Van, hogy pillanat elszalad,
Van, hogy örökre megmarad.
Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem,
Vagy változtat bennünk vagy sem…
Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc József
Van, hogy örökre megmarad.
Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem,
Vagy változtat bennünk vagy sem…
Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc József
Kutyát látok künn a parkban,
Nagy apportfa pofájában.
Fut, a hóban alig látszik,
Gazdija meg majd’ megfázik.
Eb igen jól érzi magát,
Gazdija... elunta magát.
Menne is már gyorsan haza,
Na, de hová lett a kutya?
Hóba süllyedt tárt pofával,
Csak előjön apportfával.
Mennek együtt hazafelé,
Vár otthon a meleg málé.
Kutyus is kap egy nagy csontot,
Már nem fogja az apportot.
Jó séta volt felüdültek,
Jó melegben együtt ülnek.
Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József – ez az első művem…
Nagy apportfa pofájában.
Fut, a hóban alig látszik,
Gazdija meg majd’ megfázik.
Eb igen jól érzi magát,
Gazdija... elunta magát.
Menne is már gyorsan haza,
Na, de hová lett a kutya?
Hóba süllyedt tárt pofával,
Csak előjön apportfával.
Mennek együtt hazafelé,
Vár otthon a meleg málé.
Kutyus is kap egy nagy csontot,
Már nem fogja az apportot.
Jó séta volt felüdültek,
Jó melegben együtt ülnek.
Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József – ez az első művem…
Idő, vasfogát
Már kezdi lecserélni.
Jég, elvékonyul
*
Visszavonulót
Fúj, halott arcú hideg.
Melegítő szél.
*
Süt a nap, emeli a jókedvem,
Kinézek, növekszik derültségem.
Ez még nem az, nem a tavasz napja…
Várom, hogy jő március idusa.
*
A felkelő nap
Sugara zúdul miránk.
Már nincsen harmat
*
Új fények nappal,
Új vaksötétség éjjel.
Új életóra.
Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban…
Már kezdi lecserélni.
Jég, elvékonyul
*
Visszavonulót
Fúj, halott arcú hideg.
Melegítő szél.
*
Süt a nap, emeli a jókedvem,
Kinézek, növekszik derültségem.
Ez még nem az, nem a tavasz napja…
Várom, hogy jő március idusa.
*
A felkelő nap
Sugara zúdul miránk.
Már nincsen harmat
*
Új fények nappal,
Új vaksötétség éjjel.
Új életóra.
Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban…
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.
Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.
Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…
Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.
Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.
Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…
Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József
Társaságban… humor.
Megbotlott a kezem…
Poharamat elengedtem, jól kilöttyent,
A nadrágomra víz csöppent.
Úgy néztem ki, mint aki
Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor…
Pedig ilyen, nem történt… máskor.
Társaságból észrevették,
Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek,
Jókedvvel ellátva… így szerettek!
Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában.
Megbotlott a kezem…
Poharamat elengedtem, jól kilöttyent,
A nadrágomra víz csöppent.
Úgy néztem ki, mint aki
Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor…
Pedig ilyen, nem történt… máskor.
Társaságból észrevették,
Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek,
Jókedvvel ellátva… így szerettek!
Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában.