Szerzők » Yeats W. B. versei » 2. oldal
Yeats W. B.
(1865-06-13-1939-01-28)
Ír költő, dráma és próza író
Ír költő, dráma és próza író. A 20, század egyik legismertebb Irodalmi alakja. 1923ban megnyerte a Nobel díjat.
2
Utolsó oldal »
Idő    Értékelés
Egy váratlan csapás: a nagy szárnyak egy helyben verdesnek
A tántorgó lány fölött, combjait simogatván
A sötét úszóhártyáival, tarkója megragadva a csőrébe,
A védtelen melle a melléhez szorítva.

Hogyan tudnák azok a rémült, bizonytalan ujjak
A tollas dicsőséget eltolni lazuló combjairól?
És hogyan is tudhatna a test, legyűrve az a fehér roham által,
Közömbös lenni a furcsa szívvel szemben mely ott dobog?

Ott borzongás keletkezik az ágyékban
melynek következtében a törött fal, az égő tető és a torony
És Agamemnón halála. Annyira elragadtatva,
Annyira uralva a levegő nyers vére által,
A lány vajon elsajátította tudását és erejét
Mielőtt a közömbös csőr elengedhette volna?

Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Halál
Fordította: Kovács Iván
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 110
Egy állat halálakor
Nincs se rémület se remény;
Az ember halálát
A rémület és remény uralja;
Már gyakran meghalt,
És gyakran újjászűletett,
Büszkeségében egy nagy ember
Gyilkos emberekre
Gúnyolódva tekint
Mikor a lélegzet felcserélődik ?
Részére jól ismert a halál ?
Mert a halált az ember teremtette. Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Halál
Fordította: Kovács Iván
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 114
Ismételten keringve a kiszélesedő örvényben,
A sólyom nem hallja a solymárt;
A dolgok szétesnek; a központ nem bírja;
Puszta anarchia terjed a világon,
A vér által tompított dagály kilazult, és mindenhol
Az ártatlanság szertartása fulladozik;
A legjobbak meggyőződéstelenek, míg
A legrosszabbakban csak szenvedélyes intenzitás ural.

Bizonyára valami kinyilatkoztatás van kéznél;
Biztos, hogy a második eljövetel közeleg.
A második eljövetel! Alig hangzanak el ezek a szavak
Amint egy hatalmas látomás a Spiritus Mundiból
Megzavarja a látásomat: valahol a sivatag homokjában
Egy oroszlán testű és emberfejű alak,
Oly üres és könyörtelen tekintettel mint a nap,
Lassú combjait mozdítja, miközben körös-körül
A sivatag madarainak árnyéka csévél.
A sötétség ismét leereszkedik; de most már tudom
Hogy az a húsz évszázados megkövesedett alvás
Egy ringató bölcső által rém álommá bosszúsul,
És micsoda durva vadállat, melynek végre eljött az órája,
Indul lomhán Betlehem felé hogy megszülethessen?

Szerzö: Yeats W. B.
Vers címe: A második eljövetel
Fordította: Kovács Iván
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 126