Nézek ki az ablakon,
Szellő táncol falombon.
Mert utat építik, bejött, tömény kátrányszag.
Gépek zúgása hangos... erős bitumenszag.

Süt kint a nap, a hőség is tombol,
Ernyedve fekszek… lelket, mi rombol?
Útépítők néha kiabálnak egymásnak,
Láttam, az utat építik… nemcsak a mának.

Most van nyár, ugyan mikor legyen ily' nagy hőség,
Napfénysugár a jó időnél… mint testőrség.
Munkások és gépek, már két hete itt vannak, dolgoznak.
Holnapra végeznek, vajon, melyik utcába tartanak?

Vecsés, 2017. július 6. - Kustra Ferenc József

Rám esteledik, éjszaka jön, mint langyos végtelen
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen.
Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést,
Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést.

De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap?
És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap?

Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József

Ezek is csak a vízióim?
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.

Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?

A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…

Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém,
S mikor ideérnek legott le is borulnak mellém…
Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém.

Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek
De a testbeszédjük mutatta, mindjárt ellöknek…
Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek.

Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei.

Halál árnyai mintha magukkal rántanának,
És ezen mozdulattal fájdalmas meghágnának…
Halál árnyai mintha magukkal rántanának.

Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,
Halál utánra senkinek nem maradt fénykép…
Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép,

Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan.
Kapálóztam, hogy leljem órát, nyomjam aztat hosszasabban…
Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan…

Fel is ébredtem,
Érdekes álmom: vége!
Reggeli nap süt…

Vecsés, 2005. október 25 – Kustra Ferenc József

Mint rongycafat a létem,
Kukába kellene kidobni…
Csak kikén’ vágni.

Létem, még rongycafat sem!
Mért’ épp’ én vagyok elátkozott?
Ősi átokban.

Hetedíziglen történt,
Valaki nagyon elátkozott.
Hogy egye fene…

Ekkor gerincembe a
Dárdát belevágták, meghaltam!
Átok már minek!

Az ötös és hatodik
Csigolyák… nem viselkednek jól.
Dárda csak roncsolt.

Időben: Nagy Francia
Forradalomkor, vajh' mi történt?
Ősöm mit csinált?

Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként.