Nem akarok mást csak, hogy szeress,
nem akarok mást csak, hogy velem lehess.
Nem akarok mást csak téged szeretni,
mert képtelen vagyok nélküled élni.

Szívemből a szeretet árad feléd,
nem tudom hogyan estem ennyire beléd.
De nem bánom, hogy megismertelek,
mert egész életemben téged kerestelek.

Egész életemben ég a láng bennem,
ez a szerelem irántad végtelen.
Tudom te is így vagy ezzel Életem,
s tudom életem boldogan élhetem.

Szeretlek ezerszer is kimondom,
mit szívem súg csak halld meg jó?
Milyen szépen szól ez csak a tied,
ez a muzsika lelkemből dalol neked.

Csak érted élek minden percben,
érted vagyok csakis a tiéd a szívem.
Éretted dobban minden pillanatban,
szeretlek, szeretlek minden szólamban.

Szeretlek ezerszer is kimondom,
mit szívem súg csak halld meg jó?
Milyen szépen szól ez csak a tied,
ez a muzsika lelkemből dalol neked.

Kedves lányom mivé lettél,
tudom, hogy már felnőtt lettél.
Hol van benned az anyai szeretet?
Valahol félúton lelkedböl, s szívedből kiveszett.

Fél éve már nem láttalak a szívem szakad,
csak a tik tokon, instagrammon látom a fotóidat.
Nem hiányzom? Nem szeretsz már?
Vagy elfelejtetted az Édesanyád?

Hol van belőled az Édesanyád iránti tisztelet?
Elég neked az, hogy felneveltelek?
Az nem érdekel, hogy fájdalmat okozol?
Széttöröd, s megsebzed a szívem, s a lelkembe tiporsz?

Nekem nagyon hiányzol és szeretlek téged,
ezt érdemlem én tényleg tőled?
Kést döfsz a szívembe, mely darabokra hullik,
az életem nélküled örökre eltűnik.

Mikor lesz már időd, hogy Édesanyád lássad,
amikor már késő mert elvisz a bánat?
Hol van belőled az anyai szeretet?
Elfelejtetted irántam a tiszteletet?

Csak látni szeretnélek és megölelni téged,
szeretném hallani, hogy Anya szeretlek téged.
Olyan nagy kérés ez, hogy láthassalak?
Átölelnéd, meg nyugtatnád az Édesanyádat?

Egyszer talán lesz majd rám időd,
csak vigyázz, hogy ne legyen késő.
Mert a sírból vissza nem lehet hozni engem,
utána már hiába sírsz utánam és értem.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
mondjátok meg neki, mennyire odavagyok.
Hiányzol nekem drága Édesanyám,
sírok utánad minden egyes éjszakán.

Nem vársz már engem, üres a ház,
nélküled az életem üres és sivár.
Borzasztó élnem nélküled,
hiányzik a gondoskodó szíved.

Két karod ölelése, öröm az arcodon,
vidám nevetésed, gyönyörű mosolyod.
Szerető karjaidban megnyugodtam,
hozzád futottam ha szomorú voltam.

Nem vagy már itt csak az emlékek hada,
ami belülről tép szét, szívemet mardossa.
Temetőbe sírodra koszorút viszek,
ott térdeplek és imádkozom Érted.

Ugye látsz engem a mennyek kapujából,
hogy nekem mennyire hiányzol?
Óvjanak az angyalok odafent Téged,
vigyázzák minden egyes lépted.

Minden éjjel rémálmok gyötörnek engem,
otthon vagyok drága szüleimmel.
Kik már nem élnek mégsem engednek el,
feltámasztani már nem tudlak titeket.

Sírva ébredek minden reggel,
lelkem kínozzák a fájó emlékek.
Látom magamat családi körben a szülői házban,
szeretteim mellett nagy boldogságban.

Édesanyám mosolyogva ràm tekint
sok szeretettel,
Édesapám karjába kap s felemel.
Ölelő karjaiban sírva fakadva belé kapaszkodom,
s kiadom szívemből s lelkemből bús bánatom.

Szeretnék még egyszer,
családommal együtt lenni,
amit sajnos nem lehet, mert mind a ketten,
egymás mellett a sírba fekszenek.