Idő 
Értékelés 
Értékelés Nekem hiányzol Kornélia,
Lehetnél bennem… lelkem párja.
Tíz évet lehúztunk,
Ez bizony a múltunk…
Gyere no, vissza Kornélia.
Érted vágyakozik mindenem,
Csak nálad pihenhet a szívem.
Ha hívsz engem, megyek,
A karomba veszlek.
Örökké maradok kedvesem.
*
Merészelek, jobb jövőt kérni,
Még jó pár tízet, veled élni…
Sorstól, nem kell félni,
Szeretve kell élni.
Gyere… vágyaimnak zenélni!
Veled lobban a láng szívemben,
Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben.
Nem félek a sorstól,
Vágyam nő a csóktól.
Karodban olvadnék... szüntelen.
*
Tanuljak, még jobban szeretni?
Közben a lelkedbe kerülni?
Nagy volt a hiányod,
De nem volt másságod.
Magamhoz beszélek! Ezt tenni?
Ne tanulj már, hisz szíved szeret,
A lelkem rég befogadta ezt.
A hiány égetett,
De szívem tégedet,
Mindvégig őrzött, perc amíg jött..
*
Igyekszek benned, jobban bízni,
Igyekszek benned, jobban hinni.
Harcom, magam vivom,
Éjjel Te vagy álmom…
Veled beszélek… s lepihenni.
Ha bízni akarsz, engedj közel,
Ha hinni akarsz, ész mérlegel.
Csitítsd el harcaid,
Bízd énrám álmaid,
A karomban békén pihenj el.
*
Ha összeállunk, Kornélia,
Az már nekem a szívem útja.
Ölelnélek, csókkal,
Simogatás, csókkal…
Ünnepeken is él… szív útja.
Ha összeérünk, szívem zenél,
A vágyad bennem örömre kél.
Ölelés és csókok,
Szelíd simogatók.
Szív útja, ünnepeken is él.
*
Gondolod, hogy nem bíztam benned,
Véljem, hogy ebből volt eleged?
Hallgattam mesédet,
Meg ütő szívedet…
Ha visszatérsz… szeretet jeled.
Tudom, bíztál, csak néha féltem,
Szívem súlyát rejtve viseltem.
Ha szavam hallgattad,
Éreztem, ott marad.
Ha visszatérek, szeress engem!
*
Gyere vágyok, óh, Kornélia!
Gyere csak, kinek nincs bajusza…
Hallgassuk a csendet,
Nem lehet eleget…
Végül… vágyok, óh Kornélia.
Jövök már hozzád, ó, kedvesem,
Vágyaknak lángjában ég lelkem.
Hallgatni a csendet,
Míg szívünk remeghet,
Csókban talál rám az érzelem.
*
Szíveinknek… együtt működni,
Lélekben kéne egyesülni…
Van tíz év gyakorlat.
Újra kell akarat…
Jőj vissza… egymást kell szeretni.
Szívünk lángja hadd forrjon össze,
Lelkünk vágya ne szálljon messze.
A tíz év nem szakít,
Az akarat szólít.
Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze!
*
Én már gondolom, mi egy sorsban,
Jövőkben szépen élnénk… sorban.
Hívj fel, hogy mikor jössz,
Óvatosan előzz!
Mondok imát hozzád, kínomban…
Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét,
Veled újra meglelem a fényt.
Hívj hát, hogy induljak,
Ölelve csókoljak…
Én is imádkozok mindezért.
Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam.
Lehetnél bennem… lelkem párja.
Tíz évet lehúztunk,
Ez bizony a múltunk…
Gyere no, vissza Kornélia.
Érted vágyakozik mindenem,
Csak nálad pihenhet a szívem.
Ha hívsz engem, megyek,
A karomba veszlek.
Örökké maradok kedvesem.
*
Merészelek, jobb jövőt kérni,
Még jó pár tízet, veled élni…
Sorstól, nem kell félni,
Szeretve kell élni.
Gyere… vágyaimnak zenélni!
Veled lobban a láng szívemben,
Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben.
Nem félek a sorstól,
Vágyam nő a csóktól.
Karodban olvadnék... szüntelen.
*
Tanuljak, még jobban szeretni?
Közben a lelkedbe kerülni?
Nagy volt a hiányod,
De nem volt másságod.
Magamhoz beszélek! Ezt tenni?
Ne tanulj már, hisz szíved szeret,
A lelkem rég befogadta ezt.
A hiány égetett,
De szívem tégedet,
Mindvégig őrzött, perc amíg jött..
*
Igyekszek benned, jobban bízni,
Igyekszek benned, jobban hinni.
Harcom, magam vivom,
Éjjel Te vagy álmom…
Veled beszélek… s lepihenni.
Ha bízni akarsz, engedj közel,
Ha hinni akarsz, ész mérlegel.
Csitítsd el harcaid,
Bízd énrám álmaid,
A karomban békén pihenj el.
*
Ha összeállunk, Kornélia,
Az már nekem a szívem útja.
Ölelnélek, csókkal,
Simogatás, csókkal…
Ünnepeken is él… szív útja.
Ha összeérünk, szívem zenél,
A vágyad bennem örömre kél.
Ölelés és csókok,
Szelíd simogatók.
Szív útja, ünnepeken is él.
*
Gondolod, hogy nem bíztam benned,
Véljem, hogy ebből volt eleged?
Hallgattam mesédet,
Meg ütő szívedet…
Ha visszatérsz… szeretet jeled.
Tudom, bíztál, csak néha féltem,
Szívem súlyát rejtve viseltem.
Ha szavam hallgattad,
Éreztem, ott marad.
Ha visszatérek, szeress engem!
*
Gyere vágyok, óh, Kornélia!
Gyere csak, kinek nincs bajusza…
Hallgassuk a csendet,
Nem lehet eleget…
Végül… vágyok, óh Kornélia.
Jövök már hozzád, ó, kedvesem,
Vágyaknak lángjában ég lelkem.
Hallgatni a csendet,
Míg szívünk remeghet,
Csókban talál rám az érzelem.
*
Szíveinknek… együtt működni,
Lélekben kéne egyesülni…
Van tíz év gyakorlat.
Újra kell akarat…
Jőj vissza… egymást kell szeretni.
Szívünk lángja hadd forrjon össze,
Lelkünk vágya ne szálljon messze.
A tíz év nem szakít,
Az akarat szólít.
Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze!
*
Én már gondolom, mi egy sorsban,
Jövőkben szépen élnénk… sorban.
Hívj fel, hogy mikor jössz,
Óvatosan előzz!
Mondok imát hozzád, kínomban…
Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét,
Veled újra meglelem a fényt.
Hívj hát, hogy induljak,
Ölelve csókoljak…
Én is imádkozok mindezért.
Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam.
Szia jó reggelt édes szerelmem te drága,
nem kell hazavinned a koszos ruhádat.
Majd az asszony kimossa az a dolga,
uramnak kedvezzek nem vagyok balga.
Ez az férfi az életem része, dolgozik serényen,
keményen értem.
Becsülendő az ilyen férfi ki megad mindent nekem,
szeretem is ezt a herceget teljes szívemmel.
Tegnap éjjel megkívántam őt nagyon,
Sanyikàm ébredj angyalom.
Mezítelen testtel hozzá dörgölőztem,
mindjárt felébredt erre a szerelmem.
Volt olyan szenvedélyes éjszaka veled,
az ágyban kettesben szerelmem.
Többször is megteszem, szexi táncot lejtek,
amitől az én drágám mindig begerjed.
Ő az én hercegem én meg a tündér violája,
szerelmes vagyok belé, napról napra jobban.
Mikor mondja nékem én kis tubarózsám,
repdes a szívem érte minden nappal,
s éjszakàn.
Ezt a férfit soha el nem hagyom,
vele élem le az életem mert úgy akarom.
Életem végéig hű leszek hozzá,
mert ő az a férfi és nagyon vágyom reá.
nem kell hazavinned a koszos ruhádat.
Majd az asszony kimossa az a dolga,
uramnak kedvezzek nem vagyok balga.
Ez az férfi az életem része, dolgozik serényen,
keményen értem.
Becsülendő az ilyen férfi ki megad mindent nekem,
szeretem is ezt a herceget teljes szívemmel.
Tegnap éjjel megkívántam őt nagyon,
Sanyikàm ébredj angyalom.
Mezítelen testtel hozzá dörgölőztem,
mindjárt felébredt erre a szerelmem.
Volt olyan szenvedélyes éjszaka veled,
az ágyban kettesben szerelmem.
Többször is megteszem, szexi táncot lejtek,
amitől az én drágám mindig begerjed.
Ő az én hercegem én meg a tündér violája,
szerelmes vagyok belé, napról napra jobban.
Mikor mondja nékem én kis tubarózsám,
repdes a szívem érte minden nappal,
s éjszakàn.
Ezt a férfit soha el nem hagyom,
vele élem le az életem mert úgy akarom.
Életem végéig hű leszek hozzá,
mert ő az a férfi és nagyon vágyom reá.
Ha éjjel van, s csillagok fénye ha rám ragyog,
akkor is, minden percben csak rád gondolok.
Ajkad édes ízére, s igéző drága szemeidre,
elvarázsoltál Életem engem te mindörökre.
Vágyom a hangodra, a csodás mosolyodra,
a vágytól izzó érintésedre, s csodás illatodra.
Vágyom a percet, hogy újra szemedbe nézzek,
megálljon körülöttünk az idő,
s semmi se érdekeljen.
Vajon vágyod -e hogy újra láthass engem?
Szeretnéd -e újra érinteni ajkam a tiéddel életem?
Milliónyi kérdés jár még a fejemben neked.
Miért te miért, miért szeretlek ennyire téged?
Csoda vagy nekem, hisz a szívem,
csak érted repes,
a lelkem pedig egyre csak vágyik a tiédre szüntelen.
Szerelmem, oly tiszta, nem piszkolhatja be senki szava,
s hiába várják is, nem feled el a szívem
téged soha.
Örökké szeretni foglak, akárhogy is lesz az életben,
bármi is jöjjön, szivem csak tiéd mindörökre szerelmem.
Mindenhogy szeretlek teljes szívemmel,
olyan szerelem ez, mely az egekig emel.
akkor is, minden percben csak rád gondolok.
Ajkad édes ízére, s igéző drága szemeidre,
elvarázsoltál Életem engem te mindörökre.
Vágyom a hangodra, a csodás mosolyodra,
a vágytól izzó érintésedre, s csodás illatodra.
Vágyom a percet, hogy újra szemedbe nézzek,
megálljon körülöttünk az idő,
s semmi se érdekeljen.
Vajon vágyod -e hogy újra láthass engem?
Szeretnéd -e újra érinteni ajkam a tiéddel életem?
Milliónyi kérdés jár még a fejemben neked.
Miért te miért, miért szeretlek ennyire téged?
Csoda vagy nekem, hisz a szívem,
csak érted repes,
a lelkem pedig egyre csak vágyik a tiédre szüntelen.
Szerelmem, oly tiszta, nem piszkolhatja be senki szava,
s hiába várják is, nem feled el a szívem
téged soha.
Örökké szeretni foglak, akárhogy is lesz az életben,
bármi is jöjjön, szivem csak tiéd mindörökre szerelmem.
Mindenhogy szeretlek teljes szívemmel,
olyan szerelem ez, mely az egekig emel.
A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegfűt, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.
A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a fűben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.
Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
feltűnik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyörű hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.
De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.
Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem őket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.
Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegfűt, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.
A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a fűben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.
Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
feltűnik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyörű hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.
De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.
Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem őket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.
Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.
Mondd, hol találom édes szívednek lakatkulcsát?
Hová rejtetted, hogy szíved többé ne bánthassák?
Bezártad e lakatot, mi akkorát kattant,
hogy szinte fájt.
S, oly rejtekhelyre tetted szíved nyitját,
mit ember nem lát.
De kérlek engedd meg,
hogy én azt megkeressem,
S szerelmemmel drága szíved,
rabul ejthessem.
Legyek az egyetlen, kinek engeded,
hogy közeledbe menjen.
S én kicsim, majd sebzett szíved, meggyógyítom szerelmem.
Lelked darabjait nagyon óvatosan
összerakom,
ne félj, soha többé nem bánthatja őt senki.
Mert úgy vigyázok rá,
ahogy ember csak teheti.
Lelked újra ragyogni fog,
s szíved mosolyogni.
Megmutatom.milyen ha őt,
valaki igazán szereti.
Tudom hogy félsz, de ne tedd,
ne tedd, kérlek.
Mert én drágám, tiszta szívből,
szeretlek téged.
Leszek neked a csend,
ha olykor csak arra vágysz.
Ki hallgat, ha rossz napod van,
de édesen kedvedben jár.
Aki szeretni, s imádni akar,
s.boldoggá tenni drágám.
És sem szóval, sem tettel téged,
soha nem bánt.
Leszek a legjobb barátod,
ha csak egy jó szóra vágysz.
Aki megígéri mindig,
mindenben melletted áll.
A csillagod leszek, mely szerelmével, beragyogja életed.
S mert élete szereleme vagy,
büszkén áll melletted.
Hová rejtetted, hogy szíved többé ne bánthassák?
Bezártad e lakatot, mi akkorát kattant,
hogy szinte fájt.
S, oly rejtekhelyre tetted szíved nyitját,
mit ember nem lát.
De kérlek engedd meg,
hogy én azt megkeressem,
S szerelmemmel drága szíved,
rabul ejthessem.
Legyek az egyetlen, kinek engeded,
hogy közeledbe menjen.
S én kicsim, majd sebzett szíved, meggyógyítom szerelmem.
Lelked darabjait nagyon óvatosan
összerakom,
ne félj, soha többé nem bánthatja őt senki.
Mert úgy vigyázok rá,
ahogy ember csak teheti.
Lelked újra ragyogni fog,
s szíved mosolyogni.
Megmutatom.milyen ha őt,
valaki igazán szereti.
Tudom hogy félsz, de ne tedd,
ne tedd, kérlek.
Mert én drágám, tiszta szívből,
szeretlek téged.
Leszek neked a csend,
ha olykor csak arra vágysz.
Ki hallgat, ha rossz napod van,
de édesen kedvedben jár.
Aki szeretni, s imádni akar,
s.boldoggá tenni drágám.
És sem szóval, sem tettel téged,
soha nem bánt.
Leszek a legjobb barátod,
ha csak egy jó szóra vágysz.
Aki megígéri mindig,
mindenben melletted áll.
A csillagod leszek, mely szerelmével, beragyogja életed.
S mert élete szereleme vagy,
büszkén áll melletted.
