Idő 
Értékelés 
Értékelés Nekem olyan kedvesem szeme,
mint szomjazónak patak vize.
A menyországban érzem magam,
ha reám veti a napsugaram.
Nekem olyan édes mosolya,
mint fáradt vándornak nyoszolya.
Elvarázsol, mikor csak látom
nem lehetne ennél szebb álmom.
Nekem olyan az ölelése,
mint elveszett lélek reménye.
A boldogság hát itt van velem,
az ő szerelme ilyen nekem.
mint szomjazónak patak vize.
A menyországban érzem magam,
ha reám veti a napsugaram.
Nekem olyan édes mosolya,
mint fáradt vándornak nyoszolya.
Elvarázsol, mikor csak látom
nem lehetne ennél szebb álmom.
Nekem olyan az ölelése,
mint elveszett lélek reménye.
A boldogság hát itt van velem,
az ő szerelme ilyen nekem.
(vers)
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*
(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.
A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*
(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*
(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…
Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.
(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.
(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*
Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.
(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.
(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*
(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.
A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*
(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*
(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…
Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.
(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.
(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*
Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.
(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.
(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
(In memoriam: Berencsi László)
Faragott sast kaptál ajándékba,
Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka.
Legyen tied minden... a látóhatár...
Élted hosszú legyen, kívánom immár.
Életutad jól végigtekintve,
Sok jót látunk, és nem erőlködve.
Család s munka töltelék életedben,
Tartalmas lehetett végeredményben.
Lakótelep omló, düledező,
Te csináltad, Te kísérletező!
Jó isten azonban nem ver bottal,
Csak egy lakótelepi lakással.
Fiatalabb, lehet bölcsebb is vagyok,
Tán’ nem falra hányt borsók a tanácsok.
Azért szólók hozzád, oly' hosszan máma,
Bízom, csak benő végre fejed lágya.
Az életnek három fő feltétele
Ad lehetőséget hosszú életre.
Ez a nagy hármas adja meg nekünk,
Hogy még soká veled ünnepeljünk.
Kutatók és élet bizonyította:
Szükséged lenne sok-sok "c" vitaminra.
Naponta egyél meg, jó sok fokhagymát,
Nyaggasd esténként, hosszan a nagyságát.
Hatvan év az idősebb kor kezdete,
Leszel lassan mindegyikünk gyermeke.
Megígérjük, majd rólad gondolkodunk,
Veled, mi, ha akarod, társasozunk.
Most már nincs más hátra, mint baráti
Hosszú, boldog életet kívánni.
Lacikánk! Maradj meg nekünk sokáig,
Mondjuk úgy, Isten éltessen sokáig.
Vecsés, 1998. augusztus 19. – Kustra Ferenc József
Faragott sast kaptál ajándékba,
Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka.
Legyen tied minden... a látóhatár...
Élted hosszú legyen, kívánom immár.
Életutad jól végigtekintve,
Sok jót látunk, és nem erőlködve.
Család s munka töltelék életedben,
Tartalmas lehetett végeredményben.
Lakótelep omló, düledező,
Te csináltad, Te kísérletező!
Jó isten azonban nem ver bottal,
Csak egy lakótelepi lakással.
Fiatalabb, lehet bölcsebb is vagyok,
Tán’ nem falra hányt borsók a tanácsok.
Azért szólók hozzád, oly' hosszan máma,
Bízom, csak benő végre fejed lágya.
Az életnek három fő feltétele
Ad lehetőséget hosszú életre.
Ez a nagy hármas adja meg nekünk,
Hogy még soká veled ünnepeljünk.
Kutatók és élet bizonyította:
Szükséged lenne sok-sok "c" vitaminra.
Naponta egyél meg, jó sok fokhagymát,
Nyaggasd esténként, hosszan a nagyságát.
Hatvan év az idősebb kor kezdete,
Leszel lassan mindegyikünk gyermeke.
Megígérjük, majd rólad gondolkodunk,
Veled, mi, ha akarod, társasozunk.
Most már nincs más hátra, mint baráti
Hosszú, boldog életet kívánni.
Lacikánk! Maradj meg nekünk sokáig,
Mondjuk úgy, Isten éltessen sokáig.
Vecsés, 1998. augusztus 19. – Kustra Ferenc József
Lombhát erdejében történt,
elmesélem nektek tüstént.
Felvirradt a szép kikelet,
galamb kézbesít levelet.
Lakából kitette szárnyát,
el is foglalták a házát.
Kakukk koma volt a bűnös,
ez a madár nagyon trükkös.
Nem épít magának házat,
nincs benne semmi alázat.
Ismeri őt az egész erdő,
házán sosem lógott csengő.
Mikor galamb ezt megtudta,
rákiáltott a kakukkra.
Kérem szépen nem szép dolog!
Örömömben nem táncolok.
Na menjen innen szaporán,
barátokat is hoztam ám.
Velem van az egész erdő,
újra lesz a házon csengő.
Megszeppent a csalfa kakukk,
el is menekült madarunk.
Ha nincsen neked már semmid,
jó ha vannak barátaid.
elmesélem nektek tüstént.
Felvirradt a szép kikelet,
galamb kézbesít levelet.
Lakából kitette szárnyát,
el is foglalták a házát.
Kakukk koma volt a bűnös,
ez a madár nagyon trükkös.
Nem épít magának házat,
nincs benne semmi alázat.
Ismeri őt az egész erdő,
házán sosem lógott csengő.
Mikor galamb ezt megtudta,
rákiáltott a kakukkra.
Kérem szépen nem szép dolog!
Örömömben nem táncolok.
Na menjen innen szaporán,
barátokat is hoztam ám.
Velem van az egész erdő,
újra lesz a házon csengő.
Megszeppent a csalfa kakukk,
el is menekült madarunk.
Ha nincsen neked már semmid,
jó ha vannak barátaid.
Úgy ültek a bíróságban mint sötét baglyok,
és én, szegény patkány, bírálatuk áldozata lettem.
Pofám fel volt tépve mint egy nyúlszáj, és
válaszomat csak dadogni tudtam kérdésükre:
- Ön-vé-del-em volt, ura-im!
Nincs mi-ért bűn-hőd-nöm.
Láthatják kése mi kárt okozott,
Nem volt más hátra, magam is késhez kaptam,
hogy hamar véget vessek e csúnya dolognak.
De ők, sötét és komor baglyok,
ítéletükkel hamar elcsendítettek,
mondván hogy ismerik fajtámat,
és bármi ellenkezés részemről
csak még súlyosabbá teszi a vádat.
Íme, Párizs határain kívül elűzésre voltam ítélve,
és ráadásul hatvan sajogó botütést is kaptam,
Télen üres zsebbel még Párizsban is nehéz megélni -
s most a fagyott vadon a város falain kívül
lett a szánalmas igám és Kálváriám.
Isten veled, Párizs, te ravasz, vén szerető!
Remélem kocsmáidban sosem fognak csüggedni az ivók.
A bor mely oly bőkezüen ömlik a serlegekbe,
mindenféle népség bajainak marad legjobb gyógyszere.
Talán egy rövid ideig Pierre és Jacques
még emlékemre emelnek egy pár poharat,
egymás hátát veregetik, és játszósan
azon veszekednek hogy melyikük fizet,
de ha már eleget ittak, visszaemlékeznek arra
hogy nekik még mennyivel is tartozok.
E kölcsönt majd buzgón visszanyerik
volt szeretőm fehér combjai közt, míg én,
ki addigra már garantált eledel leszek
falánk farkasok fogai közt, kívánok
nektek egy jól fűtött és kellemes telet,
és könnyes szemmel végső búcsút veszek.
és én, szegény patkány, bírálatuk áldozata lettem.
Pofám fel volt tépve mint egy nyúlszáj, és
válaszomat csak dadogni tudtam kérdésükre:
- Ön-vé-del-em volt, ura-im!
Nincs mi-ért bűn-hőd-nöm.
Láthatják kése mi kárt okozott,
Nem volt más hátra, magam is késhez kaptam,
hogy hamar véget vessek e csúnya dolognak.
De ők, sötét és komor baglyok,
ítéletükkel hamar elcsendítettek,
mondván hogy ismerik fajtámat,
és bármi ellenkezés részemről
csak még súlyosabbá teszi a vádat.
Íme, Párizs határain kívül elűzésre voltam ítélve,
és ráadásul hatvan sajogó botütést is kaptam,
Télen üres zsebbel még Párizsban is nehéz megélni -
s most a fagyott vadon a város falain kívül
lett a szánalmas igám és Kálváriám.
Isten veled, Párizs, te ravasz, vén szerető!
Remélem kocsmáidban sosem fognak csüggedni az ivók.
A bor mely oly bőkezüen ömlik a serlegekbe,
mindenféle népség bajainak marad legjobb gyógyszere.
Talán egy rövid ideig Pierre és Jacques
még emlékemre emelnek egy pár poharat,
egymás hátát veregetik, és játszósan
azon veszekednek hogy melyikük fizet,
de ha már eleget ittak, visszaemlékeznek arra
hogy nekik még mennyivel is tartozok.
E kölcsönt majd buzgón visszanyerik
volt szeretőm fehér combjai közt, míg én,
ki addigra már garantált eledel leszek
falánk farkasok fogai közt, kívánok
nektek egy jól fűtött és kellemes telet,
és könnyes szemmel végső búcsút veszek.
