Kérdések…

(Senrjon)
Kék madár - illúzió?
Boldogság van-e egyáltalán?
Mindenki rá vár?
*

(Septolet)
Ha
Nincs dicsőség,
Van betegség?

Léleknek van-e lobogása,
Szárnyalása…
Miért nincs termőtalajom?
Létembe… vakoskodom?
*

Kék madár,
Tán’
Haragszik már?

Fölém sem száll,
Igaz, így nem ágál.
Jajgatás?
Siránkozás?
*

Padlószint alatt,
Támasztom falat.

Magam zártam padló alá?
Mennék… hová?
Keresném kék madarat.
Alkonyat
Háborgat?
*

(Senrjonix)
Vaj’ csak múló pillanat?
Voltam boldog… leszek-e vala?
Kék madár, hol jársz?
Keresd boldogságod… Fogd kezét,
Bújj hozzá! Élvezd jelenlétét.
Boldogság minden ember álma,
Ha rád talál, vigyázz reája.

Vecsés, 2019. április 24. – Szabadka, 2021. január 21. Kustra Ferenc – a Septolet csokrot én írtam, a Senrjon és a Senrjonix, Jurisin Sz. Margit munkája. A Senrjon továbbfejlesztés, Kustra Ferenc által. Szótagszám; 7-9-5 Rímképlet = x – Senrjonix szótagszám; 7-9-5-9-9 Rímképlet= xxxAA
Cím: Kék madár, avagy boldogság?

Tenger partra kiballagok,

a víz partján elmélázok,

víztükörben őt keresem,

távol levő hű kedvesem.

Vándor felhőn üzen nekem,

felvidítva az én lelkem,

hegyek között gomolyogva,

szállnak hozzám kedves szavak.

Életünkről gondolkodom,

kettőnkről, és boldogságról,

majd ha újra fogja kezem,

nem engedem el kedvesem.

Álmodozva tervezgetek,

így várom az én kedvesem,

ketten állunk, kéz a kézben,

holtig tartó szeretetben.

Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.

Vonat füstje messze száll,
sok szép helyen meg - meg áll,
élmény ez az utazás,
napfény ragyog mi reánk.

Völgyről fel és völgyre le,
visz a vonat messzire,
remek ez az utazás,
csodáljuk a sok szép fát.

Zöld fenyők közt robogunk,
visz szerelem vonatunk,
hegyoldalnak árnyéka,
csodás fények játéka.

Másik oldal aranyban,
rásüt napnak sugara,
ősz színeit csodáljuk,
kézen fogva megállunk.

Boldogság így megállni,
forró csókot váltani,
madárdalra eszmélni,
szép szemedre ránézni.

Tova robog vonatunk,
sok szépséget csodálunk,
egymást nézve derülünk,
őszbe borult szerelmünk.

Ősz adta kirándulás,
veled kedves oly csodás,
fogd a kezem örökké,
nem baj hogyha jő' a tél.

E szerelem vonatunk,
oly' boldogan utazunk,
majd végállomáshoz ér,
utazásunk véget ér.

Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.

Vonat füstje messze száll,
sok szép helyen meg - meg áll,
élmény ez az utazás,
napfény ragyog mi reánk.

Völgyről fel és völgyre le,
visz a vonat messzire,
remek ez az utazás,
csodáljuk a sok szép fát.

Zöld fenyők közt robogunk,
visz szerelem vonatunk,
hegyoldalnak árnyéka,
csodás fények játéka.

Másik oldal aranyban,
rásüt napnak sugara,
ősz színeit csodáljuk,
kézen fogva megállunk.

Boldogság így megállni,
forró csókot váltani,
madárdalra eszmélni,
szép szemedre ránézni.

Tova robog vonatunk,
sok szépséget csodálunk,
egymást nézve derülünk,
őszbe borult szerelmünk.

Ősz adta kirándulás,
veled kedves oly csodás,
fogd a kezem örökké,
nem baj hogyha jő' a tél.

E szerelem vonatunk,
oly' boldogan utazunk,
majd végállomáshoz ér,
utazásunk véget ér.

Elindulsz a csendesen kihall a kastély útcán,
veled sétáltam a kényelmes lócán,
Némán Ballagom Némán hallgattom,
Gyöngyőrű szép felhőkőn túl ott állsz a szélben,
Érints Meg a kezem, ahogy Érezzem a kezed.
Aztán Engedj el ölelés miatt, Ne feledd el soha
Ne Feleljts el engem jöjj vissza. Az Életemben
az Enyém leszel a világon, Adj egy szép Áldást
Hogy szálljon rád a te Bánatodban, Emlékedben,
Tedd a szivedben az Enyém volnál mint a,
Békességben, Nézd fel a felhőkőn túl,
Nézd fel a Gyöngyőrű szép voltál felhőkőn túl,
Énekeld el Szivemben a te Lelkedben,
Szivemben egy bájos dalommal szomorúságodban
A Felhőkőn Túl
A Felhőkőn Túl
Te voltál az első Boldogságodban,
Messze szálltál Felhőkőn Túl
Mindenem Bennem van a Reménységből,
Szállj Szállj
A Felhőkőn Túl
Szép voltál,
A Felhőkőn túl
Zuhan a szélben
Felhőkőn túl
Szállj fel Magasan,
A Felhőkőn túl,
Maradj ott fent a Szélviharban,
Szállj Szállj Fel
Felhőkőn túl
Zuhan a te sorsaid Felhőkőn Túl
Magasban szálltál odafent,
Felhőkőn Túl,
Örökké Szivemben lakozzál,
Felhőkőn Túl
Ahol a Dalomba Átöleltél a szivemben.