Szófelhő » éjszakán
« Első oldal
1
...
of
7
Idő    Értékelés
Nem telik el nap, hogy ne gondoljak reád, bizakodva
várlak minden éjszakán.
Mikor eljön az este, s elhalkul az élet, a lelkem
fájdalmasan ordít érted.
Összetört szívem semmi sem gyógyítja, ha feltörnek az
emlékek, nincs mi megnyugvásra bírja.
Megannyi mesés emlék, csak ez maradt belőled, sajog
a lelkem mert távol vagy már tőlem.
Beküldő: Blank Camor
Gyönyörű melleidre
vágyom

s megölelni téged
egy forró nyáréjszakán
vagy őszbe hajló meleg
délutánon

érezni tested illatát
bőröd mámorító ízét
s a csókjaidat
telhetetlen
számon

érezni téged !
jöjj hát !
fuss hát ! fuss hozzám !
mielőbb ! vesd le ruhádat

karolj át
és szorosan ölelj
szoríts
forró tenyeredbe
kifulladásig

Ó, én már nagyon várom
hogy
gyönyörű buja testedet
csókjaimmal
bejárjam

Csupa paráznaság
lennénk mi ketten
s te megsemmisülnél
és én is
lüktető szerelmi
gyönyörünkben
Beküldő: Sz.Vili

1.
Szél fúj és vadszőlők virítanak a
házon, surran az út pora
Érkezzek hozzád régi zarándok
-bújt nap fényében , s tétova
szavakra támaszkodva , s védjen
szerelmed mostoha mozdulataival

2.

Régen indultam el hozzád!
a távolságokat is
lépteim már összemosták
Csak a tér imbolyog időtlenül

3.

Oltárok és álmok tere a tested
Lüktető mélység, megmérhetetlen
ereimben a vágy érted riadót kalapál
jaj! beléd halnék egy forró éjszakán


4.

Zuhanjunk össze , ebben a múló
lobogásban a villámokkal kössél össze
nyíljon meg a Föld ,
s lángoló ,vándorló láva
új Pompei öntse szívünket ércbe, vágyba
s őrizze képed ,dicsérje csípőd hajlatát
a lábad ívét s az örökké való ölelésed !

Beküldő: Sze.Vili
Hosszú holdfényes éjszakán fejét vállamra hajtja úgy karol a magány.
Alszik ölében mozdulatlanul gyermeke a csend.
Néha - néha álmából ha felébred megsimogatja lágyan a kezem.

Nappal a temetőt járom.
Némán nézem a halottak virágos honát.
Ahol még a nap is,
könnyezve szórja a sírhalmokra sugarát.

Lábam alatt megcsörren a száraz avar.
A szívem hevesen dobog az elmúlás felkavar.
Felriad,elinal tőlem a csend.
A magány ragad belém,
fogja szorosan a kezem.
Beküldő: Debreceni Zoltán


Ha soha többé nem látnálak
akkor is hinned kell nekem!
Hisz te voltál az egyetlen a földön
kiért feladtam volna mindenem!

Rólad álmodtam, mikor nem voltál itt!
Meg annyi hűvös éjszakán
hozzád szállt minden sóhajtásom
álmaim szürke fátyolán.

Benned láttam a kinyíló virágot
a zöldülő rétek lágy sóhaját,
tőled vártam a hűs szél érkezését
amitől halkan suttognak a fák.

Tőled akartam mindent a földön
ami még egyszer boldoggá tehet,
de ha te nem jössz, nem marad semmim!
Csak szétfoszlott álmok, múló képzelet!
Beküldő: Meggyesi Éva
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák