Régi ösvényedet járod,
múlt hagyott rajta nyomot,
régi szerepedet játszod,
múlt nehezét vonszolod.

Tűje kopott, régi lemez,
tisztán már nem hallható,
fület siketít, hangja sebez,
serceg, szívet szaggató.

Régi világ, pókhálófont
évek és évtizedek,
hamis mázzal kent és bevont
boldogtalan életek.

Útelágazáshoz értél,
válaszd, melyik járható,
Istenedtől, amit kértél,
most valóra váltható.

A Föld Bölcs,
A Föld az Anyánk,
A Föld Szent,
Egyetlen Hazánk.

A Föld Fény,
A Föld Szeretet,
A Föld Kéz,
Ki Mennybe vezet.

A Föld Él,
Szívével érez,
A Föld ad,
míg el nem vérez.

Kedves Magyar, most talpadra állj,
itt az idő, hogy egekbe szállj!
Önbecsülésed, Igaz Hited
éltessen és vezessen Téged.

Végtelen erőd ne pazarold,
csak Rád mosolyog a Telihold.
Isteni ereje Benned él,
igaznak lenni, csak ez a cél.

Testeden kényszerzubbony feszül,
homlokodon gondbarázda ül,
fejedben honol az értelem,
harcolj hát ésszel és vértelen.

Az új ruhádat vedd végre fel,
tiszta ruhádban őserőddel
ülj fel a trónra, ott a helyed,
ne legyen könnyes már a szemed.

Szíveddel élsz, Magyar Hon Tied,
Rád mosolyog a Te Istened!

Azt hiszed már halálon túli a pillanat, mikor az ütőszeg üres lyukra csattan. Túlélted ,s gondolod tudója lettél a nagy titoknak: Ilyen meghalni. Amikor az ütőszeg golyóra csattan ,akkor megfogod tudni ,milyen meghalni.

Ez a lét, földi lét,
kis mellékállomás,
Földre szállt szellemben
némi mellékhatás.

Ez a lét nem örök,
oly hamar elröpül,
ideiglenes út,
van, aki nem örül.

Ez a lét anyagi,
s aki ezt habzsolja,
értelmét elveszti
lelkének a szava.

Ez a lét formális,
egy lét a sok közül,
van, hogy nem normális,
nem lát függöny mögül.

Ez a lét Isteni,
ha szellem és lélek,
egy testben egyesül
örökké és végleg.