A zöld szín jegyében…

Még játszadozik
Erdőben a hideg szél.
Zöld, előre tőr!
*
Zöld erdőben a
Madárdal messze zengő!
Fák alatt, zöld fű.
*
Zöldült hajtások
Várják a kikeletet.
Langymeleg már van.
*
Csermely csöndesen
Csobog, fagyveszély megszűnt.
Zöldülő erdők.
*
Langyos verőfény,
Sétál kizöldült réten.
Minden megújult.
*
Természet rezzen,
Hintázó fűszálaktól.
Rét, már kizöldült.
*
Rét beöltözött
Zöldülő fűkabátba.
Legelő is lesz…
*
Zölddel a fű, fa
És látja a pirkadat.
Szellő, melegszik.
*
Zöldülő fáknak
Gyenge hajtása nyílik.
Lombkorona lesz.
*
Terv-áradatok
A kizöldült erdőben.
Megújul minden.
*
Arany izzasztás…
Változatosan zöld fák…
Hajnal meleges…
*
Jó idő megjött,
Csodát hozott meleg szél.
Minden kizöldül.

Vecsés, 2018. február 28. – Kustra Ferenc József – íródott; íródott: Basho féle eredeti stílus-ban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.

*

Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság.
*
Életörömmel
Teli levelek és fű.
Hajnalhasadás.
*
Tölgyfacsemeték
Szégyenlős levelei.
Éppen születnek.
*
Hívogató domb.
Hófehér akáclombok.
Méhraj vitustánc.

*

Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…

*

Bőrnek kell a fény,
Testünknek dé vitamin.
Vitaminhiány.
*
Nők, már oly’ lenge
Ruhában járnak. Öröm.
Legelő szemek.
*
Tavaszi szünet
Volt már, de vége, elmúlt.
Lassan tanév vég.
*
Gyerekek már kint
Az udvaron játszanak.
Térdek, koszosak.
*

Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
Mondják a májusi eső, aranyat ér…
Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…

Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…

Csillám kavalkád
Színek , aranyba hajlók.
Nyári sirató!

Zsugorodott nap
Deres , levél-hullató.
Már vénasszonyos.

Sárba ragadt fa,
Könnyes levele csöppen.
Zúzmarás köpeny.

Dunatőkés, 2024. február 24.-Ostrozánsky Gellért- íródott: haiku trióban.

Nem vagyok én János,
Aranyból sem vagyok,
A lelkem is sáros,
Eleget sem adok.

Hogyha méltóbb lennék,
Tán jobban is szeretnék.
Erre vagyok képes,
Nem voltam én lépes.

Nyúlból van a szívem,
Bátorságom szerény,
Nincsen nekem hírem,
Nem vagyok nagy legény.

Amit tudtam adtam,
Elvették mit hagytam.
Kaptam is, nem mondom...
Úszik még a sorsom.

Az ősz derekán túl,
Erőm elfogyóban.
Hangom is vízbe fúl,
A lét lefolyóban.

Aki lettem...voltam.
Hegyeket nem hordtam.
Csak dolgozni mertem,
Ma is felébredtem.

Keresztem még viszem,
Fel a golgotára.
Addig jó míg hiszem,
Jön holnap a mára!

Dunatőkés, 2024 március 3.

Az azúr fénnyel áradó utcákon,
A selymesen halovány kék ég alatt,
A házak homlokzatának csillogón
Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.

Nők, mint azúr színű arany üstökős,
Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
De mindez csak álom, mit mások láttak.

Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József