Hétköznapi pszichológia

Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
Persze ez a kérdés csak elméleti,
Pro és kontra válasz, csak hitvitai.

Nézzük az ember életét, mi adott;
Lét jelenti az ötven százalékot.
Ehhez ember, tanul, képezi magát,
Ez jelenti össz. harminc százalékát.

Marad még a százhoz húsz százalék,
Ez a szerencse, az életjáték.
Van, ki e tételt bőszen tagadja,
Ha nem ismeri fel, az ő baja.

Ez sajnos nem változtat a lényegen,
Biz’ minden így működik az életben.
Tudom ez csak filó kategória,
De életismeretből van alapja.

Szerencse: az általunk nem ismert,
(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
Események, általunk nem befolyásolható
Láncolata, mely életünkben meghatározó.

Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
De vajon, hogyan alakul az életünk?
Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?

Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
De bizony, évek adják a feleletet.
Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
Az előnye- hátránya házasságában.

Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
Előre nem tudni, melyik az igazi.
A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.

Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
Megtestesülése a szerencsének,
Ha mások akarnak jót életednek.

Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
Sikeresek hirdetik: kedvezettek.

Okos ember lehet szegény pária,
Buta lehet a gazdagság császára.
E mércét még nem találta fel senki,
De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.

Mindhez szerencse is kell az életben
És talán benne is van a lényegben.
Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
És hasznos tevékenységet folytassunk.

Szerencsés, ki szerencsés az életben,
Ki sikert, sikerre halmoz létében.
Csodáljuk nagyszerű életüket,
Sajnálkozva éljük le miénket.

Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József

M. Laurens
A MEGBOCSÁJTÁS
(Parafrázis Juhász Gyula nyomdokain)

Teremtő istenem, sosem ítélted el őket,
A gyűlölettől fröcsögő hazug köpködőket.
Szomorúan nézted fentről e tévelygő világot,
S átélted velünk, az összes nyomorúságot.

Mert tudtad, hogy mekkora teher az élet,
És mindig is a kezedben volt a végső ítélet.
Hatalmas szíved van, végtelen hatalmad,
És számtalan lélek alkotta örök birodalmad.

A megbocsájtás és mindannyiunk terhe,
A magos égbe szállt veled: föl a fellegekbe.
Ám ma is hallod ott fenn, az isteni magasban,
A vak gyűlölet hangját, egyre hangosabban.

Teremtő istenem, nyugtasd le, odafent őket,
A gyűlölettől fröcsögő esztelen köpködőket.
Bocsáss meg nékik, mert mégis csak emberek,
Nem tudják szegények, mit is cselekszenek.

Budatétény 2026. július. 09.

Anaforás 3 soros-zárttükrös)
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen,
Majd megláttam a patak túloldalán… ott állt kedvesem kedvesen...
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen.
*
(Anaforás hiaku trió, félhaiku láncszerűen)
Nem tudtam dönteni,
Rosszul látok, vagy micsoda…
Szemem csak… kiguvadt.

Néztelek, aztán meg
Meg mereven bámultalak…
Szemem csak… kiguvadt.

Nem is értettem, hogy
Valóság vagy-e vagy álom…
Szemem csak… kiguvadt.
*
(Anaforás senrjú trió, félhaiku láncszerűen)
Partok csendesek,
Fű zizegése sincsen.
Gondolásom zaj…

Parton ücsörög
A zaj, oly’ heves csendben.
Gondolásom zaj…

Parton látomás
Izgatja kedélyemet.
Gondolásom zaj…
*
(Anaforás, 10 szavas)
Magamban lett csüccs, víz partján.
Meglepetés engem letarolt… víz partján.
*
(Anaforás sedoka)
Csak úgy eldőltem…
Buzgóság, jól elnyomott,
Szívem, légért kapkodott.

Csak úgy eldőltem…
Majd felugrottam, nem sok
Alvásom volt. Kicsi sok?
*
Anaforás, önrímes leoninus)
Túloldalra néztem ott-e a kedvesem, de már üres volt a part kedvesen.
Túloldalon volt-e itt a kedvesem, vagy csak álomkép üldözött kedvesen?
*
(15 szavas, 6 sorban)
Magamban állok,
de
mit várok?
Jobb, ha hazamegyek,
Elgurultak már álomkerekek,
Lefekszek… Holnap megbeszélem veletek.

Vecsés, 2022. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus és alloiostrofikus vers-formában.

Hétköznapi pszichológia…

(Szakversszakban)
Valakire megharagudni és annyiba hagyni… lesz, marasztaló ítélet…
Neked, nem visszaharagudni kell! De, megbeszélni!
Ha párod az illető, beszélj vele és firtasd, hogy a kapcsolat mivé lett.
Mert
A haragod marad és lebetegít. Mért akarsz így élni?

Mond neki, hogy beszélni kell és Te nem akarod túlfeszíteni élteteket.

Vecsés, 2017. június 25. - Kustra Ferenc József

(A búcsú szentsége)

Isten veled - mondom,- én megyek!
Búcsúzom tőletek, itthagyott életek.
Legbelül a szívem is beleremeg,
Mert csak azt az egyet tudom,
Hogy sohasem tudhatom,
Megfoghatom-e még azt a kezet,
Amit most, féltőn elengedek.

Budatétény 2026. Március 20.