Idő 
Értékelés 
Értékelés Jó, hogy itt vagy mellettem
ez megnyugtat engem.
Ha rossz kedvem van te velem vagy
nyugtatol és simogatsz.
Akkor vagyok boldog én,
ha nevetni látlak én.
Jó kedved van nevetel,
s közben vicceket mesélsz el.
Köszönöm, hogy életet adtál nekem,
Amíg élek nem feledem sohasem.
Szeretlek, hisz itt élsz az én szívemben,
hisz te játszol főszerepet az életemben.
Téged nem bánthat senki és semmi,
mert abba bele tudnék halni.
Hálát adok istennek,
hogy felneveltél engemet.
Ezzel zárom versemet
Ne félj, itt vagyok melletted,
védelmezlek, ápolgatlak,
s bármi rossztól meg is óvlak.
Hisz neked köszönhetem az életet,
a sok-sok boldog perceket.
Hisz néked köszönhetem, hogy ember lettem,
törődésben, szeretetben volt sok részem.
Mert te megtanítottad nekem,
hogy tisztelettudónak kell lennem,
s, hogy őszintén nézek fel mindenkire,
s ne tegyek kivételt, s megjegyzést senkire.
S, hogy fogadjak el minden embert,
segédkezzek, ahogy lehet,
hogy büszkén léphessek majd előre,
s hogy bűn, erőszak sosem jött kezemre.
Mert ezt tanultam tőled anya,
erre más is büszke volna.
S én bátran kiabálom a világba,
hogy anya csak egy van, de nem hiába.
ez megnyugtat engem.
Ha rossz kedvem van te velem vagy
nyugtatol és simogatsz.
Akkor vagyok boldog én,
ha nevetni látlak én.
Jó kedved van nevetel,
s közben vicceket mesélsz el.
Köszönöm, hogy életet adtál nekem,
Amíg élek nem feledem sohasem.
Szeretlek, hisz itt élsz az én szívemben,
hisz te játszol főszerepet az életemben.
Téged nem bánthat senki és semmi,
mert abba bele tudnék halni.
Hálát adok istennek,
hogy felneveltél engemet.
Ezzel zárom versemet
Ne félj, itt vagyok melletted,
védelmezlek, ápolgatlak,
s bármi rossztól meg is óvlak.
Hisz neked köszönhetem az életet,
a sok-sok boldog perceket.
Hisz néked köszönhetem, hogy ember lettem,
törődésben, szeretetben volt sok részem.
Mert te megtanítottad nekem,
hogy tisztelettudónak kell lennem,
s, hogy őszintén nézek fel mindenkire,
s ne tegyek kivételt, s megjegyzést senkire.
S, hogy fogadjak el minden embert,
segédkezzek, ahogy lehet,
hogy büszkén léphessek majd előre,
s hogy bűn, erőszak sosem jött kezemre.
Mert ezt tanultam tőled anya,
erre más is büszke volna.
S én bátran kiabálom a világba,
hogy anya csak egy van, de nem hiába.
Az alkati kérdés ott hatol a sértés,
A férj felől a szerelem féltés.
Gyilkost szül mert nem ért a szóból,
Halálnak halálával él és nem kér a jóból.
Ez a modern kapcsolat egy parancsolat,
Nézi a hajad meg a bakancsodat,
Ha a szerelem már nem kenyerem,
Az asszonyt verem ez látszik a gyereken.
Mert elveszett az empátia,
De megmenthet egy Isteni telepátia.
Nyisd már ki a szemed ember,
Tegyél egy jót egyszer-egyszer.
Mentsd meg a világot önmagadtól,
Szeress légy boldog és szakadj el a múltadtól.
A fegyver, a kard, a bokszer, a kés,
Az ágyad mellett nagyon kevés.
Félsz mindentől és van rá okod,
De mindenért a rendszert okolod.
A becsület egy szép vegyület,
Ha elnyomod ott nem véd a feszület.
Jézus sír csak a kereszten,
Mert kezedben a tű de a tető fedetlen.
Omlik a vakolat de követed a divatokat,
A negyedig válás teszi tönkre a fiatokat.
A múlt elmúlt mert nem tart örökké,
De függsz a múltért a halálkörökért.
Változtatnál de sok lett a változó,
Eltűnt a por és eltűnt a bogyó.
Minek nyúlsz más után nem ez az út,
Mert senki nem rakna a földedre koszorút.
Szeress még élsz és élj a szeretteidért,
Tegyél végre az álmaidért.
A jövőd szebb lesz és büszkén nézel vissza,
Ezt jártam én be, ez az-az utca.
A férj felől a szerelem féltés.
Gyilkost szül mert nem ért a szóból,
Halálnak halálával él és nem kér a jóból.
Ez a modern kapcsolat egy parancsolat,
Nézi a hajad meg a bakancsodat,
Ha a szerelem már nem kenyerem,
Az asszonyt verem ez látszik a gyereken.
Mert elveszett az empátia,
De megmenthet egy Isteni telepátia.
Nyisd már ki a szemed ember,
Tegyél egy jót egyszer-egyszer.
Mentsd meg a világot önmagadtól,
Szeress légy boldog és szakadj el a múltadtól.
A fegyver, a kard, a bokszer, a kés,
Az ágyad mellett nagyon kevés.
Félsz mindentől és van rá okod,
De mindenért a rendszert okolod.
A becsület egy szép vegyület,
Ha elnyomod ott nem véd a feszület.
Jézus sír csak a kereszten,
Mert kezedben a tű de a tető fedetlen.
Omlik a vakolat de követed a divatokat,
A negyedig válás teszi tönkre a fiatokat.
A múlt elmúlt mert nem tart örökké,
De függsz a múltért a halálkörökért.
Változtatnál de sok lett a változó,
Eltűnt a por és eltűnt a bogyó.
Minek nyúlsz más után nem ez az út,
Mert senki nem rakna a földedre koszorút.
Szeress még élsz és élj a szeretteidért,
Tegyél végre az álmaidért.
A jövőd szebb lesz és büszkén nézel vissza,
Ezt jártam én be, ez az-az utca.
Vers Erkel Ferenc Bánk Bánjára
1956 emlékére hivatkozva
A HAZA MINDENKIÉ ! A haza a NÉPÉ !
nem párté .nem uralkodóé,
nem a gazdagoké , nem a szegényeké !
a Haza a Tiéd, az Enyém, a te gyermekeidé ,
az én unokáimé ,a hajléktalanoké
a becsukott gyárak munkásaié ,
a földnélküli parasztoké és a földet művelőké,
a tanyasiaké a városiaké, özvegyeké
és a fiatal asszonyoké akik még tanulják a szerelmet
de/és csecsemőkből nevelik fel az emberré váló új nemzetünket
A HAZA MINDENKIÉ
a jóké és a rosszaké is
a jobb életért külföldivé lett testvéreinké
és az itthon maradottaké ,
akik ápolnak s majd eltemetnek minket
a közmunkásoké,
akik leveleket söprögetnek , mert csak ennyi a dolguk
és éhbér a bérük, a tanítóké akik a nemzet
örök napszámosaként nevelik gyermekeinket ,
az ácsoké és kőműveseké akik építik
otthonainkat
szóval a Népé a haza,de a HAZA MINDENKIÉ !
a hazát nem lehet elvenni sem származás
sem világnézet miatt nem lehet kitagadni
belőle egyetlen fiat sem
se azért mert baloldali sem azért mert liberális
sem azért hogy szíve jobb oldalt dobog
a haza azé is aki szélhámos, aki csaló
és azé is aki farizeus
a HAZA MINDENKIÉ
aki ide született, aki itt él, itt hal , aki
ha szenved bánatát érzed megosztod ,
aki tudja mi a karikás ostor és
mi a futóhomok , a szél száraz homokverése
s tudja hogy este jó és milyen jó az otthon,
a HAZA MINDENKIÉ ,
a falusiaké akik köszönnek
mindenkinek akik velük szembejönnek ,
a fejkendős asszonyoké akik tavasszal
a házak elé gombocskát ültetnek ,
a HAZA MINDENKIÉ , azoké is
akik hamis híreket adnak sajnos a gonoszaké is
akik még köztünk vannak
A HAZA A NÉPÉ akik között aljasok is vannak
s vannak akik megtévesztettek és olyanok is
akik elvakultak
szelídek és gyűlölködők
az övék is mert a HAZA MINDENKIÉ
a bohó fiataloké s borozdás arcú
öregeké akik a megtérés szekereire
várnak
a diákoké akik még iskolába járnak
de a HAZA
az Amerikába kitántorgott hárommillió
elődünkké is
ahogy József Attila megírta
és ötvenhatos menekültjeinkké is
szép szóval mondva tehát
a HAZA MINDENKIÉ
a szelídeké és a rabiátusoké is
bitangoké is akik ártatlanokra törtek és akik
bennünket kifosztottak
akik rendszer megváltozásakor mindannyiunk
vagyonát ellopták s tönkretették falvainkat
s mégis a haza Övék is
mert a HAZA MINDENKIÉ
azoké is, akik új földosztást csináltak
akik új nadrágszíj parcellákat szabtak
hogy később legyen mit
megvenni az új és gátlástalan
földesuraknak
és akik miatt zsellér a falu népe és alattvaló
szóval a HAZA AZ ÖVÉK IS
mert
a HAZA MINDENKIÉ
a haza azoké is akik birkává tették egy részét
népnek,akik elvették tőle a létrát
hogy sorsában feljebb lépjen
mert nem kell hogy tanuljon csak maradjon
összeszerelő szolga
a hűbéri magyar ugarban
minap a fasiszták a becsület napját ünnepelték
s nem süllyedtek el szégyenükben
a vezér parancsára már
nyolc éve büszkén háborúznak
csaldjukon belül is szülőjükkel, testvéreikkel
barátaikkal
csak mert azok más nézeten vannak
a kiépített bandérium jobbágyaiként védik
veled szemben is , önmaguk ellenére is elnyomóinkat
azokat akik TÉGED, ŐT,MINDANNYIUNKAT
ágrólszakadt nyomorba taszítottak
de a haza az övék is
mert a HAZA MINDENKIÉ
Most még tél van .hideg és időnként hó esik
kapudat a ezer év keserve veri
TIBORC PANASZA
BÁNK ÉS A SZEGÉNYSÉG BECSÜLETE
HOGY MAGÁRA HAGYD NEM ENGEDI
A HAZA A NÉPÉ
nem a pártoké, nem az egyházaké nem a hivataloké
nem azoké akik épp hatalmon vannak
az ellenzéké sem , akiknek hangja sokszor hallgat
Ne hagyd magad mert te is
felelsz érre
A haza a NÉPÉ ! a HAZA MINDENKIÉ !
1956 emlékére hivatkozva
A HAZA MINDENKIÉ ! A haza a NÉPÉ !
nem párté .nem uralkodóé,
nem a gazdagoké , nem a szegényeké !
a Haza a Tiéd, az Enyém, a te gyermekeidé ,
az én unokáimé ,a hajléktalanoké
a becsukott gyárak munkásaié ,
a földnélküli parasztoké és a földet művelőké,
a tanyasiaké a városiaké, özvegyeké
és a fiatal asszonyoké akik még tanulják a szerelmet
de/és csecsemőkből nevelik fel az emberré váló új nemzetünket
A HAZA MINDENKIÉ
a jóké és a rosszaké is
a jobb életért külföldivé lett testvéreinké
és az itthon maradottaké ,
akik ápolnak s majd eltemetnek minket
a közmunkásoké,
akik leveleket söprögetnek , mert csak ennyi a dolguk
és éhbér a bérük, a tanítóké akik a nemzet
örök napszámosaként nevelik gyermekeinket ,
az ácsoké és kőműveseké akik építik
otthonainkat
szóval a Népé a haza,de a HAZA MINDENKIÉ !
a hazát nem lehet elvenni sem származás
sem világnézet miatt nem lehet kitagadni
belőle egyetlen fiat sem
se azért mert baloldali sem azért mert liberális
sem azért hogy szíve jobb oldalt dobog
a haza azé is aki szélhámos, aki csaló
és azé is aki farizeus
a HAZA MINDENKIÉ
aki ide született, aki itt él, itt hal , aki
ha szenved bánatát érzed megosztod ,
aki tudja mi a karikás ostor és
mi a futóhomok , a szél száraz homokverése
s tudja hogy este jó és milyen jó az otthon,
a HAZA MINDENKIÉ ,
a falusiaké akik köszönnek
mindenkinek akik velük szembejönnek ,
a fejkendős asszonyoké akik tavasszal
a házak elé gombocskát ültetnek ,
a HAZA MINDENKIÉ , azoké is
akik hamis híreket adnak sajnos a gonoszaké is
akik még köztünk vannak
A HAZA A NÉPÉ akik között aljasok is vannak
s vannak akik megtévesztettek és olyanok is
akik elvakultak
szelídek és gyűlölködők
az övék is mert a HAZA MINDENKIÉ
a bohó fiataloké s borozdás arcú
öregeké akik a megtérés szekereire
várnak
a diákoké akik még iskolába járnak
de a HAZA
az Amerikába kitántorgott hárommillió
elődünkké is
ahogy József Attila megírta
és ötvenhatos menekültjeinkké is
szép szóval mondva tehát
a HAZA MINDENKIÉ
a szelídeké és a rabiátusoké is
bitangoké is akik ártatlanokra törtek és akik
bennünket kifosztottak
akik rendszer megváltozásakor mindannyiunk
vagyonát ellopták s tönkretették falvainkat
s mégis a haza Övék is
mert a HAZA MINDENKIÉ
azoké is, akik új földosztást csináltak
akik új nadrágszíj parcellákat szabtak
hogy később legyen mit
megvenni az új és gátlástalan
földesuraknak
és akik miatt zsellér a falu népe és alattvaló
szóval a HAZA AZ ÖVÉK IS
mert
a HAZA MINDENKIÉ
a haza azoké is akik birkává tették egy részét
népnek,akik elvették tőle a létrát
hogy sorsában feljebb lépjen
mert nem kell hogy tanuljon csak maradjon
összeszerelő szolga
a hűbéri magyar ugarban
minap a fasiszták a becsület napját ünnepelték
s nem süllyedtek el szégyenükben
a vezér parancsára már
nyolc éve büszkén háborúznak
csaldjukon belül is szülőjükkel, testvéreikkel
barátaikkal
csak mert azok más nézeten vannak
a kiépített bandérium jobbágyaiként védik
veled szemben is , önmaguk ellenére is elnyomóinkat
azokat akik TÉGED, ŐT,MINDANNYIUNKAT
ágrólszakadt nyomorba taszítottak
de a haza az övék is
mert a HAZA MINDENKIÉ
Most még tél van .hideg és időnként hó esik
kapudat a ezer év keserve veri
TIBORC PANASZA
BÁNK ÉS A SZEGÉNYSÉG BECSÜLETE
HOGY MAGÁRA HAGYD NEM ENGEDI
A HAZA A NÉPÉ
nem a pártoké, nem az egyházaké nem a hivataloké
nem azoké akik épp hatalmon vannak
az ellenzéké sem , akiknek hangja sokszor hallgat
Ne hagyd magad mert te is
felelsz érre
A haza a NÉPÉ ! a HAZA MINDENKIÉ !
FÉNYLŐ CSILLAG
Írta: Poór Edit
Egy fénylő csillag az égen,
Felragyogott nékem!
Életem alkonyán,
Megjelent egy fénysugár.
Reményt keltett szívemben,
Tisztán ragyogott az ég felettem!
Szikrázó fénye beragyogta életem,
Ez a csillagfény Te voltál énnekem.
Bár hiba volt, hogy reménykedtem,
Csak hulló csillag jut életemben.
Te ragyogj tovább tisztán, fényesen,
Sokáig tündökölj, mint csillag az égen!
Szüksége van, rád e világnak, s az égnek,
Ily ragyogással csak a Te fényed élhet!
Másoknak célt mutatva, a csillag rengetegbe,
Életed büszkén, boldogan élheted le.
Távolról is, de csodálom fényedet,
Lelkemben örökre megőrzöm lényedet!
Néha fénysugarad hozzám is elér,
Örömmel tölt el, hogy engem is ér.
Számomra az ég tengerén,
Te vagy az egyetlen sugárzó fény!
Ha ragyogásod, itt már el nem érhet,
Egy más világban, még utolérhet.
Visszatükrözöm onnan, a szeretetem néked,
Utadon, a lelkem fénye elkísér téged!
Írta: Poór Edit
Egy fénylő csillag az égen,
Felragyogott nékem!
Életem alkonyán,
Megjelent egy fénysugár.
Reményt keltett szívemben,
Tisztán ragyogott az ég felettem!
Szikrázó fénye beragyogta életem,
Ez a csillagfény Te voltál énnekem.
Bár hiba volt, hogy reménykedtem,
Csak hulló csillag jut életemben.
Te ragyogj tovább tisztán, fényesen,
Sokáig tündökölj, mint csillag az égen!
Szüksége van, rád e világnak, s az égnek,
Ily ragyogással csak a Te fényed élhet!
Másoknak célt mutatva, a csillag rengetegbe,
Életed büszkén, boldogan élheted le.
Távolról is, de csodálom fényedet,
Lelkemben örökre megőrzöm lényedet!
Néha fénysugarad hozzám is elér,
Örömmel tölt el, hogy engem is ér.
Számomra az ég tengerén,
Te vagy az egyetlen sugárzó fény!
Ha ragyogásod, itt már el nem érhet,
Egy más világban, még utolérhet.
Visszatükrözöm onnan, a szeretetem néked,
Utadon, a lelkem fénye elkísér téged!
Ön vár engem egy találkozásra
és ez valóban több mint amit reméltem
közben bejött az ősz
esőtől-terhes szürke fellegek úsznak
az égen
ma még nem esik
napnyugaton is eltüntek a bíbor
fények
a lemenő nap vérző színei
Itt már hűvös az alkony
de a találkozásunk még mindig
beláthatatlan
nem úgy hogy egyáltalán
nem látjuk egymást
csak úgy találkozunk levélben
hogy az
nekem kevés
lehet sokat képzelek Önről
az érzemekről
s lehet tévedek
ha azt hiszem, hogy ez magának sem elég
nekem kevés
mert
nem tarthattam még
a karjaimban
nem éreztem csókjainak ízét a számon
úgy telt el a nyár
hogy én csak álmodoztam
magáról
írígy vagyok ? tudom: nem szép dolog ?
hogy van aki
mindennap megérintheti bárhol
míg én
csak a szemeimmel vetkőztethetem le
ha a képét látom
egy képet
hidegen hagy az én százfokos
lázam
szelíd és vad szerelmi ágaskodásom
kitárt karjaim
lüktetése amely ölelésébe zárná
az Ön kívánatos testét
formás csípője feszülését
büszke farát
Ölelném önt
száz karommal százszor
míg levetném
a bársonyos barna ruháját magáról
bársonyos barna ruháját levenném
ahol gyönyörű
melleit
sejtetni engedni
de
én látom holdudvarát is
amikor szemeim levetkőztetik
Én várok Önre mint férfi várhat
egy nőre
most hűvös ősz van majd
tél közelít
én várok Önre majd akkor is
ha dermesztő fagy jön
akkor is
ha az ön vágya értem kihül
ha az Ön szerelme
számomra
elveszik
és ez valóban több mint amit reméltem
közben bejött az ősz
esőtől-terhes szürke fellegek úsznak
az égen
ma még nem esik
napnyugaton is eltüntek a bíbor
fények
a lemenő nap vérző színei
Itt már hűvös az alkony
de a találkozásunk még mindig
beláthatatlan
nem úgy hogy egyáltalán
nem látjuk egymást
csak úgy találkozunk levélben
hogy az
nekem kevés
lehet sokat képzelek Önről
az érzemekről
s lehet tévedek
ha azt hiszem, hogy ez magának sem elég
nekem kevés
mert
nem tarthattam még
a karjaimban
nem éreztem csókjainak ízét a számon
úgy telt el a nyár
hogy én csak álmodoztam
magáról
írígy vagyok ? tudom: nem szép dolog ?
hogy van aki
mindennap megérintheti bárhol
míg én
csak a szemeimmel vetkőztethetem le
ha a képét látom
egy képet
hidegen hagy az én százfokos
lázam
szelíd és vad szerelmi ágaskodásom
kitárt karjaim
lüktetése amely ölelésébe zárná
az Ön kívánatos testét
formás csípője feszülését
büszke farát
Ölelném önt
száz karommal százszor
míg levetném
a bársonyos barna ruháját magáról
bársonyos barna ruháját levenném
ahol gyönyörű
melleit
sejtetni engedni
de
én látom holdudvarát is
amikor szemeim levetkőztetik
Én várok Önre mint férfi várhat
egy nőre
most hűvös ősz van majd
tél közelít
én várok Önre majd akkor is
ha dermesztő fagy jön
akkor is
ha az ön vágya értem kihül
ha az Ön szerelme
számomra
elveszik
