Létem hajója éppen süllyedőbe, úgy hallom, halálnak sír minden eresztéke…
A hullámzásban a sok golyók görögnek, az egyik a lábát törte egy görögnek.
Nincsen az a hajó, mi örökéletű lenne, pedig fölséges élmény lehetne.

Lehet, hogy az én létem nem is vonat? Hogy élethajóm van… de ellopták a lovat!
Kezemben egy ustor, de hajót hiába ütőm… Ahhoz meg nehéz, hogy vízbe lökőm.
Öreg is vagyok, már nem bírok el egy hajóval… már nem üthetem nehéz karóval…

Minden nappal a halálom közelg’, de ez ellen nincsen semmi védelem, nincs ’ellen’.
Azt még nem is mondtam, hogy állandó a létvihar, gyomromat forgatón... mind' felkavar.
A kapitányasszonyom a főellenség, intézkedik… nem hallja a véleményem…

Vecsés, 2023. október 9. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninus trióban és önéletrajzi írásként.

Laposodik Napnak íve,
Fakuló a világ színe.
Rozsdás a táj, zord a szíve,
Jó időnek fogy a híre.
Milyen lesz a termény íze?

Puttonyból a szőlő nektár
Fahordóban új bort pesztrál.
Dús földeken tart a leltár,
Vetésre vár néhány hektár.
Langyos idő lesz a mentsvár.

Fákat rázza a kevély szél,
Csörögve hull tépett levél.
Az avarban gomba henyél,
Gyűjtögesd, és jókat egyél,
Ám kalapjával résen legyél!

Bár fák levele tarka, tépett;
Indián nyár vissza lépett.
Felhők közül Nap felfénylett,
Sárgít a tök, magja érett.
Ősz emberrel együtt érzett.

Vénasszonyok padra ülnek,
Szép színekben megfürödnek.
Hó végéig gyönyörködnek,
Míg a szentek el nem jönnek,
S hullanak a fagyos könnyek.

De addig a serény ember
Munkálkodik - vagy ezerrel,
Spájz és pince telik tettel,
Maggal, lével friss gyümölccsel,
Áldott földből szeretettel.

Mire zord jég felhőt dermeszt,
A hideg szél havat gerjeszt.
Fáradt ember álmot erjeszt...
Földben a mag tavaszt fejleszt,
Megújhódást titkon termeszt.

Olvastátok az írást, mely utókornak készült,
Pergamenen kifakultan a múltjába révült?

Hallottátok lihegni az elszaladó nyarat,
Vagy a ködös őszt, ahogy dagasztja lucskos sarat?
Láttatok e zimankós télben szökkenő tavaszt,
Vagy ropogós havat miként virágokat fakaszt?

Ismeritek az embert, ki örömöket hajszolt,
Közben dühében keserű gyűlöletet majszolt?
Vagy a várost, melyben csak lelkek lakoznak,
Hol lövegek által pokolra kárhoztak?

Olvastátok a történelmet, hol jó-szelídeket méltatták,
Vagy csak gyilkos csatákról, hol vezéreket dicsőn magasztalták?!

Színes-őszhárfa hangok…

(3 soros-zárttükrös)
Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik,
A szerencsétlen nyár, az emésztő hangoktól meg csak lassan mállik…
Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik.
*
(leoninus duó)
Nyárutó arany fátylat sző, s erre ember is és az állat bizony vevő!
Üzen az ősz, tán’ Tícián vörössel ámít, meg még százfélével csábít!
Zöld növényekből kicsap a sokszínű vörös, kapaszkodva nézd, mert erős.

Estére meg vörösben játszik az ég is, úgy csinál, mutatja, hogy ő is még ég is…
Az ősz tenyerén hordozza, az újszerű szeleket, egyenként, mint fenegyereket.

(Senrjú csokor)
Rafinált az ősz,
Nyugodtan lopakodik…
Fűtési szezon!
*
Ködágynak csókja,
Nemsoká elkap minket…
Fűtési szezon!
*
Ősz tenyerében
Hordozza a változást…
Fűtési szezon!
*
Most már szél hárfa
Is az új dallamra kap…
Fűtési szezon!
*
Ősz kíméletlen
Elmenő nyárral… nem kell…
Fűtési szezon!
*
Ősz most igyekszik,
Mert tél kiebrudalja…
Fűtési szezon!

Vecsés, 2016. október 7. -Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia

Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül,
Lehet még valaha, hogy haza fényre derül?
Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak,
A tömegek érzelem nélkül mivé válnak?
Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene,
Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene...

Vecsés, 2013. május 22. - Kustra Ferenc József