Anyám keze miattam kérges
mégis annyira jó nekem,
amikor dolgos két kezével
megsimítja az én fejem.

Anyám keze erős és ráncos
hisz mindig oly sokat dolgozott,
de boldog vagyok ha erős kezével
végigsimítja homlokom.

Látom rajta mennyire fáradt
szemében fáradt fény ragyog,
s csillogó szemében látni vélem
a legfényesebb csillagot.

Hiába dolgozott annyit
kincseket gyűjteni nem tudott,
S mégis érzem: meleg szívének
minden fénye csak rám ragyog.

Anyám keze miattam kérges
hisz miattam hajszolja magát,
s megköszönni nem tudom eléggé,
hisz oly sokat tett az én anyám!

Sohase kérj másoktól többet
mint amit te is visszaadsz,
sohase hagyd hogy rajongjanak érted
ha te szeretni nem hagyod magad.

Ne ígérd azt mit betartani nem tudsz,
csak annyit ígérj mit adni tudsz nekem!
Ne áltass engem hazug csókjaiddal,
ne hidd hogy azzal boldoggá teszel.

Csak addig maradj míg tudsz engem szeretni,
míg úgy érzed számodra minden én vagyok!
Ne ámíts engem csalóka reménnyel,
Addig szeress míg melletted vagyok!

Ujra elmúlt egy születésnap,
Búcsút mondtam egy újabb évnek.
Hirtelen megüt a valóság...
Lassan elmúlik már az élet?

Uram, szeretnék még pár évet,
Erőt, hogy hordozzam a terhem.
Még nem végeztem el a dolgom,
Nem vált valóra minden tervem.

Ahogy futva szálltak az évek,
Az élet útja nem ment könnyen.
Még nem mondtam ki minden jó szót,
Még nem sirtam el minden könnyem.

Uram, még egy kis időt kérnék,
Pótolni minden mulasztásom.
Szeretni azt is aki bántott,
Panaszszónak tartani vállam.

Jó lenne még napfényben járni,
A mosolyt mosollyal fizetni.
Oszinte visszhangra találni,
S végre aratni, nem csak vetni.

Uram, mikor elmúlik minden,
És visszanézve rájövök csendben,
Hogy délibáb volt bánat és öröm,
A szívárványhídon hozzád érve
Csak annyit mondok majd: köszönöm.

Ma éjjel nem számít semmi!
Ma éjjel csak te vagy nekem!
Ma éjjel őrzöm az álmod
és felszárítom a könnyedet.

Ma éjjel ott leszek nálad,
amikor szükséged lesz reám,
ne szólj!Csak ölelj át némán
ezen a forró éjszakán.

Ma éjjel nem kérek semmit!
Nem várok hazug bókokat!
Csak annyit mit szívedből kívánsz,
míg magával ragad a pillanat.

Ma éjjel nem kérek semmit!
Csak ölelj át,vigyázz reám!
Oly forrón,ahogy én szeretlek
ezen az őrült éjszakán.

Nem kérdem tőled honnan jöttél,
nem kérdem tőled mért vagy itt,
hiszen szemednek csillogása,
perzselő fénye elvakít.

Nem várok tőled hazug bókot
nem várok hazug csókokat,
csak annyit mit magadnak kívánsz,
s mit szeretnél hogy visszakapj.

Lehetsz fény,amely rám világít
csak ne takard tőlem a napot,
csak annyit kérj,mit én is várok,
Fogadj el úgy,ahogy vagyok.