Szerzők » Yeats W. B. versei
Yeats W. B.
(1865-06-13-1939-01-28)
Ír költő, dráma és próza író
Ír költő, dráma és próza író. A 20, század egyik legismertebb Irodalmi alakja. 1923ban megnyerte a Nobel díjat.
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
A nap vége felé jöttem össze velük
Amint élénk arcokkal érkeztek
Pult mögül vagy íróasztal mögül szürke
Tizennyolcadik századi házakból.
Szokásosan egy fej biccentéssel mentem el mellettük
Vagy udvarias jelentéktelen szavakkal,
Vagy lézengtem velük egy kis ideig, udvarias
jelentéktelen szavakat váltva,
és mielőtt végeztem eszembe jutott
egy gúnyos mese vagy egy csekélység
melyet elmondtam egy társ kedvéért
A klub tűze körül,
Meggyőződve róla, hogy ők és én
Úgy éltünk kik tarka viseletben járnak.
Minden megváltozott, teljesen megváltozott:
Egy szörnyű szépség születik.

Ennek a nőnek* a napjai
Tudatlan jóakaratban teltek,
De éjszakái vitákban
a hangja élessé vált.
Mely hang édesebb mint az övé
Mint mikor még fiatalon és bájosan,
A nyúl vadászat felé lovagolt?
Egy másik ember** iskolát tartott
És szárnyas lovunknak nyergébe szállt;
És még egy másik, a segítője és barátja***
A hatalmába került;
Lehet, hogy a végén hírnevet szerzett magának,
Olyan érzékenynek tűnt a természete,
Olyan merész és édes a gondolata.
És arról a másik férfiről****, azt álmodtam
Hogy ő egy részeg, hencegő fajankó.
Legkeservesebb kárt okozott
azoknak, kik közel voltak a szívemhez,
Mégis számba veszem őt e dalban;
Ő is lemondott a szerepéről
Az alkalmi vígjátékban;
Ő is maga módján megváltozott,
Teljesen átalakult:
Egy szörnyű szépség születik.

Nyáron úgy mint télen úgy tűnik
A szívek egyetlen célja
Egy kőhöz van varázsolva
Amint az élő patakot zaklatja.
A ló mely az útról jőn,
A lovas, a madár mely felhőtöl
bukkanó felhőig reppen,
percről percre változnak;
egy felhő árnyéka a patakon
percről percre változik;
egy ló pata megcsúszik a peremen,
és egy ló a vízbe fröccsen;
a hosszú lábú vízityúkok a felszín alá bukkannak,
aztán a vízi kakasokat hívják;
percről percre élnek:
és mindennek közepette a kő.


Túl hosszú áldozat
Kővé változtatja a szívet.
Ó, mikor lesz már elég?
Ez a mennyek része, a mi részünk
Nevet névre mormolni,
Amint egy anya nevezi gyermekét
mikor végre elalszik
Olyan végtagokon, amelyek elvadultak.
Mi más, mint az éjszaka?
Nem, nem, nem éjszaka, hanem a halál;
Végül is fölösleges halál volt?
Mert Anglia megtarthatja a hitét
Mindazért, amit tettek és mondottak.
Ismerjük az álmukat; elég
Tudni, hogy álmodtak és meghaltak;
És mi történik ha a túlzott szeretet
Megzavarta őket, amíg meg nem haltak?
Kiírom egy versben -
MacDonagh és MacBride
És Connolly***** és Pearse
Most és idővel,
Bárhol ahol zöldet****** hordanak,
Megváltoznak, teljesen megváltoznak:
Egy szörnyű szépség születik.

Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Húsvét 1916
Fordította: Kovács Iván

Yeatsnek e verse Írországnak Húsvét 1916os fellázadásáról szól. Ő nem volt Írország önállósága ellen, de elítélt bármiféle erőszakosságot e célnak megvalósítása ellen. A fellázadás nem volt sikeres, és a főkolomposokat az angolok kivégezték. Ezek e versben személyesen vannak megemlítve. Lásd az alábbit:
* Markievicz grófnő, ki az Ír Köztársasági Hadsereget támogatta. Csak azért nem lett kivégezve mert nő.
**Patrick Pearse, főkolompos, kivégezték
***Thomas MacDonagh, főkolompos, kivégezték
****John MacBride, főkolompos, kivégezték
*****James Connolly, főkolompos, kivégezték
******a zöld szín Írország szabadságát jelképezi.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 17
I

Ez nem az öregek országa. A fiatalok
Egymás karjában, madarak a fákon,
? Azok a haldokló nemzedékek ? jelenleg énekelnek,
A lazac-vízesések, a makréla-dús tengerek,
Hal, hús vagy szárnyas, egész nyár folyamán bármi kapható
Ami megfogamzott, született vagy meghalt.
Elragadtatva érzéki zene által, senki mit se
Törődik az örökös értelem emlékműveivel.

II

Egy idős ember csak csekély dolog,
Egy rongyos kabát egy boton, hacsak nem
A lélek megtapsolja és megénekelje, hangos dallal
Minden rongyát dicsőitve mely egy halandónak ruházata,
Még ének iskola sincs, hanem csak a saját
dicsőségből eredő műemléknek megcsodálása;
És ezért hajóztam átt a tengeren, és eljöttem
Bizánc szent városába.

III

Ó, bölcsek, kik Isten szent tüzében álltok
Mint egy falnak arany mozaikja,
Lépjetek ki a szent tűzből, az örvény forgásából,
És legyetek lelkem ének mesterei.
Fogyasszátok el szívemet; mely beteg a vágytól
És mely mint egy haldokló állathoz rögzítve
Nem tudja, hogy ő mi; és soroljatok engem
Az örökkévalóság leleményébe.

IV

Ha már egyszer kikerekedtem a természetből, soha nem akarom
Testi formáját felvenni bármely teremtmény képmása méretére,
Csak olyan formát melyet a görög ötvösök teremtenek
Kalapált aranyból és arany zománcozásból
Mely arra szolgál hogy egy álmos császárt ébren tartson;
Vagy egy arany ágra állítva amint Bizánc
Urainak és hölgyeinek énekel
Arról, ami elmúlt, el fog múlni vagy még eljövendő. Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Hajózás Bizáncba
Fordította: Kovács Iván.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 28
Tudom, hogy sorsom ott vár rám
Valahol fent a felhők között;
Akik ellen harcolok, azokat nem gyűlölöm,
Akiket védek, azokat nem szeretem;
Az én hazám Kiltartan Cross,
Honfitársaim Kiltartan szegényei,
Semmiféle végzet okozhatna veszteséget nekik
Vagy tenné őket boldogabbá azáltal hogy már elmúlt.
Sem a törvény, sem a kötelesség buzdított a harcra,
Sem nyilvános ember, sem ujjongó tömeg,
Egy magányos örömmel telt impulzus
vonzott ebbe a zűrzavarba a felhők közé;
Mindent kiegyensúlyoztam, mindent figyelembe vettem,
Az jövendő évek lélegzet veszteségnek tűntek,
Lélegzet pazarlás a mögöttünk lévő évek
Felmérve ezzel az élettel, ezzel a halállal. Szerzö: Yeats W. B.
Vers címe: Egy ír repülős előrelátja halálát
Forditotta: Kovács Iván
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 23
Ha enyém lennének a mennyek hímzett szövetei,
Arany és ezüst fénnyel megmunkálva,
A kék és a homályos és a sötét szövetek
Az éjszakából és a fényből és a félfényből,
Kiteríteném e anyagokat a lábad alá:
De nekem, ki szegény vagyok, csak álmaim vannak;
Álmaimat terítettem lábaid alá;
Lépj gyengéden, mert az álmaimon jársz. Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Hosszú lábú légy
Fordítta: Kovács Iván
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 31
Hogy a civilizáció el ne süllyedjen,
Nagy csatája el ne vesszen,
Csillapítsátok a kutyát, kössétek ki a pónit
Egy távolabb őrhelyre;
Caesar mesterünk a sátorban van
Ahol a térképek ki vannak terjesztve,
Szeme a semmire szegezve,
Keze a feje alatt.

Mint egy hosszú lábú légy a folyó felszíne felett
Elméje a csendben jár.

Hogy a tetőtelen tornyok leégjenek
És a férfiak visszagondoljanak arra az arcra,
Mozogjon a leg gyengédebben, ha muszáj
Ezen a magányos helyen.
Részben már nő, három részben még gyerek,
És azt hiszi hogy senki sem látja; lábai
Egy gyerek táncot gyakorolnak
Melyet az utcán lesett el.

Mint egy hosszú lábú légy a folyó felszíne felett
Elméje a csendben jár.

A serdülő leányoknak valószínűleg
Az első Ádám bukkan fel a gondolataikban,
Zárd be a pápai kápolnájának ajtaját,
Tartsd kívül azokat a gyerekeket.
Az állványzaton ott hever
Michael Angelo.
Nem hangosabban mint az egér
Mozog a keze ide-oda.

Mint egy hosszú lábú légy a folyó felszíne felett
Elméje a csendben jár.

Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Hosszú lábú légy
Fordítta: Kovács Iván

Megjegyzés: A tetőtelen tornyok Trójára hivatkoznak. A táncoló leány Heléna, ki végül is Trója bukását okozta.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 18