Az élet célja,
Jól öltözött diadal.
Meztelen halál!

Dunatőkés. 2024.február 27.
Íródott: szenrju-ban.

Prüszkölve rohan a táj percekbe,
Esőcseppek csapkodják szeletbe.
Tömörödnek a kilométerek,
A szélvédőn olvadt képkeretek.

Dugó pukkant...indul a hosszú sor.
Figyelem!-hiány halált szült sokszor!
Villogó fények sürgetnek időt,
Nem válthatják vissza az elmenőt!

Lassan járj tovább - hiábavaló!
Pár perc előny - elhitte megváltó.
Ártatlan életek, nincs vétketek!
Valaki bűne vette létetek!

Dunatőkés, 2024.március 7. Íródott: tíz szótagos páros rím formában.

Március kettő.
Az idő múlt ezredi...
Volt egy születés!
Épp tavaszodott a kor,
Milyen idő volt akkor?

Csöppen egy élet;
Első lélegzet-vétel.
Felsír a világ!
Tengerben egy lét csak csepp,
Isten kegyelméből lett.

Dunatőkés, 2024.március 2. Írodott: senrjonix formában.

Vénségemre felismerést tettem,
És már talán, kicsit bölcs is lettem.
Emberek sem nem szépek, se nem jók,
De, ha kell bárkivel jó-pofizok.

Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg,
Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg...
Már csak lassan zakatoló az életvonatom,
Az utazó homokóra... pereg monotonon.
*
Élet kezdődik,
Folytatódik, véget ér.
Sors? Élet maga!
*
Elindul élet,
És alakul valahogy.
Mindenható sors!
*
Élet megkezdve,
Folytatódik végéig…
Életünk… sorsunk!

Vecsés, 2014. december 2. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban, önéletrajzi írásként

Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét,
És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét.
A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában,
Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban.

Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam,
Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam…
Pedig mindig reménykedtem, ha én egyszer belevághatom…
És többször is megvolt... de már látom, sikertelenség gátom!

Bizony, nincs itt jó-tanács, kire mit rótt az élet!
Csak öregen derül ki, hogy az ember mivé lett…

Vecsés, 2015. március 8. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.