Emberben bízni,
Nagyon rémes gondolat.
Kárát szenvedtem!
*
Bámulok. Csak úgy
Látom világot, hazug...
Mit hoz a jövő?
*
Az élet álom,
De oly’ mint egy rémálom;
Kéne ébrednem.
*
Érzelem völgybe
Tombol lelkem mélysége;
Mást nem érdekel.
*
Siker, mi kerget!
Utol nem ér, nem siet.
Csak megyek tovább….
*
Magam vagyok én
Kívül-belül fenomén;
Hiszik? Vagy csak én?
*
A csönd oly’ sűrű,
Hogy körbeölel, megfojt;
A lelkem sajog.
*
Életfa gyökér
Vagyok saját magamnak;
Locsolást kérek!
*
Kinek hatalma
Nincs, ne mondjon véleményt...
Sárba tapossák!
*
Ha én igazat
Mondok, jól megköveznek;
Így volt mindig is.
*
Szürke állomás
A következő megállom;
Vizet veszek fel.
*
Elbandukolok,
De nem tudom, hogy merre;
Gyere Te erre.

Vecsés, 2012. szeptember 10. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban.

Mézes és epés adagokban,
Örömteli és bánatos porciókban,
Van földi sorsunk kimérve.

Az Édenre melyet elhagytunk
Mégis vissza gondolunk
De az üdvösség még nincs elérve.

De majd eljön az a hajnal
Mikor méz és epe, bánat s öröm,
Többé nem ural felettünk;

Mikor az ember megváltása
Isteni győnyőrben ragyog
És mindannyian szabadon lélegzünk.

Élet-kerengő,
Zengő lét irányító!
Csak, körbe-körbe.
*
Havasi gyopár,
Sziklaszirteken terem.
Film örökíti.
*
Keljen ő Neked,
Szeret folyamatosan!
Mit megbeszélni?
*
Aszfalt, poros volt.
Szél űzte eső mossa!
Aszfaltporból sár.
*
Kanyaros patkó
A pejkónak cipője...
Ettől, jól vágtat!
*
Jobb legyen jövőd!
Legyen egészséged is!
Boldog újévet!

Vecsés, 2013. április 17. – Kustra Ferenc József – íródott senrjú csokorban.

Múltban fakadó
temetetlen emlékek
Sebzik lelkemet

Pucéran születtél.
Pucéran temetnek.
Sok képpen szeretnek.
Sok képpen szerettél.

Pénz nélkül születtél.
Pénz nélkül temetnek.
Sok képpen adtál.
Sok képpen fogadtál.

Vágyakkal születtél.
Vágy nélkül temetnek.
Sok mindent tettél.
Sok mindent szeretnél.

Várva születtél.
Búcsúzva temetnek.
Mi az mit elértél?
Mi az mit tettél?