Az első gyertya…

Igen ez is eljött, advent első vasárnapja
Már elő is került a múlt évi koszorúja…
Igen ez is eljött, advent első vasárnapja.

Szívünkben fellobbant a csodavárás fénye,
Ezzel elébe is mentünk… a várt ünnep elébe.
Hét nap és már az első gyertya gyújtás vagyon,
Lila lesz az, mi melegfényű, nem marad parlagon.

A másik három szál, kis lángnál melegedve úgy irigykedik,
De nincs okotok ilyenre, mert mindenki sorban következik…
A másik három szál, kis lángnál melegedve úgy irigykedik…

Rohanvást közeledik szeretet várva óhajtott ünnepe,
Várja is apraja, nagyja meg meséli a szomszéd gyereke…
Rohanvást ide is ér és a szeretet minket beteríte…

Vecsés, 2021. november 21. – Kustra Ferenc József

Csak egy porszem a végtelen
mi világomba veszett,
határtalan univerzum
ködéből épült makett.

Tárgyiasult gondolatok
testet öltenek lassan,
meg sem született csillagok
rejtőznek el a napban.

A remény is kudarccá vált
felbukott a szerencse,
apránként kiszárad minden
cseppekkel telt medence.

Lelkemet virágoztató
csoda vagy te nékem,
évek során lassan, aprón
szirmait letépem.

Az összes ragyogó szirom
elfogy egyszer talán,
de mind ott fog díszelegni
emlékeim falán.

Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.

Esőfelhők csak
Vonulnak… jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.

Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
*
Eső meg a köd,
Meg... múlt kísértetei.
Mindenhol avar.
Verőfényes nyári nap,
Elkel a szalmakalap.

Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
*
Erdő felett ül
A vastag esőfelhő.
Sűrű, mint a köd.
Napsugara szikrázik,
Szellő levéllel játszik.

Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
*
Utolsó villám
Lecsap, már itt van a köd.
Hideg az eső.
Lemenőnap integet,
Ám áraszt még meleget.

Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
*
Csücskös felhőkkel
Szemez, a kora hajnal.
Ködtől, alig lát!
Hajnali napfény villan,
Fűről harmat elillan.

Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”

Sorok az öregségről…

Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.

Nyár
Ősztől
Elköszön.
Őszi szellő,
Elmúlást jelez.

Ha volt még szép nyarad,
Elszállt hűvös szellő szárnyán.
Ősz-fejed gondterhelt.
*

Van, akinek még maradt egy kis madárdal
És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
Van, kinek az életében csak nő a fal,
És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.

Ősz
Nyújthat
Apró szép
Élményeket,
Enyészetet is.

Egy barát ki szeret,
Ha ősz is fejed, nagy érték.
Megért... mért fáj a lét.
*

A nyár elvonul a téli lakba...
A hideg, beköltözik sokakba…

Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”