(anaforás, 3 soros-zárttükrös trió)
A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm,
A nap sugarát szívből élvezem, fölöttébb jólesik… simogatja bőröm…
A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm.

Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora,
Megérkezett újra az innen számolt életév… egy, már megélt igy letelt újra…
Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora.

Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak,
Lehet is majd, hogy ez segít, jövőre újra egy évet ugranak…
Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak.

Vecsés, 2018. november 24. – Kustra Ferenc József- A 3 soros-zárttükrös versformát és szer-kesztettem véglegessé, használhatóvá. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. el kell olvasni egy-ben. Utána a 2. és 3. sort kell olvasni egyben és a különbség, ekkor nyilvánul meg és adja ki a mondanivalót.

Nem vágysz egyébre
Csak vegyelek észre
Apró kis kedvességgel
Lehess figyelmem része.

Mosolyra szomjazva
Cseppnyi jókedv az álmod
Mindenkor maradjak
Őszinte párod.

Csillagok fénye
Utunk szegélyezi
Fogadalmunk súlya
Ma is a régi.

Élni a Csodát
Mindenki álma
Óhajunk vágya
A lélek harmóniája
Szívünk a vezérünk
Csillagokban fénylünk
Úgy teljes a létünk
Amíg Egymásban élünk.

Párás ablak, odakint hideg fuvallat.
megrázza magát az öreg tölgyfa,
táncol a falevél, színe aranysárga.
Hullik szépen sorba, befestve a földet,
aludni készül a természet.
Érzed a szellőt? Végy egy nagy levegőt.
Hisz ilyet nem látsz máskor,
csak mikor a világ álomba szenderül!
A természet aranyban pompázik,
színeiből szépség sugárzik.
Komoly lesz minden, ködös a táj.
Ez adja az ősz igazi hangulatát!
esőcseppek mossák a fák ágait,
s a szél álomba rázza lombjait.

Divatcikk lett egy időben
Kacér mosoly
A hölgy szemében
Aki látta
Irigy tekintettel szaporázta
Lépteit
Hogy birtokolhassa kegyeit

Lila posztóban üldögélve
Ráérősen
Erdőszéli fa tövében
Kecses kezében gólyahírrel
Ragyogóbb mint
Bármely ékszer
Könnyed eleganciával
Pózolva
Vágyva
Hogy a vászon vissza adja
Töredékét a virágzó tavasznak
Szinte hallani
Ahogy a pacsitrák dalolnak
Míg a színek
Összeolvadnak
A fényben
A világ varázstükrében
Egy cseppnyi inpresszió

Színei java replikálva
Mert se Pál
Se más nem állhatta
Hogy a dáma vidámsága
Szeliden csüngjön egymagába

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

Tovább folyik a háború, Ti sok okos. Fekete bárányok között is mindig van kos.
Ezek… a mi juhaink, öntörvényű nyájban léteznek, bárányok meg nem fékezhetnek…
Úristen! Mában irtani a nemzedékeket… Őket, kik nem is értik a lényeget…

Nyájban a fekete szőrű bárány
Mindig csak gond és hátrány.

Sosem jó, ha sötét birka
Fejéből pattan ki a szikra.
*

„Háború és Béke” megírva egy regényben. Béke nincs, háború meg benne a létben.
Koncentrálhatna egész világ. Ennél: szerintem többet érdemel az emberi világ.
Fekete kos még regnál, utódja már szarvakat növesztve sorban áll… a hatalomnál.

Báránynak nincsen békéje, nyugalma,
Míg fekete kos a nyájat uralja.

Fekete bárány a nyájat vadítja,
A gidáját is öklelni tanítja.
*

Front prímán működik... eddig is, fekete kosok növelik agressziót, mint eddig is!
Sorban ismertetik a TV -k: lesz már kazettás bomba! Ezzel mindenkinek lesz… több halottja.
Szülők és árva gyerekek, földönfutó nagyszülők… És még veletek mi lesz őzvegy nők?

Kosok tette kész botrány…
Háború oltárán gyűlik az áldozati bárány.

Egyre több juh feketébe öltözik –
Kosok miatt lelkükbe gyász költözik.
*

Bárány-nyáj, fizetett terelőkutyákat tart, nem lézeng, de egy ilyen soha nem eseng…
Kutyák viszik utánpótlást… és készítik a különféle, dehonesztáló listázást…
Terelőkutya fekete szőrű, birkák közt bújik… Fizetésért, soha el nem bukik!

Terelőeb a falka legalja,
Ki saját bőrét a kosoknak eladja.

Juhászkutya, parancsra a nyájat hajtja,
Hogy a lehulló morzsákat felnyalja.
*

Tizenhét hónapja, ömlik hozzánk a menekült, csonka család! Kisfiam, hol az apád?
Kislányom, apukád mond merre jár? Nem tudom… hogy hazajöjjön, az már, nekünk járna már!
Robbanások, zengő parancsszavak! Nagy robbanás és itt ma már nem lesznek parancsszavak.

Szomszédos legelőt éri a sorscsapás…
Szétszéledt nyájnak léte csak rohanás.

Irháját mentené a riadt nyáj-csorda –
Fél… otthonába berepülhet egy bomba!
*

Mekegik fekete bárányok, látnokok, folytatják új négy évre háborút… Látnokok!
Ez kosoktól van és a bűnök bűne, s egyáltalán nem érdekli őket népek dühe…
Ez klassz, nagyon modern, művelt világ, a fekete bárányok közt, nincs kis gyertya-világ

Szegény bárányok lesznek még pácban –
Veszélyes agybaj terjed a nyájban…

A kerge birkák egymásnak esnek,
Vezérkosok meg nagy élvezettel lesnek…
*

Emberek halljátok? Idáig hallom, sírva zúg és bánatos a Keleti Kápátok.
Zivatarból van sok könnye, mert nem szereti a háborút, ami most a világ bőve’…
Emberek halljátok? Képzeljétek, elveszettnek érzi magát a Keleti Kárpátok…

Kelet felől hallatszik fájdalmas bégetés –
Báránynak nincs ínyére a vérengzés.

Elveszett juhok, kínjukban csak sírnak…
Vajon még mennyi szenvedést bírnak?
*

Atyám! Te miért hagyod: apák, gyermekek vére folyjon, sok jó ember haljon a fronton?
Atyám! Jobb lenne védened ártatlanokat, közben kordába tartani a kosokat.
Atyám! Mindannyian kérünk, tégy már békéért, belegárgyulunk háborús semmisségért…
Atyám! Vagy szavunk sem lehet kosokon, kik uralkodnak bárányon, népen, hatalmon?

Kosok gárdája mészárlást csak végig nézi –
Ki fogja őket számon kérni?

Ártatlan bárányok szenvednek, zokognak…
Pásztorbot suhintása kéne már a kosoknak!

Vecsés, 2023. július 21. – Pápa, 2023. július 23. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. A leoninust én írtam, a tíz szavasokat szerzőtársam: Nagyné Vida Renáta.