Szia jó reggelt édes szerelmem te drága,
nem kell hazavinned a koszos ruhádat.
Majd az asszony kimossa az a dolga,
uramnak kedvezzek nem vagyok balga.

Ez az férfi az életem része, dolgozik serényen,
keményen értem.
Becsülendő az ilyen férfi ki megad mindent nekem,
szeretem is ezt a herceget teljes szívemmel.

Tegnap éjjel megkívántam őt nagyon,
Sanyikàm ébredj angyalom.
Mezítelen testtel hozzá dörgölőztem,
mindjárt felébredt erre a szerelmem.

Volt olyan szenvedélyes éjszaka veled,
az ágyban kettesben szerelmem.
Többször is megteszem, szexi táncot lejtek,
amitől az én drágám mindig begerjed.

Ő az én hercegem én meg a tündér violája,
szerelmes vagyok belé, napról napra jobban.
Mikor mondja nékem én kis tubarózsám,
repdes a szívem érte minden nappal,
s éjszakàn.

Ezt a férfit soha el nem hagyom,
vele élem le az életem mert úgy akarom.
Életem végéig hű leszek hozzá,
mert ő az a férfi és nagyon vágyom reá.

Ha éjjel van, s csillagok fénye ha rám ragyog,
akkor is, minden percben csak rád gondolok.
Ajkad édes ízére, s igéző drága szemeidre,
elvarázsoltál Életem engem te mindörökre.

Vágyom a hangodra, a csodás mosolyodra,
a vágytól izzó érintésedre, s csodás illatodra.
Vágyom a percet, hogy újra szemedbe nézzek,
megálljon körülöttünk az idő,
s semmi se érdekeljen.

Vajon vágyod -e hogy újra láthass engem?
Szeretnéd -e újra érinteni ajkam a tiéddel életem?
Milliónyi kérdés jár még a fejemben neked.
Miért te miért, miért szeretlek ennyire téged?

Csoda vagy nekem, hisz a szívem,
csak érted repes,
a lelkem pedig egyre csak vágyik a tiédre szüntelen.
Szerelmem, oly tiszta, nem piszkolhatja be senki szava,
s hiába várják is, nem feled el a szívem
téged soha.

Örökké szeretni foglak, akárhogy is lesz az életben,
bármi is jöjjön, szivem csak tiéd mindörökre szerelmem.
Mindenhogy szeretlek teljes szívemmel,
olyan szerelem ez, mely az egekig emel.

Mondd, hol találom édes szívednek lakatkulcsát?
Hová rejtetted, hogy szíved többé ne bánthassák?
Bezártad e lakatot, mi akkorát kattant,
hogy szinte fájt.
S, oly rejtekhelyre tetted szíved nyitját,
mit ember nem lát.

De kérlek engedd meg,
hogy én azt megkeressem,
S szerelmemmel drága szíved,
rabul ejthessem.

Legyek az egyetlen, kinek engeded,
hogy közeledbe menjen.
S én kicsim, majd sebzett szíved, meggyógyítom szerelmem.

Lelked darabjait nagyon óvatosan
összerakom,
ne félj, soha többé nem bánthatja őt senki.
Mert úgy vigyázok rá,
ahogy ember csak teheti.

Lelked újra ragyogni fog,
s szíved mosolyogni.
Megmutatom.milyen ha őt,
valaki igazán szereti.

Tudom hogy félsz, de ne tedd,
ne tedd, kérlek.
Mert én drágám, tiszta szívből,
szeretlek téged.

Leszek neked a csend,
ha olykor csak arra vágysz.
Ki hallgat, ha rossz napod van,
de édesen kedvedben jár.

Aki szeretni, s imádni akar,
s.boldoggá tenni drágám.
És sem szóval, sem tettel téged,
soha nem bánt.

Leszek a legjobb barátod,
ha csak egy jó szóra vágysz.
Aki megígéri mindig,
mindenben melletted áll.

A csillagod leszek, mely szerelmével, beragyogja életed.
S mert élete szereleme vagy,
büszkén áll melletted.

Ha majd az éj leszáll és kigyúlnak a fények,
két szemed nem tekint rám mert alszol édes.
Nézlek téged, őrzöm álmodat, figyellek téged,
s hallgatom szuszogásodat lélegzel-e élet.

Érzem, bőröd illatát, ahogy óvatosan,
hozzád bújok, hogy ne ébredj fel drága.
Ne zavarjam meg békés, nyugodt álmodat,
szívverésed hallgatom, ahogy dobog halkan.

S hallom, hogy álmodban nevem suttogod,
velem, rólam álmodsz minden éjjel angyalom.
Azt suttogod halkan, mennyire szeretsz,
boldog vagyok, hogy álmodban velem érzel.

Én is nagyon szeretlek suttogom csendesen,
hogy ne zavarjam szép álmodat kedvesem.
Szívem hevesen dobog mikor hallom,
hogy nevemet mondod, s hallgatom.

Szeretlek, drága tubarózsám, édes violàm,
magadban beszélsz, s hallgatom-e csodát.
Egyre jobban féltelek és szeretlek téged,
mert csakis veled tudom elképzelni az életem.

Szeretlek nagyon kedves, drága egyetlenem,
nélküled már üres lenne az egész életem.
Veled leszek hűen életem végéig drága kincs,
mert ilyen csodálatos szerelem a világon nincs.

Szemem nem lát, de szívem most is érez,
lelkemmel látlak és örökké szeretlek téged.
Most is érzem, amit tudtam, hogy szeretlek,
de egy ilyen varázslat csak szívben létezhet.

Érzem édes csókunk mesebeli varázsát,
karodba omolva füledbe súgom vágyom rád.
Végtelenszer lehelném mézédes csókomat,
finoman ajkadra, szívem súgná akarlak.

Szerelmem irántad már akkor is örök lesz,
nincs olyan erő-e földi létben ami szétszed.
Nincs halandó, aki ezt a szerelmet bánthatja,
mert szívünkben, s lelkünkben érzés van.

Életünk végéig szerelmünk örökké tartó,
melyhez sehol sincs ehhez fogható.
Amíg csak élünk fogjuk egymás kezét,
mert ami köztünk van szoros kötelék.