Versek » Élet versek » 54. oldal
Idő    Értékelés
Vakablakban meditálok…

Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe…
Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe…
Üveg nélküli vakablak... kinézve, fixírozok valamit,
Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit…

Bölcsesség köve nincs... beépítették a kútja kávájába,
Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába.
Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak kicsit elcsavargott?
Felhők, ha eloszlanak, mondhatom... csillagfénynek utat nyitott.

Zavart ez a világ, szürke füstköd borítja a mindenséget,
Sötétben, honnan vegyem elő, a mindent értő lelkiséget?
Most, a szélvihar kócolja, a fák borotválkozott ágait,
Éjjel, meg a Hold csak megy… érdektelen, intézi a dolgait.

Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak,
Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak!
Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak,
Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak?

Vecsés, 2015. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 218
Múltamban vájkálás…

A múlt, torzó árnyai köz bujkálni…
Kézzelfogható tények közt vájkálni…
Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni…

A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még,
Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még…
A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr,
Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör…
*
A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni,
Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni,
Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni.

Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek,
De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek…
Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben
És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben!
*
A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.

Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk
Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot.
Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet,
Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet.

Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 215
A poéta vallomása…

Élet, eltörhet
Mint stráfkocsi tengelye.
Gyalogút, merre?
*
Írnék én már valami jót is…
Hangulatom borongós most is…
Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…?
Ha más életbe átmehetnék…
*
Lehetőségek
Már semmire adottak.
Kósza nézések.

Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József- írtam: Versben és senrjúban, önéletrajzi írásként
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 223
Versben és oximoronban elmélkedés… lehetnék én…

[Nem vagyok senki, de lehetnék:]
Erdőkerülő, fő erdész, esetleg
A szomszéd tanyája körül, tán' végleg.

Lokomotív első mozdonyvezetője
Az erdei kisvasúton, minden este.

Lehetnék matek tanár, megoldanék minden kivonás egyenletet,
Ha úri kedvem úgy tartaná, erre tanítanám a gyerekeket.
*

[Nem vagyok semmi, de talán valaki lehetnék:]
Híres poétává lehetne válni,
Ha tudnék ceruzával verset írni.

Híres haikuíróvá válni,
Ha tudnék 'szépes' haikut írni.

Híres novellistává válni,
Ha tudnék szép novellát írni.
*

[Nem vagyok falkavezér, mert akkor lehetnék:]
Akár nagy politikusi-segéd talpnyaló,
Lehetnék milliárdos, gaz, nagy vállalkozó.

Vagy legalább akkor, kakas a saját trágyadombomon,
Még azt sem bánnám, ha tyúkok nem törnek rám tolakodón…
*

[Hmm…]
Állítólag a szabadság vezeti a tömeget,
Akkor én miért keverek penészes életpépet?

Aki bíz' vér-farkas akar lenni,
Farkasként, farkas módon kell élni
És farkasokkal kell vonítani!

Mit
Akar,
Az élet?
Hideg a lét…
Szeretet meleg!

Vecsés, 2016. szeptember 12. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 184
(3 soros-zárttükrös duó)
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája
Nem kell ezen oly' nagyon gondolkozni, ne gyötörd magad mára…
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája.

Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk,
Jó lenne szabályozni, de nem engedi, pedig mérhetnönk…
Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk.
*
(HIQ csokor a félhaiku-lánc elvisége alapján)
Időből
Nem fogy ki elem!
Csak gerjed.

Vezeti
Nem örök éltet.
Csak gerjed.

Szabályzás
Nincs, mert nem lehet!
Csak gerjed.

Öregség
Döbbenetes gyors!
Csak gerjed.

Mágia
Ebben gyötrődni…
Csak gerjed.

Csak ketyeg
Életóra… megy!
Csak gerjed.

Vecsés, 2023. október 9. - Kustra Ferenc József- Íródott: 3 soros-zárttükrösben és HIQ -ban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 170