Ostrozánsky Gellért

(1964-)

Felvidék

Ha felnőhetnék hozzád
Te alázatos ember
Kinek e világon
Semmi siker nem kell
Ha felnőhetnék hozzád
Szerénységed látván
Messze repülhetnék
Bölcsességed szárnyán

Úgy hiszem tudod
A világ mitől kerek
Mint a gömb
Melyet tökéletesíteni
Jobban nem lehet

Ha felnőhetnék hozzád
Te részrehajló jámbor
Ki szíved-lelked szétosztod
Nincs benned büszke mámor
Ha felnőhetnék hozzád
Ki tűröd a világot
Elfogadod az embert
Amilyennek látod

Talán megérteném
Ha felnőhetnék hozzád
Mi az amit hoz-ád
Az élet a létnek
A halál az örökké-nek
S mutatja
A világ mitől kerek
S benne az Emberek
Hová tökéletesednek ?!

Úgy hiszem tudod
A világ mitől kerek
Mint a gömb
Melyet tökéletesíteni
Jobban nem lehet
...
Nem is kell a felelet
Végén meg lesz a lelet.

Egypár szó
Ha vágyat éleszt
Tudatodban
Élesztő lesz
Ébredezik kanyarogva
Az agyadra hivatkozva
Egypár szó
Ha érik benned
Rádöbbensz
Hogy fel kell venned
Felkelt vágyad
Szóban érlel
Megtelik
Az agyad vérrel
Szép gondolat
Egypár szóval
Telíti
A szíved jóval
És a szíved
Mikor megtelt
Észre veszed
Azt az embert
Aki benned
Gyökeret vert.

Egy - két ligetben
Hol termett a sok barack
Manapság ott pusztít
Az innovált tarack
Gabona helyett
Vetettek gránátot
És pár előkelőség
Nagy profitot aratott

Nem volt még század
Ahol drága volt az Élet
És csak tátod a szádat
Miként szállnak az árak
Mindenért bőséges
Számlázás a részed
Olcsó még ma is
Egyszerű kis léted

Örülhetsz hogy nem hull
Fém-áldás az égből
Nem kaptál a profitos
Tarack terméséből.
Elveszett a liget
Az éden a földön
A kánaán is mese
Vagy talán egy börtön

Egy - két ligetben
Leledzik kis remény
Hol az ember szerényen
De nyugodtan meg él
Sok fa még ép
S megterem a barack
Nem kell a népnek
A profitos tarack!

Az üres lélek tükrében
Eltorzul a fény
Ingoványos illúzió
A kiszáradt remény
Az akarat csúcsa
Mély közönybe süpped
Ár sodorta dolcse-víta
Fájdalomba görnyed

Az üres lélek tükre
Mint az űr az éjben
Vagy megfagyott árnyék
A pislákoló fényben
A képvetület torz
Ahogy kifelé tekint
Viasz-arccal a gazda
Keserűen legyint

Keserűen legyint
Meggyötört testtel
Érzi-hiszi e lélek
Senkinek se nem kell
Matt-szürkére festett
Fénytelen a nappal
Kéz a kézben járnak
A melankóliával

Képzeletének rabja
A viasz arcú gazda
Zsugorodott lelkét
Ápolatlan hagyja
Balsorsát múltját
Szeszbe mártogatja
Illúziók tükrében
Tántorítatlan vallja
A szerencse elhagyta

Akarattal hittel
Az üres lélek-gazda
Szeméből a szikra
Az égig felpattanna
S mint királyoknak a csillag
Utat mutathatna
Lelkében a titkok
Ajtajának kulcsa

Figyelj s hallgasd
A szellő mit duruzsol.
Posta érkezett a távolból.
Csukd be szemed
A zümmögő zengésben,
S megelevenednek elmédben
Színes mozaikok.
Ahogy a szél arcon simogat
Összekuszálva a hajadat
Elrepíti álmodat.
És amikor éppen
Rám emlékezel
Mondtam már neked
Néha szellő is leszek.
Veled vagyok sokszor
Lágy fuvallattal.
Én is játszom a gondolattal.
Lelkem repül
Szárnyal a szélben,
És valahol
Elveszünk az ölelésben.