek. <br>Erőm nincsen, hogy felugorjak, igy csak a sorsomon hosszan elmerengek. <br> <br> <br>(Senrjon trió) <br>Tenta nélkül mivé lesz <br>A nem létező életterem? <br>Tenta hiány van! <br> <br>Fogom tollam, megnézem, <br>Tenta nélkül nő kicsiségem? <br>Tenta hiány van! <br> <br>Az élet nem szerethet, <br>Mert akkor igy nem bánna velem! <br>Tenta hiány van! <br> <br>(leoninus duó) <br>A mai nap se különb, mint a már elmúlt sok többi, képzelem, milyen lesz a hétvégi… <br>Jobb híján és bölcsen megvárom nyugdíjat, abból valahogy kitépem a tenta árat… <br>Csak Neked írom meg, hogy a tenta hiánya, újításra sarkall e hét pár napjára… <br>Grafit cerka az van nekem több is, kihegyezem és igy meglesz a szükségmegoldás is! <br> <br>Jól kitaláltam, de estefelé oly' hűvös az este, hideg fénnyel mennek ’levesbe’… <br>Ablakomon még tülekedné befelé a hűs a fénnyel, redőnyt leengedem, kéjjel… <br> <br>Vecsés, 2015. február 21. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. <br>

Tinta-kéket hint szemembe a tó,<br>Tükre morc-felhőt küldő varázsló.<br><br>Fény-nyelő ármány sebesen közeleg,<br>Kabát alól gyorsan szökik a meleg.<br><br>Lépteim szaporák, alig bírom szusszal,<br>Felmordul az ég is, ilyesztget mumussal.<br><br>Ostorát bőszen villogva csapkodja,<br>Belém mar a szél, kalapom kapkodja.<br><br>Mire haza értem, bőrig áztam éppen,<br>Vacogó futó-túra lett az élményem.<br><br>Észrevétlen érkezett, hopp...semmivé foszlott.<br>Nevetett a nap rajtam, ez volt ma a bojkott.

Egy koldus<br>Kéreget.<br>Nem kér eget,<br>Csak szelet kenyeret!<br><br>Jézus eget<br>Ígért annak<br>Ki kéreget<br>Éhezi az Isten-Kenyeret.