Állok, mint kőszál a tengernek ellenében,
De nem vagyok semmi a cápáknak szemében.
Pediglen lehetnék és akár kísérő hal,
De kőszál ember sorsa, hogy csak magányról hall.
*
Ég fátyla borul...
Én, nézem hontalanul.
Nappali sötét…
*
Az élet játszma,
Benne... szerencse tánca.
Ki teszi tétet?

Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…

Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás,
Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!

Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!

A hajnali fények az óraállítástól függnek,
Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.

De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
De hát, a reménytelen remény nem engedi.

A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.

Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.

A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?

Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József

új dimenzióban?

UFÓK intézik vagy gonosz erők,
Hogy folyók lentről fölfelé folynak
És ezért a koszos vize letisztul a folyónak?
A parton meg lazaceső, medvék meg egymást verők...

UFÓ –k intézik-e a negyedik dimenzióval,
Hogy a szánkózók fölfelé siklanak hegyoromba
S közben becsúsznak ebédelni ősember barlangba?
Zergék ugrálnak, nem törődve a dimenzióval…

Az UFÓ –k megteszik-e egy új dimenzióban,
Hogy az ember és föld ellen fordulnak oly’ bőszen?
Így aztán véget vetnek mindennek csak úgy egy őszen?
Ember, ha rájön, tud élni az új dimenzióban?

Vecsés, 2014. április 27. - Kustra Ferenc József

Víz síkja fölött
Száll, száll a viharmadár.
Fényes villámok!
*
A tenger felett
Fellegeket tornyoz szél.
Víz alatt béke.
*
Sós víz párája
Mennydörgő vihar alatt!
Sima vízfelszín.
*
Vihar démona
Tépi a fellegeket.
Sima víztükör.
*
Ujjongás, harcvágy
Szemben az elemekkel.
Homok, tengerpart.
*
Smaragd zöld tenger…
Vijjog, száll viharmadár…
Kacagva zokog!
*
Süllyednek felhők,
Dalolva tőr fel hullám…
Forrón tűz a nap.
*
Tajtékzik, dühöng
Szélvésztől zúg a tenger…
Csónakázó tó?
*
A viharlámpa
Imbolyogva mutat fényt…
Jelzés értékű.
*
Zord hullámokat
Mély morajlás kíséri…
Tajtékos minden.
*
Haragos zöld víz…
Fehér hab színesíti.
Meseszép látvány…
*
Szilajul zúg a
Vihar, bőmből tengernek.
Bálnák alszanak.
*
Hajókat forgat
Bőszült vihar, játszanak…
Öböl rejteke?
*
Jó Poszeidón
Hol van? Vagy tán’ haragszik?
Tenger Isten zord!
*
Ahogy jött, elment…
Viharmadár megbékélt.
Vajh’ van nyugalom?

Vecsés, 2014. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

A kávéháznak ablakába ülök belül,
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.

Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.

Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.

Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.

Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.

Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.

Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.

Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára

Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.


Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}