Kis kertemben nyugalomban,
Zaj-szmogmentes állapotban
Lelkem száll.

Hűs lomboknak árnyékában,
Madarakkal társaságban
Béke száll.

Csőr-dal zeng csak, szellő libben,
Úgy tűnik, hogy gondom nincsen.
Imám száll.

Bár néma lelkem aggodalmas,
Istenhez szavam bizodalmas.
Mennybe száll.

Az úrhoz szólok...itt köszöntöm,
Tudom nem kell könyörögnöm.
Hitem száll.

Áldását bízva, csendben kérem,
Gyermekemnek ez segítségem.
Remény száll!

Dunatőkés, 2024. május 26.

Levetette már az élet a ragyogását?
Mindenhol hallom; butítottak csoszogását…
Ki segít már nekünk, ilyen tán’ már nincs sehol…
Mi magunk vagyunk azok, segítsünk már ímhol!

Csak Isten, Haza, Család, amiben bízhatunk,
Hit, Remény, Szeretet, a jövőnk, a mentsvárunk.
Most fogjunk össze, egyesüljünk a reményben,
Most fogjuk meg egymás kezét, hitben, reményben.

Vecsés, 2009. augusztus 31. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

A pokol délceg,
Csak áll a kínpad mellett!
Engem fektet rá.
*
Csak lebegek a lét felett
És körülvesz a nagy ármány.
Élem idegen életem,
Nem is véd esőtől párkány.
*
Kemény göröngyök,
Majd kívülről kopognak…
Hamuvá leszek…

Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc József- Versben és senrjúban.

Ma dal van a szívemben,
spontán és megmagyarázhatatlan,
mintha egy ajtó kitárult volna,
és valami elveszett visszatért volna.

Mint a tisztára mosott világ
zivatar és szellő által,
melyben a természet újjászületett
és valami csoda visszaérkezett.

Kóstoló egy eljövendő világból
mely már nem csak álom,
hanem az aranykor ígérete,
a jövő legjobb fejezete.

Talán lesznek ötletek
a szépségről és a harmóniáról
oly sokszínűség mely nem vitás
hanem kétségtelen kreativitás.

Egy világ, amelyben kapcsolatok
megértésen alapulnak,
egy hely, ahol a jó akarat
könnyed kedvel velünk marad.

Tömören…

Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
*
Az
Vagyok,
Embernek
Igaz rejtély,
Társadalomnak.

Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
Izgalommal várd, majd ideér a vég...
*
A
Vége
Nem tűri,
Emberiség
Kínos életét.

Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
*
Én
Aztán
Szépen is,
Életemmel,
Tele küzdéssel.

Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.