Versek » Magány versek » 2. oldal
Idő    Értékelés
Hosszú holdfényes éjszakán fejét vállamra hajtja úgy karol a magány.
Alszik ölében mozdulatlanul gyermeke a csend.
Néha - néha álmából ha felébred megsimogatja lágyan a kezem.

Nappal a temetőt járom.
Némán nézem a halottak virágos honát.
Ahol még a nap is,
könnyezve szórja a sírhalmokra sugarát.

Lábam alatt megcsörren a száraz avar.
A szívem hevesen dobog az elmúlás felkavar.
Felriad,elinal tőlem a csend.
A magány ragad belém,
fogja szorosan a kezem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Csendes szerény szobámba ha aludni térek.
A régi álmok szövik át a sötét néma éjszakát.
Nem sértegetnek,nem bántanak.
Csak kísérnek a méla sötéten át.
Beszélnek rólam a múltról,beszélnek nekem rólad.
Arról amikor Szegeden megpróbáltuk hinni a semmit.
Elhagytalak, elhagytam akkor veled együtt az egész szívemet.
Talán bölcs döntés volt,
de akkor alá írtam a magány szerződését.

Azóta tanultam,tanulok egyedül élni.
Tanulom megszokni a magányt és a néma üres szobát.
Sokszor a régi álmok átszövik még ma is,
a hosszú csillagos éjszakát.
Mosolyogsz rám,fogod a kezem,
szőke hosszú hajad eltakarja arcunkat mikor a Tisza-parton megcsókolsz.
Álmomból sokszor felriadok nyúlok feléd,de csak a sűrű néma csendben kapaszkodik a kezem.
Régi álmok ne háborgassatok,
régi álmok hagyjátok el örökre a szegényes szobám.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Jártam már magas hegyekben,
Mély földekre szoktam térni.
De mégis dombok ködében,
Tudok egyedül élni.
Beküldő: Németh Ádám


Sokszor azon töprengtem,
Ahogy itthon ültem csendben,
Jó ez így teljesen egyedül,
vagy a magány előttem táncra perdül?

Furcsa, egy kicsi kis talány,
jó érzés vagy rossz talán?
Van amikor szükség van egyedül létre,
de örökre, abból senki sem kérne.

Ha már végképp nincsen senkid,
bírod, bírod, de vajon meddig?
Ha viharba vagy ködbe kerül az életed,
kievezel? Nem, ezt csak te képzeled!

De ha valaki megszorítja a kezed
és azt mondja gyere, evez velem.
Nem lesz olyan természeti akadály,
ami megingatná a hajót, ha együtt evez egy pár.

Jöhetnek kalózok, énekelhetnek a szirének,
összebújnak, így semmitől se félnek.
Kibukkanhat jéghegy, feltámadhat a szél,
egymás szemébe néznek és elmúlik a veszély.

Lehet más nélkül is sodródni az árral,
kalózok,szirének,jéghegy, szél mind mind csak árthat.
Idővel ezeket már nem is veszed észre,
csak mikor süllyed a hajó, és úgy érzed vége.

Ha valaki nyújt feléd egy szerető, segítő kezet,
ragadd meg és szorítsd, de el sohase engedd!
Kéz a kézben utazhattok az élet tengerén.
Te is lehetsz boldog, nem csak én.
Beküldő: Ajmem1990
Kemény,küzdő, vad kutyákkal táncoló,
morcos öreg vagy magány.
A gyengét bántod,ostorcsapással méred,
nem kíméled a keményet magány.
Éhes farkasokkal üvöltő,
zord hidegben táncoló vagy magány.
Megtaláltál engem,és
messzire elűztél magány.
De a gonosz élettel,és betegséggel
szívemből elűztelek,te kegyetlen magány.
Beküldő: Varga Anikó
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák