Idő 
Értékelés 
Értékelés A darazsakról, TANQ –ban értekezett a szerzőpáros…
Mint nyáron, akkor is,
Ház és kutyapásztor voltam.
Az én nyaralásom!
Társas, redő-szárnyú darázs…
Hártyásszárnyúak sem varázs...
*
Dolgom bevégezve,
Már is indulni készültem.
Vettem kerékpárom.
Többféle: fali darazsak,
És élősködő darazsak.
*
A szememhez kaptam.
Szemüveg mögött, mi lehet?
Egy darázs! Szúrt is már!
Látjuk sokat, kecskedarázs,
Oly’ veszélyes a lódarázs.
*
Rémülten szisszentem,
A rovarcsípés nagy veszély.
Rám az allergia!
Fészek, tíz-nyolcvancentinyi
Kolónia, több ezernyi.
*
Nincs a szemüvegem?
Hol lehet? A szememen volt!
Arcom tapogattam!
Másfél hónap alatt nőnek,
Harcra készekké fejlődnek.
*
Sietnem kell nagyon,
Időben orvoshoz érni.
Lakást is kizárom.
Nagyjából július hóra
Beáll fészek, támadóra.
*
Keresem, kutatom,
Újra az udvaron... Végre!
Fűben megtaláltam.
Fészek: sejtek sorozata,
Királynő a petét adja.
*
Ajtót kaput zártam,
Szélvészként orvoshoz értem.
Nem volt nálam TB kártya.
Darázscsípés: fullánkon át.
Méreg adja: gyulladását.
*
A nagy zűrzavarban,
Megértő orvosra leltem.
Jó lett a személyim.
Kötőszövet, jól megduzzad,
Fájdalommal párosulhat.
*
Fél arcom már püffedt,
Mindjárt injekciót adtak.
Intelmet is kaptam.
Súlyos tünetek: szédülés,
És még lehet vérvizelés.
*
Haza bocsájtottak,
És pihenést ajánlottak.
Injekció így hat!
Allergiás reakció!
Segítség, azonnal való.
*
A tükörbe néztem,
Mongolhölgy tekintett vissza.
A veszélyt túléltem.
Ha rosszullét mutatkozik,
Már orvoshoz kívánkozik!
Szabadka, 2017. június 8. – Vecsés, 2017. augusztus 8. - Jurisin (Szőke) Margit – A HIAQ –t én írtam, és a saját esetemet dolgoztam fel. Alá a verset, szerző és poétatársam, Kustra Ferenc írta. A versrész címe: ”Darázsveszély!”
Mint nyáron, akkor is,
Ház és kutyapásztor voltam.
Az én nyaralásom!
Társas, redő-szárnyú darázs…
Hártyásszárnyúak sem varázs...
*
Dolgom bevégezve,
Már is indulni készültem.
Vettem kerékpárom.
Többféle: fali darazsak,
És élősködő darazsak.
*
A szememhez kaptam.
Szemüveg mögött, mi lehet?
Egy darázs! Szúrt is már!
Látjuk sokat, kecskedarázs,
Oly’ veszélyes a lódarázs.
*
Rémülten szisszentem,
A rovarcsípés nagy veszély.
Rám az allergia!
Fészek, tíz-nyolcvancentinyi
Kolónia, több ezernyi.
*
Nincs a szemüvegem?
Hol lehet? A szememen volt!
Arcom tapogattam!
Másfél hónap alatt nőnek,
Harcra készekké fejlődnek.
*
Sietnem kell nagyon,
Időben orvoshoz érni.
Lakást is kizárom.
Nagyjából július hóra
Beáll fészek, támadóra.
*
Keresem, kutatom,
Újra az udvaron... Végre!
Fűben megtaláltam.
Fészek: sejtek sorozata,
Királynő a petét adja.
*
Ajtót kaput zártam,
Szélvészként orvoshoz értem.
Nem volt nálam TB kártya.
Darázscsípés: fullánkon át.
Méreg adja: gyulladását.
*
A nagy zűrzavarban,
Megértő orvosra leltem.
Jó lett a személyim.
Kötőszövet, jól megduzzad,
Fájdalommal párosulhat.
*
Fél arcom már püffedt,
Mindjárt injekciót adtak.
Intelmet is kaptam.
Súlyos tünetek: szédülés,
És még lehet vérvizelés.
*
Haza bocsájtottak,
És pihenést ajánlottak.
Injekció így hat!
Allergiás reakció!
Segítség, azonnal való.
*
A tükörbe néztem,
Mongolhölgy tekintett vissza.
A veszélyt túléltem.
Ha rosszullét mutatkozik,
Már orvoshoz kívánkozik!
Szabadka, 2017. június 8. – Vecsés, 2017. augusztus 8. - Jurisin (Szőke) Margit – A HIAQ –t én írtam, és a saját esetemet dolgoztam fel. Alá a verset, szerző és poétatársam, Kustra Ferenc írta. A versrész címe: ”Darázsveszély!”
Versben, HIAQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros.
(HIAQ)
Marcangol fájdalom,
Csatát vív, szív és értelem.
Egál! Győztes nincsen.
*
Magamba roskadva... vívom,
Magamba vívódva... vívom.
Harcom, mi eredménytelen...
Harc és olyan reménytelen!
*
(apeva)
Nem
Bírom
Tovább már!
Feladom! Nincs
Kiért, nincs miért.
*
Magamat emésztve... vívom
Harcom, de nem irányítom...
(10 szavas)
Vágytól sorvad testem…
Könnyeim nyelem.
Fordulnék széllel szembe...
Mi értelme?
Vecsés, 2013. augusztus 8. – Szabadka, 2017. május 7. – Kustra Ferenc József - A verset én írtam, hozzájuk a HIAQ –t, az apevát és a 10 szavast, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A kiegészítők ugyanarról szólnak, csak más megvilágításban és beleolvadtak a verscímbe.
(HIAQ)
Marcangol fájdalom,
Csatát vív, szív és értelem.
Egál! Győztes nincsen.
*
Magamba roskadva... vívom,
Magamba vívódva... vívom.
Harcom, mi eredménytelen...
Harc és olyan reménytelen!
*
(apeva)
Nem
Bírom
Tovább már!
Feladom! Nincs
Kiért, nincs miért.
*
Magamat emésztve... vívom
Harcom, de nem irányítom...
(10 szavas)
Vágytól sorvad testem…
Könnyeim nyelem.
Fordulnék széllel szembe...
Mi értelme?
Vecsés, 2013. augusztus 8. – Szabadka, 2017. május 7. – Kustra Ferenc József - A verset én írtam, hozzájuk a HIAQ –t, az apevát és a 10 szavast, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A kiegészítők ugyanarról szólnak, csak más megvilágításban és beleolvadtak a verscímbe.
A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros…
Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még, napfény az úr!
Kedvesem a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
*
Este olyan derűs,
Felhő nincs, meleg még maradt.
De, már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
*
Jól beesteledett.
Tóban víz, kissé hullámzik.
Szép holdfényárnyékok.
Sugaram tó vizén siklik,
Árnyékom tovalopódzik.
*
Magányos és sötét
Az éjszaka, holdsugárral.
Izzadós lett… este.
Felhő eltakarja arcom,
Harcolok, izzok, nem hagyom.
*
Holdfény sugara, csak
Úgy befesti a kerteket.
Halk-halvány árnyékok.
Ezüstport szerteszét hintek,
Kertek ezüst-kékek lesznek.
*
Az éjjeli holdfény,
Az erdőbe bekukucskál.
Holdsütötte tájak.
Fénylábam erdőkig nyúlik,
Faágon bagoly ocsúdik.
*
Egy gyors hullócsillag
Nagy huncutul, csak elrohan.
Hold, meg ezüsttel fest…
Kishúgom mellettem suhan,
Csak tudhatnám hová rohan?
*
Fűtenger özöne,
A holdfényben úszó tájban.
Vaddisznó már fekszik.
A mezőt csillámmal hintem,
Füvét harmattal díszítem.
*
Fénylők a csillagok
És patakban türköződnek.
Holdsarló is látszik.
Ezer kistestvérem úszik
Tótükrén, árnyékuk látszik.
*
Ég türkizkékes volt…
Hold, ezüsttel átfestette.
Felhők, most nincsenek.
Derűs éjben hátam mögött
Végtelen kékkel, ügyködök.
*
Öreg Hold csak ballag,
Mint létnek harmóniája.
Sok-sok ezüst fényt szór.
Jó itt fenn, csak szépet tenni.
Késő, búcsút kel inteni.
*
Kezd már pironkodni
A hajnal, csendesen ébred.
Holdfátyol, eltűnik.
Elfáradtam, el kell mennem,
Ébred kedvesem... Reményem.
Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Hold voltam egy nyári éjjen”
Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még, napfény az úr!
Kedvesem a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
*
Este olyan derűs,
Felhő nincs, meleg még maradt.
De, már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
*
Jól beesteledett.
Tóban víz, kissé hullámzik.
Szép holdfényárnyékok.
Sugaram tó vizén siklik,
Árnyékom tovalopódzik.
*
Magányos és sötét
Az éjszaka, holdsugárral.
Izzadós lett… este.
Felhő eltakarja arcom,
Harcolok, izzok, nem hagyom.
*
Holdfény sugara, csak
Úgy befesti a kerteket.
Halk-halvány árnyékok.
Ezüstport szerteszét hintek,
Kertek ezüst-kékek lesznek.
*
Az éjjeli holdfény,
Az erdőbe bekukucskál.
Holdsütötte tájak.
Fénylábam erdőkig nyúlik,
Faágon bagoly ocsúdik.
*
Egy gyors hullócsillag
Nagy huncutul, csak elrohan.
Hold, meg ezüsttel fest…
Kishúgom mellettem suhan,
Csak tudhatnám hová rohan?
*
Fűtenger özöne,
A holdfényben úszó tájban.
Vaddisznó már fekszik.
A mezőt csillámmal hintem,
Füvét harmattal díszítem.
*
Fénylők a csillagok
És patakban türköződnek.
Holdsarló is látszik.
Ezer kistestvérem úszik
Tótükrén, árnyékuk látszik.
*
Ég türkizkékes volt…
Hold, ezüsttel átfestette.
Felhők, most nincsenek.
Derűs éjben hátam mögött
Végtelen kékkel, ügyködök.
*
Öreg Hold csak ballag,
Mint létnek harmóniája.
Sok-sok ezüst fényt szór.
Jó itt fenn, csak szépet tenni.
Késő, búcsút kel inteni.
*
Kezd már pironkodni
A hajnal, csendesen ébred.
Holdfátyol, eltűnik.
Elfáradtam, el kell mennem,
Ébred kedvesem... Reményem.
Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Hold voltam egy nyári éjjen”
A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen,
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…
Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?
Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…
Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?
Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József
Mesél a poéta…
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
