Idő 
Értékelés 
Értékelés Az ember, óh, se nem szép, se nem jó!
Általunk meg nem változtatható.
Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet
És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet.
Vecsés, 2014. január 25. - Kustra Ferenc József
Általunk meg nem változtatható.
Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet
És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet.
Vecsés, 2014. január 25. - Kustra Ferenc József
(Bokorrímes)
Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei.
(3 soros-zártükrös)
Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett…
Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – létviszonyokról: versben és 3 soros-zárttükrös –ben.
Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei.
(3 soros-zártükrös)
Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett…
Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – létviszonyokról: versben és 3 soros-zárttükrös –ben.
Pedig érdemtelen vagyok rá…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
Tengerparti homokban,
Nyomok a homokban.
Homok a tengerparton,
Nyomok a tengerparton.
Ne ragozzuk ezt a kérdést,
Tegyünk fel egy újabb kérdést:
Homok-e a nyomunkban
Vagy
Nyomunk-e a homokban?
Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
Nyomok a homokban.
Homok a tengerparton,
Nyomok a tengerparton.
Ne ragozzuk ezt a kérdést,
Tegyünk fel egy újabb kérdést:
Homok-e a nyomunkban
Vagy
Nyomunk-e a homokban?
Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek
És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek…
Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,
És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik.
A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,
És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.
Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,
Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?
Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,
Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.
Nem voltam én soha piperkőcködő
Bár nem voltam én soha kévekötő!
Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,
De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!
Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér…
Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József
És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek…
Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,
És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik.
A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,
És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.
Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,
Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?
Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,
Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.
Nem voltam én soha piperkőcködő
Bár nem voltam én soha kévekötő!
Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,
De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!
Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér…
Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József
