Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.

A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.

Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.

Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…

Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc

A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…

Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más,
Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás…
Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze,
De nincs már erre is csak vágyunk füstje…

Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik,
És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik…
Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon,
A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon…
*

Pocsolyavilág,
Az élet kalitkája.
Erős, dohos szag.
*

Befülledt-világ,
Környezetében élünk.
Hebegve lebeg.
*

A felhők fölött,
Jó lenne, ottan, oly’ más!
Vágytűz loboghat.
*

Pocsolyán kívül
Is van világ! Lékelik!
Leve oly’ édes…
*

Az édes dinnye,
Édes lét, de nem nekünk.
Jólét, hízás, nincs…

Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban…

HAIKUBAN:

Önbizalmad van!
Versíró tudásod, van!
Poétacsillag!

HIAQ –ban:

Önbizalmad rendben,
Írás segít, használd, verselj…
Már csúcs-poéta vagy!

10 szavasban:

Jó poéta vagy, örömöm, hogy ismerlek,
Hogy poéta társad lehetek.

Vecsés, 2015. április 17. – Kustra Ferenc - Dr. Szőke Zsuzsi poéta társunk méltatására írtam.

Harcos léptekkel
Taposom életösvényt.
Vezérfény nincsen.
*
Harcos gondolat
Lehet vezércsillagom.
Vezérfény minek?
*
Könnycseppem gördül.
Lelkem lökte arcomra.
Vezérfény segít?
*
Könnyektől látok,
De mintha ködben lennék.
Vezérfény ködben?
*
Szél tépi hajam,
Egész életben kócolt…
Vezérfény elbújt?
*
Könny-ködben megyek,
Araszolok halálig.
Vezérfény kihuny?

Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban.

Hétköznapi pszichológia

Bármilyen az a kín, az csak lélektaposó lehet!
Ha meg a szívben van, csak azt nagyon facsaró lehet!
Mély és felemelő gondolat, még biz’ jó is lehet,
De
De ha, közben üres gondolat szádból... csak lehelet?

A bezárkózásod, oly’, mintha valaki ön- temet…

Vecsés, 2019. november 7. – Kustra Ferenc