Perczel Hajnalka

(1975-)

Adminisztrátor

Perczel Hajnalka vagyok 50 éves. Pécsen lakom.

A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegfűt, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.

A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a fűben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.

Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
feltűnik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyörű hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.

De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.

Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem őket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.

Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.

Mondd, hol találom édes szívednek lakatkulcsát?
Hová rejtetted, hogy szíved többé ne bánthassák?
Bezártad e lakatot, mi akkorát kattant,
hogy szinte fájt.
S, oly rejtekhelyre tetted szíved nyitját,
mit ember nem lát.

De kérlek engedd meg,
hogy én azt megkeressem,
S szerelmemmel drága szíved,
rabul ejthessem.

Legyek az egyetlen, kinek engeded,
hogy közeledbe menjen.
S én kicsim, majd sebzett szíved, meggyógyítom szerelmem.

Lelked darabjait nagyon óvatosan
összerakom,
ne félj, soha többé nem bánthatja őt senki.
Mert úgy vigyázok rá,
ahogy ember csak teheti.

Lelked újra ragyogni fog,
s szíved mosolyogni.
Megmutatom.milyen ha őt,
valaki igazán szereti.

Tudom hogy félsz, de ne tedd,
ne tedd, kérlek.
Mert én drágám, tiszta szívből,
szeretlek téged.

Leszek neked a csend,
ha olykor csak arra vágysz.
Ki hallgat, ha rossz napod van,
de édesen kedvedben jár.

Aki szeretni, s imádni akar,
s.boldoggá tenni drágám.
És sem szóval, sem tettel téged,
soha nem bánt.

Leszek a legjobb barátod,
ha csak egy jó szóra vágysz.
Aki megígéri mindig,
mindenben melletted áll.

A csillagod leszek, mely szerelmével, beragyogja életed.
S mert élete szereleme vagy,
büszkén áll melletted.

Néha úgy érzed, szétesik körülötted minden,
összedől, mint a kártyavár, úgy érzed nincs miben hinned
S amikor majd az idő szép lassan megoldja helyetted,
megérted, minden okkal történik az életedben.

A sors keze a kirakós darabjait helyükre teszi egyesével,
ez lehet lassan történik, de minden így
van elrendelve.
Ne légy szomorú, ha meginog lábad alatt a talaj,
később rájössz, nem is volt olyan óriási a baj.

Hidd el, érted történik mindig minden,
még ha úgy is érzed, remény itt nincsen.
Egyetlen dolog sincs ami miatt a remény elfogy,
csak ha nem vagy türelmes és feladod.

Ha valakit elvesz mellőled vagy melléd rendel,
az idő majd megmutatja, miért akkor,
s így tette.
Te csak őrizd meg lelkedben a boldogság érzését,
az élet kárpótol majd és újra érzed lelked tündöklését.

Szeretni születtem én erre a világra,
nem pedig aki érzéseit megjátssza.
Ki fecsegi, s dobálja az üres szavakat,
aki érzések nélkül mondja ki a valótlant.

És színaranyból készült az én kicsi lelkem,
Így ez soha nem fog változni bennem.
Nem kezdek játszmákba, mint sokan teszik,
érzéseiket nem kimutatni ma olyan trendi.

Nem taktikázok az életben, erre én ezt fogom,
amit érzek és gondolok mindig kimondom.
S ha szívemmel gondolkodom,
megsebzik a lelkem?
Szeretni születtem mégis szívem ellen,
kellene tennem?

Ha kell a fájdalmat választom, lelkem remeg,
de akkor is szeretek, a hazug szavak helyett.
Nem állok be a sorba, ahol tilos kimutatni a szív érzelmét,
inkább választom a fájdalmat, s szívem
ezer sebét.

Ha majd az éj leszáll és kigyúlnak a fények,
két szemed nem tekint rám mert alszol édes.
Nézlek téged, őrzöm álmodat, figyellek téged,
s hallgatom szuszogásodat lélegzel-e élet.

Érzem, bőröd illatát, ahogy óvatosan,
hozzád bújok, hogy ne ébredj fel drága.
Ne zavarjam meg békés, nyugodt álmodat,
szívverésed hallgatom, ahogy dobog halkan.

S hallom, hogy álmodban nevem suttogod,
velem, rólam álmodsz minden éjjel angyalom.
Azt suttogod halkan, mennyire szeretsz,
boldog vagyok, hogy álmodban velem érzel.

Én is nagyon szeretlek suttogom csendesen,
hogy ne zavarjam szép álmodat kedvesem.
Szívem hevesen dobog mikor hallom,
hogy nevemet mondod, s hallgatom.

Szeretlek, drága tubarózsám, édes violàm,
magadban beszélsz, s hallgatom-e csodát.
Egyre jobban féltelek és szeretlek téged,
mert csakis veled tudom elképzelni az életem.

Szeretlek nagyon kedves, drága egyetlenem,
nélküled már üres lenne az egész életem.
Veled leszek hűen életem végéig drága kincs,
mert ilyen csodálatos szerelem a világon nincs.