Természetre előre tekintés…

Szép őszi idő van odakint,
Lassan rozsdásodik a csalit.
Még zöldek a fák levelei,
De rozsdállnak már a szélei.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Bogarak még igen élénkek,
Nappal még egek igen kékek.
Kutyák még élik világukat,
Ő, ha idegent lát, jót ugat.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Ősz ismét elmúlásról regél,
Mi túléli… újévet megél.
Nagy körforgás, ez ismétlődik,
Új élet… még nem sürgölődik.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Vecsés, 1999. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

(anaforás, 3 soros, zárt-tükrös)

Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet,
Eleddig-óta meg élem az őszömet, készülök veszteni éltemet…
Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet.
*
(3 soros-zárttükrös)
Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet,
Az ember gyerek, majd felnől és a tele vezeti létet.
Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet,
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belsőrímes.)
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható,
Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható?
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható.
*
(Sedoka)
Aggállyal élnék
Én, ha lehet valahol,
De, nem lennék, ki lakol…

Aggállyal élnék
Én, nekem másképp kéne’,
Ősz állj! Ne menjünk télbe…
*
(Senrjú duó)
Miért függők én
Ősztől, téltől és végtől?
Van parancsolóm?

Az is épp elég,
Hogy a hajam deresül…
Véglegesül is?
*
(Septolet)
Életvég
Mesésség,
Lehetetlenség.

Élettavaszon zöld hajtásaim voltak,
De immár, lelombozódtak...
Kóró minden,
Rothadás mindenben.
*
(Senrjon csokor)
Beköszöntött már az ősz,
Elvakító köd száll… rám szitál…
Némán vaksizok.

Görnyedt hát… ülök élet
Lovon, őszi vitézség nincsen…
Némán vaksizok.

Ölelő kar kellene,
Asszonyi megértés, simítás…
Társtalanság… úr!

Élethosszító vágyak,
Szerelem, szívet kitöltőnek…
Társtalanság… úr!

Ébrenlétet osztani,
Fárasztó gondok föloldása…
Ez a ló elment.

Őszült hajszálaimat,
Őszben, már egyedül fésülőm…
A jó ló elment.
*
(3 soros-zárttükrös, önrímes)
A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám,
Volt egy izgi szerelem, de már biztos nem emlékszik rám…
A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám.

Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim,
Teljesületlen vágyaktól fáradtak gondolataim...
Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim.

Nagyon kértem pedig én a mindenhatót, hogy szerelem el ne hagyjon,
Azt érzem, nagyon segítene, hogy a hajam őszülése elhagyjon...
Meg vagyok győződve, hogy kitolódna az idő, hogy testem porladjon.

Vecsés, 2021. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

Növényzet áttekintése…

Lehullott rózsa
Levél, de szár tovább szúr!
Ez védekezés.

Felhő nem takar
Eget, most napsütés van!
Nyári az évszak.

Jég szirmot lever.
Egyik meghal, másik nem.
Kinti életrész…

Ágletörő szél,
Tekintetlen bármire.
Csúnyák a csonkok.

Állandó vészpont
Hogy jön a másik évszak…
Sor idő-útja.

Nap és éj, minden
Nap, ugyan úgy cserélget.
Él az életút!

Vecsés, 2024. augusztus 18. -Kustra Ferenc József- íródott: eredeti Basho féle haiku csokorban a nyár áttekintéséről.

Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?

Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.

Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.

Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.

Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!

Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.

A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.

Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.

Vecsés, 2023. augusztus 25. – Kustra Ferenc József- Íródott: alloiostrofikus versformában a Balatoni nyárról…

(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
Még augusztust írunk, de az ősz már kopogtat,
Meg naptár szerint, megírja szín kavalkádokat…
Még augusztus írunk, de az ősz már kopogtat.

Mi, eközben csak nézünk és oly’ nagyon várunk,
Mi csak a télre, nyárra, boldogságra vágyunk…
Mi, eközben csak nézünk és oly’ nagyon várunk.

Vecsés, 2022. augusztus 25. – Kustra Ferenc József - Ismeretlen orosz költő azonos c. versének az átirata. {Szöllösi Dávid műfordító fordítása}